Az alkalmazkodás mértéke megfelel a terhelés jellegének: terhelés és pihenés helyes arányának kedvező hatása akkor jelentkezik viszonylag gyorsan, ha szokatlan új gyakorlatokat alkalmazunk. Vagyis ha az inger adagolása edzéshatású, ami az edzettség fejlődését illetve megtartását eredményezi.
Változatlan terhelés és gyakorlatok egy idő után könnyűek lesznek, a gyakorlatok nem okoznak különösebb megterhelést ezért növelni, kell az intenzitás mértékét minőségileg vagy mennyiségileg, de egyszerre csak az egyiket szabad emelni, de ez már a periodizáció kérdésköre, amire a ciklusoknál fogunk bővebben kitérni.
Az 1 -2 hétnél hosszabb kihagyás mind fizikai, mind pszichés visszaesést okoz az alkalmazkodásban.
A rossz hír, hogy a szervezet sokkal gyorsabban felejt, mint ahogy tanulni képes, de ez ismerős lehet már az iskolából is.
Az extenzív módon, vagyis lassabban kialakított edzésmetodika tartósabb állapotot eredményez és még a túledzettségtől is biztosabban megóvhatjuk magunkat.
Fontos, hogy a terhelés fokozatos, tervszerű és egész éves legyen, lehetőleg ciklusokra osztva (mikro-makro).
Az alkalmazkodás jellemzői lehetnek az elfáradással szemben egyre jobban tudunk ellenállni valamint a nagy terhelés után a szervezet hamarabb helyreáll.
Elfáradási sajátosságok
ALAP MUNKABÍRÁS FÁZISA |
KIEGYENLÍTETT MUNKABÍRÁS FÁZISA |
KIEGYNLÍTETLEN MUNKABÍRÁSI FÁZIS |
Jó az energia ellátás Semmilyen szubjektív, objektív elfáradás nem regisztrálható |
A fellépő fáradtságot akarati erőfeszítéssel kiegyenlíti Pszichikai úton segítettük a negatív hatás ellensúlyozását, igen fontosak ezek a pszichés tényezők, különösen a fázis végén növekszik meg a szerepük
|
Ha megközelítőleg azonos intenzitással folyik tovább a munkavégzés, az akarati erőfeszítés ellenére csökken a munkabírás Ritka esetben s csak jól felkészült egyéneknél váltanak ki kedvező reakciókat, mert az erőfeszítés elveszti értelmét |
Nem hoz létre alkalmazkodási reakciót |
Kedvező alkalmazkodási reakciók |
Primer biológiai folyamatok uralkodnak. Az egyén munkabírását befolyásolják |
A szervezetünk mindig az egyensúlyi helyzet visszaállítására törekszik. Ezt használjuk ki edzéseink során. A kiinduló helyzethez képest az edzés elfáradást eredményez, ami kibillent negatív irányban, ám pihenés hatására a szervezet kompenzálja magát, sőt túlzásba is viszi, és szuperkompenzációs fázist eredményez, ami pozitív irányba mozdítja el teljesítményszintünket a kiindulási normál értékhez képest.
A táblázatban is látszik az első és harmadik fázis számunkra kedvezőtlen, egyik sem szolgálja teljesítményünk növelését. Ellenben a második fázis igen kedvező ránk nézve, ezért törekedni kell időben vagy térben való kiterjesztésére.