Picit hosszabbra venném a bemutatkozót, mivel számomra fontos, hogy komoly életmódváltás miatt kezdtem el futni, nagyon mélyen voltam.
Monorierdőről származom, Édesanyám és Édesapám pedagógusok voltak, sosem noszogattak, hogy sportoljak. Fiatalon elkezdtem focizni Monorierdőn, azt hittem jól, de rám szóltak az albertirsai barátok, hogy figyelj, téged a labda szokott megtalálni, nem te a labdát. Egy idő múlva rájöttem, hogy nem vagyok elég ügyes. Bár kitartó voltam már akkor is, de abbahagytam, viszonylag fiatalon. A kilencvenes évek közepén nem volt ennyi sportolási lehetőség a gyerekeknek mint ma, hogy menjél úszni, dzsúdózni, vízilabdázni, karatézni.
Nagyon fiatalon kerültem vezető állásba a vendéglátóiparban, a Centrál Kávéház indulása után egy évvel már ott melóztam. Rengeteg barátot vittem oda, és egy-egy halálra dolgozott, sikeres nap végén elmentünk ünnepelni. Rengeteget szórakoztunk, ittunk, mulattunk, dohányoztunk.
Nem törődtem az egészségemmel, viszonylag gyorsan meghíztam, száznégy kilós lettem. Egy ismerősöm esküvőjén készült rólam egy fotó, amit megkaptam bekeretezve. Csak néztem, hogy ez kicsoda a képen, ez én vagyok? Ha lassan hízol, nem veszed észre magadon. Rajtam a plusz huszonöt kiló a fejemen és a hasamon volt. Akkor kezdtem el futni, másfél kilométeres kör volt az első futás, 15 perc alatt. Jól ment, kitartó voltam, viszonylag gyorsan lepörgött pár kiló. Csak az volt a motiváció, hogy elkezdjek mozogni, egészségesebb legyek és lefogyjak.
Nagy fordulat akkor jött, amikor meghalt édesapám, és elváltam, mindez egy hónapon belül történt. Sokan ilyenkor sajnáltatják magukat, hogy milyen kegyetlen az élet, de én azt mondtam, ez van, változtatni nem tudok a helyzeten, gyerünk futni. Az elviszi a gondolatot, nyugodt leszek tőle. Akkor jöttek hosszabb távok.
Hogyan kezdted a hosszútávfutást? Mi a Te utad?
Az első hosszú versenyem egy BSZM két napos verseny volt. Úgy, hogy még nem futottam előtte maratont sem... Nyilván sejthető mi lett a vége :-) Az első nap után éjjel a mosdóba sem tudtam kimenni, de maga a verseny hangultat megfertőzött és már akkor tudtam, hogy a következő évben a teljes távra nevezek, tisztességesen felkészülve. Így indult, aztán 12 sikeres teljes teljesítés lett a vége, de remélem azért csak meggondolják magukat a szervezők!
Beleszerettem az ultrába, nem volt kérdés, hogy ahol lehet kipróbálom magamat. Így lettem 3x Phiddipides Run,1x UltarMilano Sanremo, Dupla Ironman teljesítés, Jungle Ultra Peru, 2x Sárvári 24 órás, 6x Ultrabalaton, 2x Privát Ultrabalaton, 2x Sparthathlon, Backyard válogatott, 48 órás versenyek és még sok más finomság és most már 1x HELL-00-135 teljesítő.
Milyen volt a HELL RACE verseny?
India északi része. 2500 és 5000 méter között kell néhol terepen futni 217 km-t. Szintidő 45 óra. Az időjárás volt számomra a legváratlanabb, mivel a hidegre a magaslatra készültem, de arra, hogy nappal, miközben több méteres hófalak között futok az extrém (néhol 14-15-ös UV) sugárzásnál és közben azt érzed hogy felforr mindened. Ez nagyon váratlan volt és a nappali tervezet tempót nagyban befolyásolta.
Éjjel kellemes -5 fok, szerencsém volt, mert nem esett és szél sem volt. A hegyek tetején átmenve éjjel a fejlámpát lekapcsolva egészen hihetetlen látvány volt az égbolt. Sosem láttam még ennyire közelinek a csillagokat. Maradandó percek voltak ezek, amikor így megálltam. A Himalája nagysága elképesztő, tényleg egy porszemnek érzed magad. Tudod és érzed, hogy itt nem követhetsz el hibákat, minden lépésnek súlya van.
5000 méteren érted meg igazán a hegymászók miről is beszélnek, és talán itt éreztem azt, hogy a hegyek be tudnak szippantani. 7 nevező volt a távon, közte Ferenczi Pista barátom is, akivel együtt haladtunk az úton (nagy dumálások nem voltak :-) Egy India sráccal még a verseny előtt találkoztunk, ő már volt itt kísérő és más távon induló. Vicces figura volt és rengeteget segített, végül ő lett a győztes. A többiekről nem sok infónk volt.
Itthon mennyire lehet modellezni a magashegyi körülményeket?
Toldi Péter barátunk rengeteget segített, mivel ő már két alkalommal is volt itt. Mindig hálával fogok neki tartozni, mert gyakorlatilag az ő jól sikerült akklimatizációs programját csináltuk meg a verseny előtt kint. Tényleg még a napi túra kilométertől sem tértünk el,szállásokat is a tanácsai szerint foglaltunk.
Ez utólag döntő fontosságúnak mondom! Itthon én a futást kicsit visszavettem,100 km környékén voltam hetente, vagy kevesebb, viszont több mint egy éve már Pálos Attila edző irányításával heti 3x speciális erőnléti edzéseket végeztem. Jó-jó a Mister Olimpián még ne keressetek:-) Ezek a tudatos és irányított edzések nélkül biztosan állíthatom, hogy nem sikerült volna a verseny. Attila tudatosan speciálisan állította össze és felügyelte az edzéseimet, mindenkinek ajánlom, hogy iktassa be az életébe. Ezen edzéseken új dolgokkal is megismerkedtem... Nyújtás, hengerezés, táplálkozás tudatosan...regeneráció! Az mi?
És nagyon sokszor futottam le képzeletbe a távot és erősítettem fejben magamat. Nem hagytam, hogy egy pillanatra is elbizonytalanodjak, biztos voltam magamban, de erre sok időt kellett tréningezni az elmémet.
Volt edződ, segítőd vagy a magad feje után mentél mindenben?
Futáshoz nincs edzőm, az előbbiek voltak az újdonságok. Fizikálisan nagyon toppon éreztem magamat és a verseny alatt sem volt semmi gondom, még 5000 méteren is jó erőben voltam, magabiztosan futottam.
A Himalája nem egyszerű hely. Mik voltak a felszerelés választás szempontjai?
Az idő előrehaladtával, lényegesen egyszerűbb a hosszú versenyeken a felszerelésem. A cipőm márkája fix: terepen és aszfalton is Hokát használok, de azért 49-mértet miatt nem is nagyon válogathatok. Rövid nadrág "Runhill", zokni "Mico", póló meg éppen amelyik a kezembe kerül, van már annyi a sok verseny miatt, hogy vennem nem kell egy ideig.
Esőben kiváló a "temus" poncsó meg a szemetes zsák és még a hidegben is használható.
Télen vagyok gondban, mert fázós vagyok, így a nadrágom a nagyon vastag téli futógatya és vagy 3 réteg felül. Sapka, csősál stb. 6 éve használom a jó kis Decathlonos táskát... Szóval nem extrázom. Nyilván Indiába vittem az összes meleg ruhámat, de egy garnitúra elég volt, mert a vékony kellett inkább nappal. Nyilván ha kétszer rám szakadt volna az ég, akkor jó hogy ott van. Cipőt mindig teszek el egy tartalékot. Az első BSZM versenyemnél a vonaton hagytam a cipőmet, amiben versenyezni szerettem volna, maradt, ami rajtam volt utcai... Azóta mindig van nálam csere.
A kezdés után alapvető a kérdés: hogyan táplálkozol mostanában, mire figyelsz? Nagy versenyek előtt/alatt vannak spéci ételeid?
Vendéglátásban dolgozom, ezért gondolhatjuk, hogy jól, de pont emiatt iszonyat rendszertelenül táplálkozom. Reggel 10 kész az étteremben a napi menü, nyilván megkóstolom milyen is... Na, ezért nehéz, de azért figyelek rá.
Verseny előtt szoktam a feltöltésekre figyelni, ezt fontosnak tartom és be is vált. A verseny közben a bevált frissítőimet használom, de szerencsére csúszik a szilárd is bármikor. Nem sajnálok megállni egy jó evés miatt a verseny alatt és még néha egy kis sör is lecsúszik mértékkel.
Mik a legjobb és legrosszabb élményeid, kalandjaid, amiket az ultrafutás közben átéltél?
A legjobb élmény az a rengeteg ember és barát akit ettől a sporttól kaptam és a velük együtt átélt sok kaland, Pista barátommal iszonyat nagyokat szoktunk röhögni versenyek alatt és mindig mondjuk is, hogy emiatt éri meg az egész...A legutolsó élményemet mondanám el, ami egyszerre jó és félelmetes is...
Ferenczi Pista most a versenyen 200 km környéken, tehát már a cél felé azt mondja a hegyről lefelé: "Barátom jó hogy itt járunk, mert itt sokat szoktunk edzeni...". Mondom neki itt b..meg még nem jártunk. Azt mondja hülye vagyok, megmutatom az edzésnaplómban... Erre megállt és az óráját elkezdte nyomkodni :-) Nyilván ettől egy kicsit megijedtem, de rá néhány percre közölte, hogy itt neki nem teszik valami (szerinte nem jó irányba haladunk...) hív egy taxit, bemegyünk a városba (nincs város) és kideríti mi van itt... Na, ez félelmetes volt. Jelzés volt, hogy álljunk meg szuszanni :-) Kifejezetten rossz élményem nincs szerencsére.
Azért a kalandként még a Perui Jungle Ultra verseny is extra volt, mivel egy Monorierdei srácnak kint aludni függőágyon a dzsungelben nem egy megszokott dolog, Ott is felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Az a verseny, mivel mindent magammal kellett vinnem az öt napon keresztül (élelem, ruha, függőágy) különleges volt a megszokott ultra versenyekhez képest. És az éjjeli hangokat ott megszokni nem egyszerű... tele volt a gatya néha :-)
Milyen eredményekre vagy a legbüszkébb?
Mindegyik verseny hordoz nehézséget magában, ami miatt büszkeség a teljesítése, de büszkén vállalom azt is, ha nem sikerül, mert abból tanulok!
A tavalyi Phidippides 490 km 84 óra alatt, az nagy teljesítmény volt, főleg hogy még maradt is bennem. Az nagyon összerakott futás volt. Most a Hell Race van a csúcson, mert iszonyat munkát fektettem belé, sokat voltam távol otthonról egy teljesen idegen környezetben, ami már nem veszélytelen. Emiatt is gondolom, hogy ez most a TOP. Nem hibáztunk bele, hideg fejjel tudtunk lenni és a befektetett munka megtérült - de sok áldozattal is járt.
Arra vagyok a legbüszkébb, hogy olyan FELESÉGEM,CSALÁDOM és BARÁTAIM vannak, akik támogatnak és biztatnak és hogy volt erőm változtatni!
Tervek a következő időszakra?
Most pihenés és sok bringázás, aztán ősszel lesz a Backyard VB, meg a Phidippides újra, extra távval a jubileumi évre tekintettel 530 km... az is érdekes számomra :-)
Aztán jövőre még van dolgom Indiában, csak egy kicsit hosszabb távon... Remélem feleségem nem olvassa :-)
Példaképek?
Szüleim minden tekintetben!
Álmok?
Az álmom, hogy még sok ideig űzhetem szeretett sportágamat és rengeteg élménnyel gazdagodhatok még, illetve talán valaki pont az én történetem miatt is fogja azt gondolni, érdemes változtatni!
Mi a legfontosabb tanácsod azoknak, akik szeretnének hosszú távokat futni?
Fokozatosság és kellő pihenés! A kevesebb néha több!
