Ashley Paulson 100 mérföldes ultrafutó világcsúcsa 44 évesen 4:34-es tempóban

A triatlonos múltból érkező amerikai versenyző nőként és masters korú futóként is kivételes teljesítményt nyújtott: rekordja az egész sportág számára üzenetértékű – a Jackpot 100 Mile egyik legnagyobb üzenete, hogy az ultrában mindenki hős.

Ashley Paulson neve eddig sem volt ismeretlen az amerikai ultrafutásban, de amit most Nevadában véghez vitt, az már nem egyszerűen egy újabb nagy győzelem, hanem sporttörténeti pillanat. A 44 éves amerikai futó a hendersoni Jackpot 100 Mile versenyen 12:19:34 alatt teljesítette a 100 mérföldet, vagyis 160,9 kilométert, ezzel több mint 17 perccel javította meg a korábbi női csúcsot. Az átlagtempója 7:21 perc volt mérföldenként – ez kilométerre átszámolva nagyjából 4:34-es iram. Száz mérföldön át. Száz. Mérföld. Kimondani is sok.

A skimo (sci alpinismo / ski mountaineering) első ránézésre olyan, mintha a bringások és a hegyifutók télen egyszerűen nem lennének hajlandók „leállni”: előveszik a fókabőrt, felcsatolják a léceket, és nekiindulnak felfelé – aztán a hegy tetején, lihegve, remegő combbal azonnal visszazuhannak egy technikás lejtőn. A sport lényege a brutális állóképesség + a gyors átállások + a hegyi technika hármasa, és ez az a koktél, ami az elit endurance közösséget (kerékpár, terepfutás, triatlon) nagyon gyorsan rá tudja szoktatni.

Valentin-napi mészárlás – így emlegetik sokan a 2026-os Barkley Marathons kihívást. És nem túlzás. A világ talán legkegyetlenebb terepfutó-versenye idén is megmutatta, hogy a romantika itt maximum a ködben sejlik fel, a végén pedig – 26. alkalommal a történetében – nem volt célba érkező.

A rajt időpontja már önmagában történelmi volt: február 14-én, reggel 6 órakor indult a mezőny a Frozen Head State Park vadregényes, ám most inkább rémálomszerű terepén. A Cumberland-hegység 130 mérföld körüli (valójában jóval többnek érződő) „nightmare-challenge” kihívására 40 kiválasztott induló kapott meghívást. A többieknek maradt a tervezés és a felkészülés.

A Spine Race-et gyakran nevezik Európa – vagy egyenesen a világ – egyik legkeményebb téli ultrafutó megmérettetésének. Pedig vannak nagyon komoly versenytársak. De nem véletlenül ilyen magas a léc: a brit Pennine Way gerincén végigvezető verseny nemcsak távban és szintben extrém, hanem időjárásban, mentális terhelésben és logisztikában is. Ebben a közegben nyerte meg a legendás kihívást Sébastien Raichon, aki nemcsak célba ért, hanem ismét bizonyította: a hideg, a sár, a hó és a kialvatlanság is „csak” edzéskörülmény, ha a fej rendben van.

Sarah Perry ismét bebizonyította világszínvonalú ultrafutó-klasszisát: elsőként és egyedüliként teljesítette a 2025. december 5–7. között megrendezett The Hill nevű extrém ultramaraton-kihívást, amelyet a brit The Wrekin dombján rendeztek meg Shropshire megyében. A rendezvény célja az volt, hogy a résztvevők 56 alkalommal fussanak fel és le a Wrekin hegyre egy 48 órás időkorláton belül, ami a gyakorlatban egy rendkívül magas szintű fizikai és mentális terhelést jelentett. Sarah Perry teljesítménye persze nem annyira meglepő...

2025 őszén az indiai Mann Sharma újra átlépett egy olyan határt, amelyről a legtöbben nem is tudjuk, hol húzódik. Ezúttal nem az idő, hanem a táv volt a kihívás: 42 kilométert teljesített kizárólag burpeezve, ráadásul nem egyetlen heroikus nap alatt, hanem kilenc egymást követő napon keresztül, folyamatos terhelésben. Sharmának 197 órába és 54 percbe telt befejezni a burpee maratont.

Dévai Attila nem mindennapi sportoló. Idén a "The Brutal Extreme Triathlon" nevű walesi "Ironman" verseny dupla távján állt rajthoz, melyen  teljesítette az úszás (7,6 km), futás (84 km) teljes távját, azonban a szélsőséges körülmények - viharos szél, zuhogó eső és erős lehűlés - miatt a szervezők a kerékpár szakaszt rövidítették (a 360 km távot a 140 km-nél leállították) - ezen körülmények között végül 4. helyet ért célba.

Attila már több témában is szerepelt az elmúlt évek híreiben (a cikkben megtalálhatóak az utalások), most egy interjúban elmeséli a történetének egy kicsi, de annál érdekesebb részét. 

Amikor az ember azt gondolja, hogy a test végső határait már elértek – akkor lép színpadra Phil Gore. Az ausztrál ultrafutó nemcsak, hogy győzött a legendás Big’s Backyard Ultra World Championship­-n (Bell Buckle, Tennessee), de új mércét is felállított: az ausztrál futó a néha zuhogó esőben, erős szélben és hűvös időben maga mögött hagyta a mezőnyt. Gore erős mezőnnyel küzdött, de végig lendületes és kiegyensúlyozott maradt, a verseny leggyorsabb 4,1667 mérföldes körét (35:13 perc) a 96. körben futotta.

Végül 114 órán át futva, mintegy 475 mérföldet (kb. 764 km!) teljesítve diadalmasan haladt át a célvonalon.

A Brutal Extreme Triathlon nevét nem véletlenül viseli: a szervezők és a résztvevők is gyakran emlegetik „a világ egyik legkeményebb triatlonjaként”. A helyszín az impozáns Snowdonia régió, a kiindulópont a Llyn Padarn nevű tó, majd a kerékpáros és futószakaszok hegyekkel, időjárási viszontagságokkal és meredek emelkedőkkel tarkítva. A dupla Ironman távon két magyar is sikeresen célba ért: Dévai Attila 4., Lakatos Gábor a 8. helyen.

Mi a különbség közted és Kilian között?

Nem az, hogy ő megfutotta, biciklizte a 72 csúcsot 31 nap alatt. Még csak nem is az, hogy ő világversenyek győztese, és annyi követője van az Instán, mint égen a csillag. Nem. Az igazi különbség közte és közted (tisztelet a kivételnek), közte és köztem, hogy ő megteszi azt, amit kigondol, mert olyan magas az önbecsülése, amiről mi itt Magyarországon legtöbben maximum álmodozhatunk.

Kilian Jornet – egy apró, vékony alak a végtelen tájban.

Szőnyi Ferenc neve ma már a világ legnagyobb ultratávú kerékpáros versenyeihez kapcsolódik, és nem véletlenül. Az ultratávú kerékpározás világklasszisa nemcsak a sportág kihívásait hódította meg, hanem olyan rekordokat is döntött, amelyek az emberek határait feszegetik. Az egyik legfrissebb és legimpozánsabb teljesítménye a TransCanada Ultra kerékpáros verseny rekordja, amelyet nemrégiben sikerült megdöntenie. 45,5 napos teljesítményével fantasztikus új rekordot állított fel ezen az extrém nehézségű versenyen.

Egy korábbi királyi tengerészgyalogos Mitch Hutchcraft teljesítette a Mount Everest megmászását, de nem a hagyományos módon – ő a “történelem leghosszabb megmászásaként” írja le, hiszen Nagy-Britanniából úszott, kerékpározott és futott mielőtt nekivágott a csúcs meghódításának.