1. nap
Túl vagyunk az első, éles megmérettetésen, vegyes érzelmekkel. Vandakutya fantasztikus volt, nagyon szépen előzgetett, jól felmérte mindig merre is kerüljön, mindig magától döntött, jól. Sajnos a rajtunk nem sikerült (ez a hátránya a tömegrajtnak), mert egy husky keresztezte a mi húzószárunkat, és a gazdája némi késéssel kapcsolt, hogy átemelje a másik oldalra. Én csak úgy tudtam volna megoldani, ha lekapcsolom a szárunkat! Sebaj, ebből is tanultunk! Elég hamar leghátra kerültünk, a mezőny szépen elhúzott. De Vanda valóban repült utánuk és olyan tempót diktált (3.10/km), ami az első 9 percben kikészített...igen, mert ránéztem az órára.
Tudtam, hogy most lehetek csak a felénél és máris teljesen kivagyok. De tényleg! Erőm semmi, nyilván Vandakutya sem fog így rángatni. De menni kell...Féltávnál két lány volt még előttem, egyik Köris Edina, akire szépen felfutottunk, meg is előztük (később már tudtam nem kellett volna), majd együtt mentünk kb. 1 km-t, Köris Edinának a légzése rendben, szépen bíztatja a kutyáját, beszél hozzá, aki immel-ámmal húzza, mégis szépen eltávolodnak tőlünk, én már ekkor a túlélésért küzdök, céltól úgy 1,5 km-rel...
Látom Köris Edina szépen befogja a végig elöl futó lányt (aki az első km-en nagyon messze elhúzott az egész mezőnytől), Edina hiába így kell versenyezni. Gratulálok mindenkinek, de nekem Köris Edina futása tetszett nagyon. A végén skerült megnyernie, Edinától kaptam kb. 35 másodpercet, de ez nem Vandakutyán múlott.
2. nap
Úgy érzem, a mai nap sokkal jobban sikerült, de ezt nem az időeredményre gondolom. Sokat tanultunk tegnapból, így a rajtot is jól megoldottuk. Máskor is így fogom csinálni, hátra kell állni és lemaradni a mezőnytől. Úgysem vagyok egy sprintelő rajtos, így ez a kézenfekvő, Vandakutya közvetlenül a rajt után magától besorolt az ideális ívre, így szépen tudtunk előzgetni a belső szélen.
Ma hamarabb összeálltunk hárman (Edina, Zsuzsa és jómagam), és együtt haladtunk sokat, váltogatva időnként a pozíciót, de lényeges különbség nélkül. Gyakorlatilag mindhárman egyszer-egyszer kiestünk a lendületből, nekik a kutyájuk szüksége miatt, én meg elestem, Zsuzsi kutyája véletlenül összeakasztotta a lábam, amitől ő jobban megijedt, kicsit elment a kedve az egésztől...
Gondoltam ezt a tempót így tudom tartani (a lassabb rajt kevésbé vett ki belőlem), de arra nem számítottam, hogy kb. másfél km-rel a cél előtt a lányok még rátesznek, ezt a tempóváltást már nem tudtam követni. Nyilván nekik a tegnapi 3 másodperces különbség után, a mai még bármit változtathatott volna. Mai nappal elégedett vagyok, a tegnapi hibáinkat ma megoldottuk és aminek igazán örülök csak 1 másodperccel mentünk rosszabbat mint tegnap, lényegesen jobb erőbeosztással.
De ugyanúgy kihajtottam magam a legvégére!
