Poór Brigitta tereptriatlon világkupa győztes gondolatai 2017 áprilisában (+videó) ^Kiemelt

Gratulálok a címvédésedhez Máltán, ez a sorozatban háromszori győzelem igen ritkának számít! Pár szóban elmesélnéd a versenyt?

Nagyon szépen köszönöm, fantasztikus volt tényleg! Annak ellenére, hogy idén kihagytam az Andalucía Bike Race-t, ami az elmúlt években a felkészülésem javát tette ki, sikerült viszonylag jó állapotban Máltára utaznom. Nagyon szeretem az XTERRA World Tour ezen helyszínét. Párommal utaztam idén is, ilyenkor jut idő egy kis szusszanásra, kikapcsolódásra is.  Az elmúlt évekhez képest nagy változtatásokat eszközöltek a kerékpáros pályán, pedig eddig sem volt egyszerű. Röviden, még sziklásabb lett... Komoly mezőny gyűlt össze, emiatt nagyon izgatott is voltam. Az úszást sikerült elrontanom, rosszul helyezkedtem, és nem is esett túl jól. A kerékpáros szakaszon aztán hamar az élre kerültem, pedig nagyon sok apró hibát követtem el. Még igazi, olyan év első versenye forma volt, nem is tudtam úgy odafigyelni. Balázs mondta az időkülönbségeket a pályán, mindig sokkal kevesebbet természetesen, nehogy elkezdjek úgymond "üdülni"... :-)) A futás közben éreztem igazán, hogy nagyon sok maradt még bennem, jól haladtam, az emelkedők is jól estek. A nagyon technikás, veszélyes lejtőkön pedig csak biztonságit futottam. A célban hatalmas volt az öröm természetesen. A versenyt megelőzően is folyton azzal nyaggattak, hogy milyen jó lenne a háromból három, de én igyekeztem ezzel nem foglalkozni. Így visszagondolva azért nagyon is büszkeséggel tölt el! :-)

A cikk folytatódik a hirdetés után...

---

---

Idén komoly és nagyszerű kihívásokkal találkozol a sportban, hiszen a tavalyi győzelmed után mindenki Téged akar levadászni. Hogyan készülsz erre fizikailag és lelkileg?

Igyekszem nem foglalkozni velük... :-) Én továbbra is ugyanaz az ember vagyok mint tavalyelőtt. Próbálok csak az előttem álló versenyekre koncentrálni, és arra, hogy a kiadott edzésmunkát a lehető legjobban elvégezzem. Az elmúlt évek tapasztalatából kiindulva már tudom, ha ez sikerül, akkor már nagy baj nem lehet! :-) A mezőny is folyamatosan bővül, most Máltán például 18 PRO lány volt. Nagyon sok az új név, nagyon sokan próbálják ki magukat az olimpiai távú versenyzők közül. ( akik jórészt itt is ragadnak... ) Így sosem lehetünk magunkban biztosak. Mindig, minden versenyen a maximumot kell hozni. 

Milyen célokkal, célkitűzésekkel vágsz neki az idei évnek?

A fő célom természetesen az XTERRA European Tour összetett. Sajnos az idei évben az összetett pontszámítási rendszer, az olyan, anyagi szponzorok nélküli versenyzőnek mint nekem, gyengíti az esélyeim. Az elmúlt években 7 verseny pontjait számolták, attól függetlenül hány eseményen vettél részt.  2017-ben 15 versenyt rendeznek a European Tour-on belül, és minden verseny számít.  Ez borzasztó megterhelő az eliteknek. 10 versenyen tervezem az indulást, ennél többet fizikálisan sem lehet bírni. Ezen kívül idén kiemelt szerepet kap a versenyprogramomban a Keszthely Triatlon is. A belgiumi VK futamot kell kihagynom érte, de tavaly meglepett, hogy gyakorlatilag a montiról átülve sikerült abszolút 3. helyen, egész jó idővel célba érnem. Ezúttal most megpróbálkozunk készülni is rá. :-)

A tereptriatlon ilyen szinten sok időt és sok energiát igényel. Ez hogyan befolyásolja a mindennapjaidat? Hogyan épül fel egy napod tavasszal illetve majd a versenyidőszakban?

Húúú, igen. Gyakorlatilag teljes lemondással jár. Jelenleg ez teszi ki az életem, és én nagyon élvezem. :-) Versenyidőszak végén, szeptemberben, október elején van nagyjából egy 3-4 hetes leállásom, amikor semmi edzésem nincs. Ilyenkor van időm kicsit jobban a családdal lenni, illetve tenni venni, olyan dolgokkal foglalkozni amikre év közben már nem nagyon jut idő. Edzés szempontjából az alapozó időszak, októbertől márciusig,  a megterhelőbb. Ilyenkor összejön a heti 35-38 óra is. Emellett kulcsfontosságú a pihenés. Ebben az időszakban általában heti ötször reggel 6-kor már az uszodában vagyok, és rendre este fél 8-8 mire mindennel végzek. Mindezt heti egy, hétfői pihenőnappal, 3 hetes ciklusokban végzem. Fantasztikus gyúrom van, akihez hetente járok, és minden egyes alkalom életmentő, helyretesz mind fizikailag, mind lelkileg. :-) Versenyidőszakban egy picit rövidülnek az edzések, és hangsúlyosabbak a résztávok, a gyorsító edzések. A február az edzőtáborozásé, idén 3,5 hetet töltöttem Malagán. Itt adott minden a nyugodt felkészüléshez. Nem is azért mert itt annyival több edzésmunkát tudok elvégezni, mindinkább a környezetváltozás a kikapcsolódás az ami nagyot lök ilyenkor az ember formáján. Aztán március végétől már jönnek a versenyek. A következő versenyblokkom május végéig tart. A hétvégén Cipruson versenyzek, onnan egyenesen a görög futamra utazom. Majd egy rövid itthonlét után jön a spanyol és a portugál versenyhétvége. Sűrű lesz... :-)

Milyen álomcéljaid vannak, amikre azért látsz reális esélyt?

Minden évben Hawaii az álmom. 2010-ben, 2011-ben volt szerencsém versenyezni a Világbajnokságon. Tudva, hogy a pálya nagyon fekszik nekem, évre évre egyre nehezebb elfogadni, hogy nincs lehetőség kiutaznom. Minden évben úgy vágok neki a szezonnak, hogy na idén biztos összejön, de aztán ahogy telik az idő, úgy válik mindig egyre reménytelenebbé. Pedig ha még sikerülne fejlődnöm úszásban is... Mindemellett a World Tour sorozatban rengeteg fantasztikus helyszín szerepel. Jó lenne egyik évben az Asia-Pacific sorozatban is szerepelni, Saipanon, Fülöp-szigeteken, vagy csak akár Dél-Afrikában illetve a tavaly belépő Reunion szigeten.Talán ez utóbbira látok most a legnagyobb esélyt jövőre. 

Röviden (de lehet hosszú is) felvázolnád a tereptriatlon biográfiádat? Mikor kezdted el, miért választottad ezt a sportot, kik voltak rád a legnagyobb hatással, kik segítettek idáig eljutni, melyek a legszebb emlékeid, versenyeid...

A cikk folytatódik a hirdetés után...

---

---

Hmmm, ha jól emlékszem 2006-ban Visegrádon ismerkedtem meg a sporttal. Még sima országúti triatlon versenyzőként sokkolt ez az egész. Akkor megfogadtam, hogy soha többet, de aztán mégis itt ragadtam. Elmentünk utána az osztrák XTERRA futamra ahol megváltozott minden... Nagy hatással volt rám az akkori nevelőegyesületem, az X2S Team, ami abban az időben igazán profi szemléletű volt. Aztán párom volt az, aki külső szemlélőként meglátta a versenyzésben a lehetőséget és, hogy van keresnivalóm a profik között is. Egy idő után azonban elakadtunk a felkészülésben, kellett egy profi szakember, akivel tovább tudunk lépni. 2013 végén Schumacher Ákossal kezdtünk el együtt dolgozni. Gyakorlatilag a nulláról építettünk mindent. Ez ha lehet mondani, mérföldkő volt a pályafutásomban. Már az első közös évünkben hatalmasat fejlődtünk, és úgy érzem még mindig csak az út elején járunk. A jelenlegi csapataim, a Merida Maraton Team-CST és a Megathlon SE mindig, mindenben mellettem állnak. Nélkülük nem sikerült volna. De nem sikerült volna mindezt elérnem a családom nélkül sem, és persze a partnereim nélkül sem. Ha nem baj fel is sorolnám őket, hiszen óriási köszönettel tartozom nekik, a Bikefun Hungary-nek, a High5 Magyarországnak, Rudy Project Magyarországnak, a Peppe Kerékpárnak, a Miénk a terep csapatának, a Salomon futófelszereléseknek és a Suunto óráknak,  ENSport Sopronnak! És természetesen köszönettel tartozom a Magyar Triatlon Szövetségnek és Győr városának is! Végül de nem utolsó sorban óriási köszönettel tartozom a győri Széchenyi ESE-nek, illetve Zakariás Gézának!