Bejelentkezés  \/ 
x
vagy
 Use Facebook account  Use Google account
x
2024. május 23. Csütörtök  Ma Dezső napja van.  

Lóval a világ körül, kalandok lóháton - Homor Zsófia interjú Kiemelt

  • Állapot: Aktuális

Homor Zsófia első magyarként teljesítette a világ leghosszabb és legnehezebbnek tartott, évente megrendezésre kerülő lovas versenyét, a Mongol Derbyt. Mivel életének nagy részét a természetben, a lovakkal tölti, nagyon sok élettapasztalata gyűlt össze, amelyek közül most néhányat megoszt velünk.

13 okt. 2023 Hozzászólás: Hozzászólás  
Lóval a világ körül, kalandok lóháton - Homor Zsófia interjú Foto: Homor Zsófia

1000 km-t kell megtenni 10 nap alatt, Dzsingisz kán nyomaiban, ménesből kifogott, nyerget sem látott lovakkal, ami naponta 10-12 óra lovaglást jelent. A versenyzők fele sem ér célba, a lovak vadak, az időjárás kiszámíthatatlan, a mocsarak mélyek, a folyók szélesek, de az ég végtelen. A versenyt csonttörés, kiszáradás, hipotermia, emésztési rendellenességek, végkimerültség miatt képtelenek folytatni a lovasok, ami indikátora annak, hogy ez nem mindennapi dolog.

Bemutatkozás

homor zsofia lovaglas kaland terepsport sztyeppePici korom óta lovagolok, lassan hetedik éve csinálom a lovazást életvitelszerűen, ami nem tűnhet olyan soknak, de hát 26 vagyok, kis szerencsével lesz majd több is. Tíz-tizenegy évesen kezdtem el (akkor még csak kicsiben) egyedül csavarogni (mármint a lovammal), a túrák szépen lassan hosszabbak lettek, ahogy a gimnázium megkezdésével a mentális egészségem mélyrepülésbe kezdett. Odakinn mindig, minden egyszerű, a problémák maguktól értetődőek, a cél sem atomfizika, A-ból B-be kell menni. Délutánokat, napokat meg hétvégéket töltöttem ide-oda döcögve a dagadt pónilovammal, és olyankor mindig minden nagyon jó volt, gondolom ebből jöhetett az elhatározás, hogy ezt huzamosabban csináljam. Aztán rájöttem, hogy utazni is szeretek.

Egy ideig dolgoztam Írországban, galoppistállóban, aztán Izlandon, izlandi pónikkal, valamikor a kettő között elkezdtem komolyabban gondolkozni a lókiképzésről, aztán izlandi póniztam Ausztriában is, túrákat vezettem Görögországban, távlovakat lovagoltam Új-Zélandon, 35000 hektáron lovacskáztam Ausztráliában, egy ismerősöm szervezésében lovagoltam néhány száz kilométert Kirgizisztánban, közben, amikor Magyarországon voltam, fiatal és/vagy problémás lovakkal dolgoztam, telivéreket „mentettem” egy barátnőmmel, picit díjugrattam ilyen-olyan lovakkal, versenyeztem Mongóliában, Dél-Afrikában és Argentínában, most meg épp Ausztráliában várom, hogy a lovam felépüljön egy sérülésből és az eddig megtett 900 km-hez még hozzácsapjunk úgy 4400-at.

Nem nagyon sportoltam semmit a lovagláson kívül. Az állomásokról meg az ide vezető útról kábé könyvet lehetne megtölteni, de őszintén, leginkább csak mentem, ahol épp volt lehetőség, meg ahova menni szerettem volna, otthagytam két egyetemet, szóval általában minden terv vagy megfontolás nélkül éltem bele a nagyvilágba, mindig pont annyi pénzzel, ami elég volt a következő ostobaságra,

Mesélnél erről a leghosszabb és a legnehezebb utadról? A hosszú távokat egyedül teszed meg vagy vannak segítőid?

A leghosszabb verseny Mongóliában volt, ezer kilométer (videó), az eddigi legtöbb időt igénybe vevő út a Cooktowntól Ravenswoodig megtett, nagyjából 850-900 km öt hét alatt. A legnehezebb lovaglás Dél-Afrikában egy ötnapos, 370 km-es verseny volt (Race the Wild Coast), ami nem hangzik túl hosszúnak meg semmi, igazán a terepviszonyok meg az időjárás sem páratlan, persze, esett az eső meg annyi folyót úsztunk át, hogy állandóan tetőtől talpig enyhén sós vízben pácolódtunk (képzelheted, milyen kellemes nyeregben ücsörögni úgy egész nap).

De még csak nem is a folyóátúszások vagy a hosszú kaptatók meg az éjszakai lovaglások miatt volt a legnehezebb, egyszerűen csak fejben nem voltam jó helyen, plusz az első nap végén lesántult a lovam, vele nyilván nem folytathattam, úgyhogy adtak egy másik lovat, akivel versenyen kívül tovább lovagolhattam. Versenyen kívül. Versenyezni mentem oda, annyira nem tudott megfogni a természet meg a szépség meg ilyenek, mert megvan az a rossz tulajdonságom, hogy ha verseny van, akkor csőlátással van verseny, és ebből a hozzáállásból nem tudtam kizökkenteni magam. Úgyhogy ha, a maradék 300 km közben elég sok idő ment el duzzogással, de legalább tanultam belőle.

Hogyan edzel, készülsz fel a hosszú lovaglásokra? Mi az, amiről tudod, hogy kellene, de még hiányzik?

A lovaglás a munkám, általában napi 5-8 órát lóháton vagyok. Néha rá-ráveszem magam és elmegyek futni vagy bicózni, de lovaglás után általában még trágyázni meg etetni meg itatni kell, szóval mire hazaérek nem nagyon gondolok arra, hogy még sportolni kellene. A testem kezd kicsit kikészülni, tudom, hogy nem ártana elkezdeni becsületesebben nyújtani vagy jógázni, de annyira még nem fáj sehol elég hosszú ideig, hogy ténylegesen belevágjak.

homor zsofia lovaglas kaland terepsport ugetes

Argentínában voltam, amikor elkezdődött a Covid, amikor elkezdődött a verseny, minden rendben volt, mire tíz nappal később visszalovagoltuk magunkat a civilizációba, mindenki fejetlen csirkeként rohangált, a reptereket lezárták és rendőrök mászkáltak mindenhol. Három-négy hónapig „ragadtam” kint, aminek az első néhány hónapja annyira nem volt rossz, egy ismerősöm farmján kergettünk birkákat, borral fizettük le a zsarukat, hogy átengedjenek a városbarikádokon, hegyet másztunk meg marhákat terelgettünk.

Mielőtt Argentínába mentem, nem volt tervem, mit fogok csinálni utána, szóval olyan nagy tragédia nem ért, amikor ott kellett maradni. Lóval minden nehezebb.

Mik voltak a legnagyobb élményeid, eredményeid ezalatt az elmúlt években?

Mongólia minden percéért rajongtam. 2019-ben lovagoltam végig a Mongol Derbyt, ami a világ leghosszabb meg állítólag legnehezebb lóversenye.

De őszintén, napi 13 órát nyargalászni fejvesztett vágtában a világ leggyönyörűbb országában, miközben semmi más nem létezik a pillanaton kívül egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek hirdetik.

Beértem, kilencedik lettem, ha ez számít, lehettem volna második is, ha három órával a finis előtt nem baltázom el. Amikor nem megyek ide-oda, általában díjugratásban versenyzem, de tehetségesen kerülöm el a dobogót, az inkább csak hobbi a munka mellett, valami, ami kikapcsol meg amit mindenféle nyomás magamra pakolása nélkül, csak az érzés szeretetéért csinálok. Afrikában is célba értem, versenyen kívül, de a fele induló valahol bedobta a törölközőt, szóval gondolom amit én csináltam, is több, mint a semmi. Argentína verseny helyett egy nagy túlélőtúra lett, maga az, hogy hiányzó végtagok nélkül értünk be a célba elég nagy csoda önmagában is, hivatalos helyezések talán nem is voltak.

Van edződ, segítőd vagy a magad feje után mész mindenben? Korábban hasonlóan készültél vagy van változás, fejlődés azokhoz képest?

Díjugratásban van edző és segítő, mármint változó gyakoriságban meg minőségben, de általában segít valaki. Versenyek vagy túrák előtt általában egy-két hétre elkap a lendület, hogy csináljak valamit felkészülés címszó alatt és még többet lovagolok, vagy elmegyek néhányszor túrázni, esetleg elmegyek néhányszor futni, de egyiket sem hívnám igazán felkészülésnek. Eddig szerencsémre elég volt az a kondi, ami lovaglás meg a lovak körüli munka közben rám ragadt.

Sokan tartják technikai sportnak a lovaglást, hiszen "annyi minden kell hozzá". Valóban így van? Hogyan választasz általában felszerelést, mivel készülsz a több hetes vagy hónapos kalandokra?

A cikk folytatódik a hirdetés után...

Hát, bevallom, utálok magamra költeni, úgyhogy ami a legolcsóbb. A lovamnak persze mindenből a legjobb kell, vagy legalább valami, amiről tudom, hogy bevált és működik, meg egy kidörzsölődött lóhát lényegesen nagyobb probléma, mint ha az én vállamat feltöri a hátizsák szíja vagy néhány napig fáj a gyaloglás, mert nem jó rám a bakancs. Általában nagyjából tudom, mire számítsak időjárás meg terep téren, de itt se vagyok túl jó példa, ha azt gondolom, hogy nem fog megölni, ha nincs hozzájuk megfelelően passzoló felszerelésem a szekrényben, általában a következő legjobbat kiveszem és remélem, hogy tényleg túlélem. Argentínában kicsit vicces volt, amikor a hegyre szorított minket a hóvihar, nekem meg a legtéliesebb cuccom egy katonai esőkabát volt, de valahogy abból is kikeveredtem egy darabban.

Ha kicsit hektikusan is, de hatalmas tapasztalatra tettél szert a hosszútávú kalandokban. Egy több hetes, hónapos úton hogyan oldod meg az étkezéseket, az ellátást?

Lovon annyira nem nehéz elég kalóriát magammal vinni (plusz ez nem olyasmi, ami Európában bármikor probléma lehet, mert néhány naponta akarva-akaratlan városokba meg falvakba botlik az ember), instant tészta, mogyorókrém, tortilla, magvak meg diófélék, szóval nagy kalóriasűrűségű, de minél kisebb helyet elfoglaló ételek vannak velem. 90%-ban vegetáriánus vagyok, ami megkönnyíti a dolgokat, nincs is nagyon semmim, amit hűtőben kellene tartani.

Bab, lencse, ilyesmi a fehérjeforrás, meg persze fehérjepor, de ez sem olyan, amin túl sokat agyal az ember, ha valamit adnak, akkor azt megeszem, ha nem, akkor megvan az a 3-4 alaptétel, ami mindig van nálam és elég unalmas ahhoz, hogy ne egyem meg mindet egy nap alatt.

Mik a legjobb és legrosszabb élményeid, kalandjaid, amiket a természetben átéltél?

homor zsofia lovaglas kaland terepsport vezetes lead

Legrosszabb…

...láttam néhány lovat elég trükkös helyzetekben, hegyoldalakról leesni, kis híján folyóba fulladni, mocsárba ragadni és egy hajszál híján a végkimerültségig küzdeni, nemrég a saját lovam szabdalta szét a lábát úgy, hogy először a vért meg a hiányzó darabjait láttam meg, mielőtt őt megtaláltam, ezek közül egyik se olyan, aminek a felvételét egy esti filmezésnél betenném. A gond meg a stressz általában a lovak körül van, akik vagy túl sok súlyt kezdenek veszteni, vagy túl zöld a fű és kólikázni kezdenek miatta, esetleg elhagynak egy-két patkót, vagy valamiért mégsem illeszkedik rájuk tökéletesen a felszerelés, vagy csak úgy szimplán valamiért letargikusak egy reggel, az ember meg egész nap a haját tépi, hogy vajon mi lehet a gond, mielőtt említett lovacska másnap reggel úgy viselkedik, mintha mi se történt volna.

Szeretek lovakkal lenni a természetben, mert arra kényszerítik az embert, hogy ne csak nézzen ki a fejéből, hanem minden érzékszervét használva odafigyeljen arra, ami körülötte történik. Miattuk megváltozik az ember térérzékelése, megtanul a mostban létezni meg egy csomó szép és jó dolog, de mellette nem kevés szorongással jár úgy odafigyelni rájuk, hogy az odafigyelés és gondoskodás minőségével az én maximalista agyam is elégedett legyen.

A legjobb élmények…

...egy ötven méter széles folyót átúszni a lovad mellett elég para, főleg úgy, hogy pici cápák vannak körülötted meg ráják a folyó fenekén, de aztán kimászni a másik oldalon, miközben mindketten éppen a tüdőtöket készültök kiköpni, visszanézni a vízre és kicsit állni, nem csak azért, hogy elmúljon a lábad remegése, hanem hogy tudatosuljon, hogy ezt most tényleg megcsináltátok… na, az semmihez sem fogható.

Talán egy hosszú mászáshoz vagy néhány órányi megszakítás nélküli csuma vágtához, szóval azokhoz a pillanatokhoz, amikor valami olyan dolgot csinálsz, amit a lovad nélkül nem tudnál véghezvinni, amikor a lovad megosztja veled önmagát és az erejét, mindezt a semmi közepén, általában szakadó esőben vagy bibliai szélben, olyan szépségű helyeken, amikről addig csak álmodtál…

Máris fantasztikus mennyiségű élményt gyűjtöttél már össze. Mik a további álmaid, terveid? Hova szeretnél eljutni, melyik versenyt szeretnéd teljesíteni? 

Óriási álmom 21 nap alatt keresztüllovagolni Mongóliát, váltott lovakon, főleg vágtában, ami nem feltétlenül lehetetlen, csak sok-sok szervezés és spórolás kellene hozzá. Szeretnék visszamenni Afrikába, eljutni Namíbiába és Kenyába meg Zimbabwébe, hogy ott is lovagoljak néhány száz kilométert, többet látni az afrikai állatvilágból, úgy utazni az ottani természetben, hogy a lovak patájának a dobogásánál nem keverünk több zajt. Több hosszú távú verseny egyelőre nincs, de tudom, hogy terveznek még, ha lesz, akkor szeretnék menni, bárhol és bármilyen is lesz. Szeretnék a saját lovaimmal ellovagolni Ázsiáig (ami menőnek hangzik, de igazából csak Törökországra gondolok), lehetőleg kísérőautó meg ilyesmi nélkül, és még sorolhatnám, de ezeken egyelőre nincs időpont, egyelőre azt sem tudom, meddig leszek Ausztráliában, vagy hogy innen hova megyek, de tudom, hogy meg fognak történni.

Megélni abból, hogy ostobaságokat csinálok, aztán írok róluk - elég vagány lenne, és ez pont ugyanannyira sport-, mint magánéletbeli cél. Aztán még szeretnék etikus lókiképzéssel jó teljesítményt elérni díjugratásban, mert azt már sokszor láttuk, hogy etikátlanul mekkora sikereket lehet elérni, de tök jó lenne ugyanezt úgy megcsinálni, hogy a ló nem válik az egónk áldozatává.

Van példaképed?

Óriási mázli meg balszerencse egy időben, de néhány példaképemmel már volt alkalmam találkozni, esetleg jobban meg is ismerni őket, csak hogy rájöjjek, ők is csak emberek, ami pont ugyanannyira kiábrándító, mint gyönyörű. Mindegyik versenyen emberóriások között lábatlankodtam, akik már véghezvitték a lehetetlent (némelyikük többször is), nehéz nem csodálni őket.

Miben szeretnél fejlődni és hogyan?

Elég sok dologban vagyok reménytelenül tehetségtelen, de a legtöbb nem zavar. Amiben fejlődni szeretnék, az a határok meghúzása, mert zavaróan sokszor fordult elő, hogy annyira próbáltam megfelelni mindenféle vélt meg valós elvárásoknak meg boldoggá tenni mindenkit, miközben igazából csak magamat sanyargattam. Jó lenne egy kis önbizalom, mert az általában csak jön, aztán megy is, ami annyira nem szerencsés, ha az ember megbízható társ szeretne lenni a lova számára, aktívan önbizalmat meg motivációt adni a társának, aki arra született, hogy rettegjen tőlünk.

Mik a tanácsaid azoknak, akik tereplovagolnak vagy el akarják kezdeni? Mik a tanácsaid azoknak, akik a természetes, hagyományos élethez akarnak közeledni?

Akik tereplovagolnak… a ló mindig az első. Pont.

Ami azt jelenti, hogy nekünk olyan szinten kell olvasnunk a lovunkat, hogy lássuk, ha fájdalma van, ha túl sokat kérünk tőle, hogy megfelelően tudjunk gondoskodni róla, ha beüt a crach. Nem kell mindent egyedül csinálni, csomó ember van, aki tud segíteni ezekben.

A másik, hogy mi sosem vagyunk a körülmények áldozatai, szóval az nem segít, ha ujjal mutogatunk a póráz nélkül sétáló kutya gazdájára, miután ledobott aztán elszaladt tőlünk a ló. A lovas felelőssége, hogy a lova felkészült legyen (nekünk meg legyen annyi önreflexiónk, hogy tudjuk, milyen szintű problémákat tudunk kezelni és ehhez mérten válasszunk lovat), mert persze, le lehet állni vitatkozni a crossmotorossal vagy a kamionsofőrökkel, akár az Atyaúristennel is, hogy miért dörög az ég, ha egyszer a lovam fél tőle, de egyszerűbb, ha megtanítjuk a lovunknak (vagy szerzünk segítséget, aki segít megtanítani neki), hogyan szabályozza az idegrendszerét.

Edzések, edzéstervek: www.triatlonedzo.hu | Edzés cégeknek: www.cegedzes.hu

További érdekességek Zsófiról:

Indulok a Mongol Derbin – A derbihez vezető út (cikk)

A Derby Öröksége – avagy ami a koszon kívül rám ragadt Mongóliában (könyv)

Free Joomla Lightbox Gallery
Utoljára frissítve: szombat, 14 október 2023 01:12

Edzés, támogatás

A terepsport.hu a X2S TEAM multisport csapattal és edzőivel várja a felkészüléssel, edzéssekkel kapcsolatos kérdéseket. Csapat vagy személyi edzéseken is állunk az érdeklődök rendelkezésére.

Életmód tanácsok

Szakembereink a legtöbb életmód témában rövid időn belül választ tudnak adni. Elsősorban a természetgyógyászattal kapcsolatosan, de tagjaink között orvosok is várják a kérdéseket.

Táborok, csapat

A terepsportok legaktívabb és legeredményesebb magyar csapata a X2S TEAM. Tagjai közé várja azokat, akiknek a kalandok és a kihívások az élet mindennapos részei.

Kapcsolatok

Aktív kapcsolataink vannak a hazai és nemzetközi szervezetekkel, versenyrendezőkkel, így szinte bármilyen sporttal, versennyel kapcsolatos kérdésben nagy valószínűséggel tudunk segíteni.

Maradjunk kapcsolatban!

Budapest, Solymár
T: +36 30 48 88 261
T: +36 70 70 84 474

X2S TEAM - terepsport felsőfokon

Magyarország legeredményesebb terepsport csapata a X2S TEAM

2005 óta 100+ bajnoki címet érdemeltek ki a sportolók, 2000+ eseményen vettek részt, a kiemelt médiamegjelenések száma 200+ (TV, magazinok, rádió interjúk) és a csapat 50+ rendezvényt szervezett.

Legyál Te is tagja ennek a közösségnek!

Amiért érdemes belépned a csapatba:

  • közös edzések, versenyek itthon és külföldön
  • egyedi megjelenés, csapatmez
  • váráslási kedvezmények
  • máshol nem megtalálható MULTISPORT érzés

Itt jelentkezhetsz, érdeklődhetsz duplanyil

Hivatalos

A www.terepsport.hu weboldal hivatalos tartalma.

 

Hivatalos

Oldaltérkép


 

Ars poetica

Rólunk