Vannak azok a sporthírek, amelyekhez elég ennyit hozzátenni, hogy "megcsinálta". És vannak, amelyeknél elakad a lélegzet, elhomályosul a szem, mert csak óvatosan merjük megkérdezni: "megismételnéd, hogyan csinálta meg?".
Rustam Nabiev esetében a válasz brutális egyszerűségű: kézzel jutott fel az Everest 8848 m magas csúcsára. A "világ tetejére", a hegymászók álmára.
A 34 éves orosz hegymászó, volt ejtőernyős, aki 2015-ben egy katonai balesetben elveszítette mindkét lábát, május 20-án feljutott a Mount Everest 8848,86 méteres csúcsára. A jelenlegi beszámolók szerint ezzel ő lett az első ember, aki lábak és lábprotézis nélkül, kizárólag a felsőtestére, karjaira támaszkodva érte el a világ legmagasabb pontját. Természetesen nem egyedül, hiszen teljes csapat kísérte, de mégis a saját testét ő maga juttatta fel a csúcsra.
Ez nem a „kilépett a komfortzónájából” kategória. Nem egy különleges és döbbenetes sportteljesítmény. A komfortzóna udvariasan köszönt, és már az alaptábor előtt hazament, az emberi teljesítőképesség határai pedig ijedten bújtak a sarokba az alaptábor után.
Hogyan lesz a tragédiából dicsőség?
Nabiev története 2015-ben fordult tragédiába: katonai szolgálata idején egy omszki barakk összeomlása után súlyosan megsérült, mindkét lábát elveszítette. Később a sportban talált új irányt: parajégkorongozott, futott, túrázott, majd egyre komolyabb magashegyi célok felé fordult. 2021-ben már a Manasluval írta be magát a különleges magashegyi teljesítmények közé, 2026 áprilisában pedig a nepáli Mera Peak 6470 méteres csúcsát is elérte, amely egyben akklimatizációs és önbizalmi lépcső volt az Everest előtt.
És aztán jött a nagy kérdés: megmászható-e az Everest, csak karból, minden láb segítség nélkül?
A hegymászásban a lábmunka nem díszlet, hanem az alap. A comb, farizom, vádli, törzs együtt dolgozik, a mozgás ritmusa, az energiafelhasználás és a test hőháztartása mind ezen áll vagy bukik. Nabiev esetében a terhelés óriási része a karokra, vállövre, törzsre és a karok ismétlődő mozgására került - olyan mozgásra, amelyet a karok nem szoktak végezni. Nem ilyen hosszan, nem ilyen sokat, nem ilyen nehéz körülmények között.
Magashegyen ez különösen kegyetlen kombináció: kevesebb oxigén, hideg, szél, jég, technikai terep, hosszan tartó izommunka. A felsőtesttel végzett folyamatos húzó-toló mozgás energetikailag kevésbé gazdaságos, a fagyási és kimerülési kockázat is nagyobb lehet – erre már a csúcskísérlet előtt több elemzés is figyelmeztetett.
Ezért fontos kimondani: ez nem magányos szuperhős-mutatvány. A Himalájában nincs „csak én és a hegy” romantika, legfeljebb a plakáton vagy egy-két kivételes ember esetében. Nabiev teljesítménye mögött expedíció, vezetők, serpák, logisztika, időjárási ablak, oxigén- és biztonsági döntések álltak. De a saját testét neki kellett felvinni. És ez magában is döbbenetes sport és emberi érték, olyan önátlépés, amelyre nagyon kevesek képesek.
Nem ő az első amputált az Everesten – de ez más kategória
A fogyatékossággal élő hegymászók történetében korábban is voltak hatalmas Everest-pillanatok. Hari Budha Magar 2023-ban lett az első dupla combamputált hegymászó, aki elérte az Everest csúcsát, majd 2026 elején a Seven Summits teljesítésével is történelmet írt. De ő protézissel mászott.
Nabiev teljesítményének különlegessége azonban az, hogy nem használt protézist. Ez a különbség nem kisebbíti a korábbi teljesítményeket – épp ellenkezőleg: újabb fejezetet nyit ugyanabban a könyvben, amelynek címe nagyjából ez lehetne: „Az emberi akarat túlmutat a képzelet határain.”
Nabiev a csúcsmászás után azt írta: amíg élet van bennünk, küzdeni kell a végsőkig.
Ez lehetne egyszerű motivációs gondolat is (bár annak sem rossz), fehér fogakkal mosolygó fotomodelekkel. Csakhogy itt a mondat mögött 8848 méter, jég, fájdalom, légszomj és évek munkája áll.
Rustam Nabiev Everest-csúcsa nem azt üzeni, hogy mindenkinek hegyet kell másznia.
Sokkal inkább azt üzeni, hogy a határok nem a végtelenbe nyúló falak, hanem inkább kerítések vagy várfalak, amelyeken át lehet mászni. Vagy át lehet menni. Esetleg áttörni rajtuk. De ha arra van szükség, akkor át lehet húzni magunkat rajta kézzel is.
Tóth Viktor, szerkesztő
Russian double-amputee mountaineer Rustam Nabiev has successfully scaled Mt #Everest (8848.86 m) yesterday, 20.05.2026 NPT.
— Everest Today (@EverestToday) May 21, 2026
Rustam, who lost both legs in a military barracks collapse in 2015, has now stood atop the world’s highest mountain, achieving one of the most inspiring… pic.twitter.com/x7uRFPZGH8
Rustam Nabiev személyes adatok
Életkor: 34 év
Nemzetiség: orosz
Háttér: volt ejtőernyős, kettős amputált sportoló
Csúcs: Mount Everest, 8848,86 m
Csúcselérés: 2026. május 20., 8:16 nepáli idő szerint
Különlegesség: a beszámolók szerint protézis nélkül, a karjai erejére támaszkodva jutott fel
Korábbi fontos állomás: Mera Peak, 6470 m, 2026. április 22.; Manaslu, 2021
Forrás: explorersweb.com/
