A kezdetek...
"2018-ban véletlenül találkoztam az első Destination Trail szervezésű 200 mérföldes amerikai futóversenyemmel, a „Bigfoot”-tal. A célom más volt előtte, de az élet úgy hozta, hogy hirtelen meg kellett változtatnom az akkori célversenyemet. Azóta is úgy érzem, ez nem lehetett véletlen, hiszen ott estem szerelembe a 200 mérföldes távval…pedig azon a versenyen rengeteg dolgot elrontottam, hiszen fogalmam sem volt erről a műfajról, mégis lelkileg annyit adott, hogy azóta minden évben egy-egy ilyen verseny a futóévem csúcspontjává vált. Azóta már részt vettem a Moab 240-en, keresztülfutottam Skóciát is, ami szintén 210 mérföld volt, és az idén végre minden összeállt, hogy eljussak a Tahoe-tóhoz."
Hogyan tervezted meg a felkészülés állomásait?
Előzetesen év elején fogalmam sem volt, hogy hol fogok futni, egy tervet készítettem a Tahoe 200 felkészüléshez. Ehhez kellett pár 100 mérföldes verseny, egyik a Kör volt, másik a Vipava. Amikor a Kör meglett, akkor saccoltam, hogy a Vipava reálisan 30 óra körül lesz. Közben nem gondoltam, hogy sikerülni fog, mert sokkal technikásabb a terep, mint amire számítottam, de végül alig csúsztam ki a saját magam által meghatározott időből. A Körre sokkal jobban készültem, többet pihentem, a Vipava előtt túlvállaltam magam munkával.
Igen, azt láttam, akkoriban nagyon sok közösségi megjelenésed, utazásod volt.
Volt olyan hetem, amikor 6 rendezvényen vettem részt a fogorvosi munkám mellett. Mivel a felkészülésben lazább időszak volt, a felszabadult időmet nem pihenéssel, hanem extra aktivitással töltöttem. A rendelőben is sokan voltak, így az órám már két héttel korábban vadul jelzett, hogy pihennem kellene. Talán ennek is köszönhető, hogy a verseny hetében megfáztam és egész verseny alatt fájt a torkom, sőt a végén még rosszabb lett. De nem voltam lázas, így indultam - ha meg elindulok valahol, akkor be is fejezem.
Az abszolút női 5. azért ezzel együtt nagyon jó eredmény!
Persze, de nem a helyezés számít igazán. Nekem sokkal fontosabb az idő, mert az jelzi, hogy én hogyan vagyok magammal, a felkészülésemmel. Erős mezőny volt, a női pályacsúcsot egy órával javították meg. Minden szempontból jó volt a verseny, de nekem elsősorban a felkészülésem egyik állomását jelentette.
Találkoztál régi ismerősökkel?
A külföldiek között nem. Őszintén szólva ezt a mezőnyt nem is annyira ismerem, hiszen nekem ez volt az első 100 mérföldes versenyem, ennél jóval hosszabb 200 mérföldes futásokon szoktam indulni. Itt pedig egészen más a mezőny. Egy tanítványom indult ezen a távon, akinek ráadásul ez volt az első igazi terepversenye! Előtte ugyan futott már a Baradla 30-on, ami azért nagyságrenddel rövidebb, nem igazán összemérhető. Ennek ellenére nagyon jól futott, bár egyszer el is tévedt, de így is megvolt neki 35 órán belül. Semmi baja nem volt a verseny teljesítése után, még izomláza sem lett, de erős motivációt kapott a folytatáshoz, mert az év elejére kicsit kiégett, hiszen eddig 3 Ultrabalatont futott, azokra készült. Ez most kifejezetten sikeres küszöb átlépés volt a számára, azóta egészen másként áll az edzésekhez, a jövő tervezéséhez.
A Vipavát azért is választottad, mert a terep hasonló a Tahoe 200-hoz?
A szint elég erős, az hasonló, de fontos volt a közelsége is, hiszen Nagykanizsától 3 órányira van. Tavaly be is jártuk a pályát, mert tanítványaim készültek erre a versenyre. Tehát közel is volt, ismertem már valamennyire, a terep és a szint felkészülésnek tökéletes volt.
Nem semmi időbeosztásod lehet, el sem merem képzelni...
Jobb is, néha nekem is nehéz.
A Harry Potterben van egy idősűrítő varázslat, az neked is jól jöhetne!
Rémlik valamennyire, bár csak a filmet láttam. Valóban néha kell varázsolni, hogy minden beleférjen a nap 24 órájába.
Van Tahoe 200 időterved?
Még nincsen. Amiből ki tudok indulni az a MOAB 240, ott 86 órát mentem. Ez a pálya sokkal szintesebb lesz, de a legnagyobb nehézség az, hogy 2200 és 3000 méter között fogunk ingázni, de megyünk többször is 3000 méter fölé, ahol az asztmám azért annyira nem előny. Tudom, hogy nehéz lesz, nehezebb, mint a MOAB. Mindezekkel együtt Most 80 órára saccolok, de nem végeztem még a matekkal, át kell gondolnom, tervet fogok készíteni, amihez kicsit tudom magam tartani.
Hosszú versenynek ígérkezik. Lesznek táborhelyek, ahova be kell érned, vagy teljesen magadnak határozod meg az állomásokat?
Egyben, non-stop verseny, én osztom be. A taktikán jellemezően az, hogy napi fél órát alszom és megyek tovább. Erre tervezek, hogy kb. hol lesz a pihenő. Itt most négy helyen lesz nagyobb állomás, ahol lehet pihenni, de én szívesebben alszom a kocsink csomagtartójában, ott nyugalmasabb, jobban tudok lazítani. Ott a fél óra az fél óra.
A Tahoe 200 első 102 kilométerén nem találkozhatok segítővel, addig teljesen egyedül leszek. Akkor találkozom Gyurival, ahonnan már tud kísérni, persze csak módjával. 20-40 kilométerenként van ellenőrző pont, ahol a szükséges frissítéseket meg tudjuk oldani.
Nagy különbség lesz az eddig versenyekhez képest, hogy lesz "pacerem" - eddig úgy futottam, hogy szinte mindenkinek volt, csak nekem nem. Nem is értették, hogyan tudtam dobogóra befutni segítő nélkül. Most egy váratlan felajánlás segít ebben, egy magyar futópár pont akkor lesz ott és felajánlották a segítségüket.
Magyarok, akik éppen ott járnak?
Magyarok, de külföldön élnek. Ez nagyon nagy ajándék, végre kipróbálhatom azt, amit eddig csak láttam másoknál és komoly segítségnek gondolom. Ez jellemzően az amerikai versenyek sajátossága, számomra itthonról megoldani ezt sajnos irreális volt. Sem időben, sem pénzben, sem szervezésben nem volt lehetséges. Futhattam volna vadidegennel (erre a legtöbb verseny weboldalán lehet keresni), de azt meg nem tartom jó ötletnek, szinte biztosan nem működne. Még így is nehéz lesz, de ha nem megy együtt, akkor megyek úgy, ahogyan korábban - egyedül.
Ilyen extrém terhelés közben (táv, időjárás, terep) hogyan váltogatod a cipődet, a felszerelésedet?
Nem szoktam váltani. A MOAB 240 futáson is egy cipőben mentem végig. A zoknit viszont cserélem. Amikor lefekszem aludni, akkor leveszem a cipőt, zoknit, megtisztítom a lábamat, bekenjük lanolinnal és induláskor már egy új zoknit veszek fel.
A hosszú futásokon használsz dupla zoknit?
Nem. Egyedül az Antarktiszon futottam dupla zokniban, ott teljesen jól működött. Amikor tavaly keresztülfutottam Skóciát, akkor vízálló zokniban futottam, de nem volt alatta másik. Talán jobb lett volna, mert iszonyatosan lápos, saras volt. Nem szokott problémám lenni az egy zoknival.
Ha már extrém körülmények... idén teljesítette először nő a Barkley Maratont. Nem gondolkoztál el ezen a versenyen?
Áááá... dehogy, nem nekem való. Úttalan utakon, bozótban verekedni az elemekkel. Nem. Sokkal jobban szeretem az A-ból B-be futást. Igaz, hogy a táv és a terep fantasztikus és lenyűgöző, el is olvastam mindent vele kapcsolatban, de engem nem tudott megérinteni.
Nagyon sok közéleti tevékenységet vállalsz. Amikor elkezdtél komolyabban futni, akkor már tudtad, hogy ez is az életed része lesz vagy ezt a futás szülte?
Nem volt ilyen tervem, bár bennem volt korábban is ez a segítőkészség. 2012 körül kezdtek el meghívni előadni, beszélgetni, és én is akkor kezdtem meglátni, hogy a futásommal tudok segíteni embereknek, motivációt adni akár a mindennapokhoz is.
Nagyon sokféle ilyen volt eddig, de mind más, mindig tanulok új dolgokat ilyenkor is. Nemcsak a futásokon, ahol megélem, átélem, hanem az emberek között, ahol engem motiválnak hogy elmondjam ami bennem van, még ha nem is tudok róla.
Amit tudok elvállalok, de sajnos sok nem fér be az időmbe. A jótékonysági felkérések pedig a szívügyeim, hiszen így el tudok juttatni valamit a rászorulókhoz akkor is, ha nem is találkozom velük. Gyakran nem is tudom, hogy mi segíthet valakinek az én sztorimból, de minden versenyről úgy jövök haza, hogy hozok magammal valamit, amit a hallgatók kérdései segítenek feleleveníteni.
A munkádat hogyan tudod összeegyeztetni a sporttal és a közösségi elfoglaltsággal? Fogorvosként tanulnod, vizsgáznod is kell a munka mellett, az magában sem kevés.
Ráadásul nemcsak magánrendelőm van, hanem körzeti fogorvos is vagyok, hat településért felelek. Ott is meg kell szerveznem, hogy legyen helyettesítésem amikor elmegyek egy hosszabb versenyre. Az edzésekkel nincsen probléma mert rendszerint hajnalban futok, még munka előtt. Sőt a kiegészítő edzéseket akkor végzem.
De ez sem lenne elég, ha nem lenne egy fantasztikus kollégám, aki triatlonista és így sportolóként megérti és tolerálja az én sportelfoglaltságomat. Cserébe próbálok neki segíteni és egy Ironman felkészülés során tudtam olyan tanécsokat adni, amit nagyon jól tudott hasznosítani.
Persze nem vagyok triatlon edző, ezért rengeteg plusz utánaolvasást igényelt ez a segítség - de megérte! Ő a helyettesítéssel adja vissza nekem a segítséget, sporttársi alapon.
Ez a legjobb, hiszen szakmailag és sportolókén is megért, tudja az igényeidet. A betegeidnek mekkora része ismeri a sportban elért eredményeidet?
Szerintem szinte mindenki. Amikor megjövök valahonnan, akkor kérdés nélkül jönnek gratulálni, érdeklődni. Ez is egyfajta kölcsönös segítség, mert nekem is sokat számít. Tudják, hogy mikor van nehezebb, mikor könnyebb versenyem.
Szoktatok a klasszikus értelemben nyaralni?
Igen, a gyerekekkel gyakran nyaraltunk. Igaz ma már nagyok, de még így elmegyünk lazulni. De mivel minden helyen lehet futni, ezért a nyaralás is részben futás. A férjem és nagyfiam is fut, így nem is kérdés, hogy ez is családi program. Verseny nélkül.
Hol szeretsz pihenni, kikapcsolódni?
Nincsen ilyen. Együtt kitalálunk valamit, figyelembe vesszük az egyéni igényeket, mert van aki a vizet szereti, van aki a kirándulást, van aki a városnézést. Ráadásul már a párjaik igényeit is betervezzük a közös programokba. Ilyenkor is néha megadom magamnak, az egyik legjobb pihentető elfoglaltságot, az olvasást. Elvonulok valami nyugodt sarokba és elmerülök egy könyvben.
Mik a kedvenceid, milyen jellegű könyveket olvasol?
Egyszerre többet, főleg regényeket, amelyekben teljesen el tudok merülni. De vannak nehezítések... most hiába vettem meg egy könyvet, addig nem kezdhetem el, ameddig az aktuális vizsgámra nem készülök fel. Az is itt van az ágy mellett. Most le vagyok tiltva az olvasásról.
Miből vizsgázol?
Egy kétéves atlétika edző, sportszervező képzésen veszek részt. Meg ne kérdezd miért! Hiszen van már edzői diplomám. Szeretek tanulni, szeretem fejleszteni magamat. Ha éppen nincsen iskola, akkor angolul tanulok, azt mindig jó csiszolni.
Mi volt az elmúlt években az az esemény, amely a legnagyobb változást okozta benned?
Talán a MOAB 240 céljában állva várni a többi befutót, látni az arcokat, a megéléseket, az érzelmek viharait... csodálatos volt. Csak álltam ott és együtt rezdültem minden futóval, arra gondolva "csak ne legyen vége". Igazán mély nyomot hagyott bennem.
A másik pedig a melanóma megjelenés volt az életemben. Egyik pillanatról a másikra át kellett értékelnem az egész életemet, kinek és mit számítok, számítok-e egyáltalán bármit is bárkinek. Nagyon nehéz időszak volt.
Jó ideig máshogyan néztem a világot, az emberek reakciói nagyon meglepőek voltak. Azóta sokkal nagyobb a hála érzésem azért is, hogy egyáltaán tudok futni, érezhetem a napot, a levegőt.
Ki segített a gyógyulásban?
Sok ember, a futás, a közösségi támogatás... Pont a skót felföldi bejárás előtt derült ki a betegség, de úgy döntöttem, hogy a betegség ellenére megcsinálom, mert úgy éreztem semmi nem gyógyít jobban. Majd a műtét után pár héttel lefutottam a 210 mérföldet, bár az orvos csak annyit mondott, hogy "már versenyezhet" - de azt nem tudta, hogy nem egy pár kilométeres futáson fogok indulni...
...és a jelenlegi cél, a TAHOE 200
A Tahoe 200 egy hihetetlen utazás Észak-Amerika legnagyobb alpesi jellegű tava körül. A futók a Tahoe-tó csillogó, tiszta kék vizétől indulnak és a Tahoe Rim Trail ösvényről időnként letérve felfedezhetik a nyárfa réteket, az óriások sziklakertjeit, a kicsi, hihetetlenül kék tavakat, a vastag lombkoronás erdőket és a hosszú gerincvonalakat, lenyűgöző kilátással. Az útvonal meseszerűen varázslatos, az egyik legszebb terepfutó útvonal.
"A verseny 320 kilométer hosszú, 11.000 méter szintemelkedéssel. Tizenegy frissítőállomás lesz a pályán. Jellemzően a 200 mérföldes versenyeken kevés állomás van, így egy körülbelül 6 kilós zsákot fogok vinni, ami a sivatagi 12-14 kiló után nem annyira sok, viszont itt ez gyakorlatilag 3-4 napon át folyamatosan rajtam lesz, ami egy idő után már nem egyszerű. A szintidő 105 óra (4 nap és 9 óra)."
ÁTTEKINTÉS
- 2024 június 14-18.
- 11.235 méter emelkedés/süllyedés
- 206,2 mérföld, oda-vissza pálya a Heavenly Stagecoach Lodge-tól
- Teljesen kijelölt pálya fényvisszaverő szalagokkal és táblákkal
- 5 nagy állomás meleg étellel, orvosi ellátással, alvóhelyekkel
- 11 segélyállomás meleg étellel, orvosi ellátással
- A Tahoe 200 a Heavenly Stagecoach Lodge-ban indul és ér véget
"Az első 102 kilométeren, ahol körülbelül 3500 méter szintemelkedés is vár ránk - négy 3000 méteres hegycsúccsal - nem találkozhatunk a segítőinkkel, csupán 3 frissítőállomás lesz, ahol föltölthetjük a készleteinket. Ezután a maradék 220 kilométeren lehet a pontokon segítőnk, illetve egy iramfutónk is, akinek meglehetősen felkészültnek kell lennie, mert 20-tól 60 kilométeres szakaszokat kell megtennie a futóval, szintén a teljes kötelező felszerelést cipelve. Ez a verseny lesz az első, hogy lesznek iramfutóim.
Idén a 240 indulóból 63 nő lesz. Számomra nagyon motiváló lesz, ennyi erős nővel közösen úton lenni. ? A másik dolog, aminek nagyon örülök, hogy másik két magyar futó is lesz a pályán: NedyBali és Medgyessy Gergő.
És végül a célokról: egyszerűen célba szeretnék érni, úgy, ahogy a Moab240-en is csináltam: minél többet élvezve, megélve azt, amit csinálok, ami körülvesz. Nem ámítom azzal magam, hogy könnyű lesz, de nem is azért ultrázom. Viszont azt tudom, hogy mindezzel együtt jelenti számomra majd a legnagyobb csodát. Amikor tavaly beneveztem erre a versenyre minden bizonytalan volt, nem láttam magam egy év múlva egészségesen… de most itt vagyok és ez egy piszok nagy ajándék, amiért nagyon hálás vagyok. Szóval lassan indulunk. Nem is tudom leírni, mennyire várom már!"
