Bemutatkozás
A futás nekem már sokkal több mint szenvedély, egyfajta függőség-életforma. Nem tudok és nem is akarok élni nélküle. A futás boldoggá tesz. Amikor belépek az erdőbe körül ölel a természet, végtelen szabadságot és nyugalmat érzek ilyenkor, együtt lélegzem az erdővel. Részese vagyok az évszakok változásának, mindegyiknek megvan a maga szépsége, nem győzök betelni a szépségével. Alföldi származású vagyok, mindig is a hegyek közé vágytam. A tavaszban legjobban az illatokat szeretem, a nyárban a sűrű, zöld erdőt, az őszben a csodálatos színvilágot, a sejtelmességet, az avar illatát, míg a tél szépségét a hóban futás, az erdő átláthatósága adja. A futásban az a fantasztikus, hogy mindig lehet menni, hiszen egy futónak soha nincs rossz idő.
Hogyan kezdtél el sportolni, mit hoztál magaddal a futás világába?
A sport az életemben mindig fontos volt, komoly szerepe volt ebben általános iskolai testnevelő tanáromnak, (Cseúz Lászlónak, aki onnan ismert, hogy kerékpárral megy az olimpiákra). már gyerekként megszerettette velem a mozgás örömét. A futás így vagy úgy mindig jelen volt. Sok mindent kipróbáltam, korcsolyáztam, úsztam, majd 15 évesen a kyokushin karatét kezdtem el űzni, öt éven át megszállottan (barna övig jutottam el). Magával ragadott a szellemisége. Ez a sport nagyon sokat adott nekem, hihetetlen akaraterőt, önfegyelmet, kitartást. Főiskolai tanulmányaim miatt szépen, lassan abbahagytam, évekig űr maradt bennem, amiért nem szereztem meg a fekete övet, nem jártam végig az utat. (Gyakorlatilag 100 méterrel a hegycsúcstól visszafordultam)
A 90-es években kezdtem el rendszeresen futni. Főiskola után elhelyezkedtem egy budapesti általános iskolában, ahol egy testnevelő tanár kollégámmal és diákokkal együtt, reggel 6 órakor szerveztünk futásokat a közeli erdőben. Jártunk a Vivicittá városvédő versenyekre, velencei tó futásra stb. Nagyon szerettem ezeket a futásokat, ekkor csak aszfalton futottam. Nyáron vízitúrákra jártunk, szerettem ezeket az evezős éveket is, hiszen a Tisza mellett nőttem fel. Ebben az időszakban tanultam meg síelni is, majd jött a hegymászós korszaka az életemnek, ez egy nagyon kemény, erőt próbáló, életveszélyes sport, örülök, hogy ezt is kipróbáltam.
Sajnos, 96-ban egy síbaleset miatt meg kellett műteni a térdemet, amit 2001-ben egy újabb követett, az orvos azt mondta elbúcsúzhatok a futástól. Én ezt annyira el is hittem, hogy csak 2013 tavaszán kezdtem el újra futni, miután egy túra során lemaradtam a családomtól és utánuk futottam az erdőben. Nagyon jól éreztem magam, egyáltalán nem fájt a térdem. Annyira boldoggá tett a futás, hogy egyből heti 5-6 alkalommal futottam a saját magam örömére éveken át Pilisszentkereszten a Hosszú hegyen, ahol élünk. Én csak terepen futok.
2017 tavaszán egy futás alkalmával ismerkedtem meg Varga Józsival és feleségével, hétvégéken futottunk együtt, sokat tanultam ezekből. Józsi javaslatára kezdtem el versenyezni. Az első versenyem 2017. májusban a Somlyó Trail volt 10,6 km, ahol női kategóriában 3. helyezést értem el. Ez nagyon nagy erőt adott a versenyzéshez, elkezdtem célirányosan edzeni, amiben sokat segített nekem Józsi.
Innentől kezdve versenyt-verseny követ. Mindig vannak kitűzött célok, távok. A versenyeken fantasztikus hangulat van, szeretem a futók közösségét, mindig várom a találkozásokat. Ott én nem ellenfeleket, hanem futótársakat látok. Nagyon szeretek versenyezni, ahogy elindulunk hajt a versenyláz, az, hogy dobogón álljak. Nagyon jó érzés, ha sikerül. Nem is hittem magamról, hogy ennyire versengő vagyok. Sokáig csak 10-15 km-es távokon indultam, utána sok félmaratont futottam, majd jöttek a 30-as távok és végre a maratoni távot is sikerült lefutnom.
Hogyan kezdődött az idei éved, miket terveztél, azok hogyan valósultak meg?
Már előző év végén csomó versenyt beírtam a naptáramba, előnyben részesítem azokat a versenyeket, amik viszonylag közel vannak.
Év elején a Futapest által szervezett budakalászi, pilisszentkereszti versenyekkel kezdtem. Majd a Vértes Terep Maraton, Pilis Vertikál, Vörös Villám, Pilis Trail, Muzsla Trail, Esztergom Trail, UTVV Vipava (Szlovénia) Vadon Trail Race, Börzsöny Trail, Baradla Trail, Mátra Trail, Hoka Forest Run, Vértes Trail, Desert Maraton Eilat. Budai Trail.
Általában 20-22 versenyen indulok egy évben, az idei év sajnos egy sérülés miatt nem úgy alakult ahogy szerettem volna. Az UTH előtt egy héttel edzés közben (teljesen síkon egy kőben elestem) és AC izület ficama Tossy 2 vállsérülésem lett. Szerencsére nem kellett megműteni, amit hatalmas szerencsének éltem meg. Nagyon hiányzott a futás, szenvedtem a hiányától, akkor értettem meg igazán mit veszíthet az ember, ha nem futhat. 3 verseny maradt ki, köztük az UTH és a Magas Tátrában egy célversenyem. A sérülés után 6 héttel már indultam a Börzsöny Trailen. A sérülés megtanított arra, hogy mennyi mindent veszíthetünk. Átértékelődött bennem az is, hogy nem lehet mindig „toppon lenni”, nem lehet mindig dobogón állni, nem is ez a lényeg, becsüljük meg, ha nincs semmi bajunk, a futás öröm legyen, az adott versenyen hozzuk ki magunkból a legjobbat.
Mi volt számodra a legjobb, legnehezebb az idén az terepfutó versenyeken?
Az idei évben sok új versenyt is kipróbáltam, persze a kedvenceket sem hagytam ki. A legnehezebb, hogy mindig maximumot várok magamtól és már a családomat is „hozzászoktattam a dobogós helyekhez”. Szeretek többféle távon indulni. A 10 km körüli sprint távok nagyon nehezek, gyorsnak kell lenni, de a robbanékonyság megőrzéséhez szükség van erre is, ott nincs mese végig nagyon menni kell. Nagy öröm, hogy sok fiatal jön futni. Nekem egyre nehezebb lesz velük felvenni a versenyt, de ez így van rendjén. Nagyon boldog vagyok amikor a dobogón 10-15-20 évvel fiatalabbakkal állok együtt. A 20 km körüli versenyeken több idő van taktikázni, ezeket szeretem a legjobban. A 30-as távokon az idén indultam először, ebbe még belekell jönnöm, fontosnak tartom a fokozatosságot, itt már nagyon sok minden fejben dől el.
A futásban az a csodálatos, hogy a kitartás, a szorgalom meghozza az eredményt. Mindenki elérhet mindent, a titok az, hogy sokat kell futni. Én fontosnak tartom, hogy felkészülten induljak egy versenyen, azért vártam a maratonnal is sokáig. Meg kell érni a különböző távokra véleményem szerint.
Rendszeresen találkozunk, igaz én a hosszabb versenyeken csak kísérek, fotózok. Hogyan edzel, hogyan készülsz fel ennyiféle távra?
A kezdetekben Józsi útmutatásai alapján edzettem, de jó ideje egyedül. Sokat olvasok a témában, voltam teljesítménydiagnosztikai felmérésen is, ami szintén nagyon sokat segít, kaptam edzés tervet, ezt is használom időnként, de inkább ösztönfutó vagyok. Hétvégén a futó barátaimmal hosszukat futunk (20-30-35 km-t amikor nincs verseny) jó sok szinttel. Hétközben rövidebbeket futok, de akkor beiktatok tempó futásokat, részdombtávokat, repülőket. Heti 5x futok, figyelek a pihenésre is. Mindig készülök valamilyen versenyre és ez rengeteg erőt ad. A versenyek előtt nagyon alaposan átnézem az útvonalat, átgondolom hogyan osszam be okosan az erőmet, nagyon sokszor elfutottam az elejét, nem jól osztottam be az erőmet. Igyekszem ezekből tanulni, ha tehetem lefutom előtte a távot, az rengeteget segít.
Desert Maraton Eilat 42,2 km
Mesélj erről a versenyről, mi volt a különlegessége!
A verseny különlegességét a helyszín adta, hiszen a verseny Izraelben egy sivatagban zajlott. Akkor találtam rá a versenyre amikor sérült voltam. A férjem is lelkesen fogadta, hiszen előtte Jordániában töltöttünk pár napot, nagyon élménydús utazás lett belőle.
Nagyon sok magyar induló volt. A választható távok: 5-10-21-42,2 km, én azonnal a maraton mellett döntöttem, az elsőt emlékezetes helyen szerettem volna lefutni, ami azt hiszem sikerült, november végén 28 fokban futhattam. A pálya nehézségét nem a szint adta, hiszen az csak 550 méter volt, hanem a homok, ugyanis a verseny a sivatagban zajlott. A homok minden változatával találkoztunk a kavicsostól, a kicsi köves, nagy köves, a sóderszerűn át, a puha homokig. Közel 30 km süppedős, néhol kavicsos homok volt, amiben nem volt könnyű futni.
A rajt reggel 6 órakor volt, még sötétben indultunk el. A verseny előtt zene, remek hangulat, rengeteg futó volt (nekem furcsa volt, nem nagyon indultam ilyen nagy tömegben eddig) várta az indulás pillanatát. Ahogy elindultunk hamar kivilágosodott, még kellemes hűvös volt. Az első 8 km kicsit nehezen telt, mert alig tudtam előzgetni, beszorultam a tömegbe, lassabban futottam, mint szerettem volna. Nem előre álltam be ahogy mindig szoktam, hanem inkább a közepe-vége felé, ami nagy hiba volt. Végre 12 km-től kicsit szétszakadt a mezőny, 19 km-ig nagyon jól haladtam. Ott hirtelen jött egy holtpont, ami szerencsére nem tartott sokáig.
Fura volt nekem a viszonylag sok sík szakasz, amit nem annyira szeretek, boldog voltam, ha végre jött egy kis emelkedő. Egyre melegebb lett, de érdekes, hogy a nagy melegben ennek ellenére mégsem izzadtam, egészen más a páratartalom, mint nálunk. Igyekeztem a barátaim tanácsait megfogadni, hogy osszam be jól az erőm, ne fussam el az elején, jól frissítsek, igyak eleget. Ez végig nagyon jól sikerült, nem görcsöltek az izmaim, a gyomrom végig jó volt, boldog voltam.
Csináltam képeket, gyönyörködtem a tájban, igazi örömfutás volt. A verseny végén tudtam meg, hogy korosztályban is eredményt hirdetnek, amiben 4. lettem, de nem bántam. A célom itt egészen más volt, megélni a maratont, nem stresszelni a helyezésen. Amikor eljött a 30. km lelkileg nagyon jó érzéssel töltött el, onnan már nagyon gyorsan eltelt a maradék táv. Nem szenvedtem, voltak nehezebb pillanatok, de azokon gyorsan átlendültem, fejben nagyon erősnek éreztem magam. Amikor befordultam a célegyenesbe elsírtam magam örömömben, ilyet még soha nem éreztem. A maratoni távért meg kell küzdeni, nem ingyen kapjuk, meg kell élni, szenvedni, minden pillanatát, de megéri, hiszen minden futó álma, hogy megcsinálja. A verseny szervezése tökéletes volt, nagy táblák mutatták az irányt, minden km ki volt írva, minden 3. km-nél volt frissítés, mentőautó, figyeltek ránk, segítőkészek voltak. Piros szőnyegen futottunk a célba, ahol hatalmas ünnepléssel fogadták a futókat. Nagy élmény volt!
Hogyan kerültél ide, mi volt a célod, azt hogyan érted el? Kinek ajánlanád és miért?
Mindenkinek tudom ajánlani, aki különleges futóélményt szeretne. A homokkő hegyek szépsége páratlan! November végén nyári melegben futni a Vörös tenger partjáról pálmafák között be a sivatagba, nem mindennapi élmény. A nevezési díj sem drágább, mint más versenyeken, az ellátás is szuper, a póló, a csősál gyönyörű.
A Szénás Kör segített a felkészülésben?
Eddig csak egyszer futottam le csak a Szénást kört a barátaimmal, jó volt. Szeretnék többször menni a jövőben, mert szerintem nagyon sokat segíthet a versenyekre való felkészülésben.
Mik a kedvenc terepeid, mit nem szeretsz?
Természetesen legjobban a Pilist és a Visegrádi hegységet szeretem, hiszen a Pilis szívében élek. De nagyon megkedveltem a Börzsönyt és a Vértes hegységet is. A Budai hegységben viszonylag keveset futok, inkább csak versenyeken.
A Mátra nekem a mumus! 2 versenyen voltam a Muzslán és a Mátra Trailen, egyszerűen úgy érzem ott, mintha egy varázspálcával megbénítanának. Szenvedéssé válik a futás, az emelkedőknél és a lejtőkön is, sehol nem éreztem még ilyet. Nem tudom mi lehet az oka. Remélem egyszer sikerül majd ezt valahogy feloldani.
Mik a terveid jövőre?
Szeretnék nagyon sokat futni, kipróbálni magam hosszabb távokon is. Ami biztos, az UTH-n a Szentendre Trail (54 km-re) neveztem. A Magas Tátrában szeretnék elmenni az idei évben kimaradt Tatry Running Tour extrém távra (34km). Persze, ha lesz lehetőség, szívesen mennék újra Izraelbe vagy Jordániába, hiszen Petrában is rendeznek versenyt. Természetesen a szokásos versenyeket sem szeretném kihagyni és mindig nyitott vagyok az újakra is.
Emberekkel foglalkozol, ha jól tudom. Mesélnél a munkádról?
15 éve a közművelődésben dolgozom, jelenleg Pilisvörösváron a Művészetek Háza igazgatója vagyok - nagyon szeretem a munkám, nagy öröm, ha olyasmit csinálok, amit szeretek. Nem szeretnék egy irodában ülni és minden nap ugyanazt a tevékenységet végezni, az ilyen monotonitást nehezen viselem. Ebben a szakmában nincs két egyforma nap, rendkívül változatos, ez adja a szépségét. Ami a nehézsége, hogy nagyon sok a hétvégi, esti munka, de nekem ez már nem gond. Fél állásban az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet oktatója is vagyok.
Mit tartasz fontosnak az életben?
A futás által sok minden megváltozott az életemben. Sokkal kiegyensúlyozottabbnak, energikusabbnak érzem magam, fizikálisan pedig 20 évvel fiatalabbnak. Megváltozott a gondolkodásom, könnyebben engedek el dolgokat, nem emésztem magam olyasmin, amin úgysem tudok változtatni. A futás az, amiről nem mondok le, senki kedvéért, ez lehet, hogy önzőség, de ennyire legyünk magunkhoz jók. Én úgy osztom be az időmet, hogy mindig jusson futásra idő, cserébe nem sok szabadidőm van. Az évek folyamán a családom is elfogadta ezt. Szerintem mindenkinek sokkal többet kellene mozognia, borzasztó, hogy mennyire sok az elhízott, stresszes ember.
Hiszek a kitartó munkában, szorgalomban, egymás megbecsülésében, a szeretet erejében.
Köszönjük a nagyon tartalmas beszélgetést!
Forrás: triatlonedzo.hu
