Tóth Viktor

Magyar triatlonsikerek, Ironman 70.3 eredmények, XTERRA Belgium, trail running Európa-bajnokság, OCR-kitekintő, gravel rekordok és katonai állóképességi hírek – a hét legfontosabb terepsport és outdoor eseményei röviden, linkekkel, nevekkel és eredményekkel.

A LifeClass Hotels & Spa Portorož európai roadshow-ja

Könnyű odajutni, de nehéz elszakadni – ez az élmény kísérte végig a LifeClass Hotels & Spa Portorož európai roadshow-ját, amely április 21-én Prágában indult, majd Budapesten folytatódott. A szlovén Adria partján található, folyamatosan fejlődő üdülőkomplexum a roadshow keretében mutatkozott be a közép-európai piacokon, így a cseh és a magyar média, valamint a turisztikai szakma képviselőinek.

Itt élünk ebben a rohanó világban, másra sem vágyunk, mint, hogy boldogok legyünk, érvényesüljünk, sikeresek legyünk, és egyfajta kiteljesedést éljünk meg, bár ez a szó teljesen másképpen cseng minden egyes ember lelkében. Hiszen te talán akkor érzed magad kiteljesedettnek, ha színpadon állsz, te akkor, ha egy több száz fős csapatot vezetsz, te pedig akkor, ha a természet lágy hangjai vesznek körbe a saját farmodon.

Néha talán tévedünk és rájövünk, hogy az, amit a kiteljesedett életről 20 évesen gondoltunk, csak a siker kíméletlen hajhászása volt, mert a kiteljesedés soha nem kívül történik. Ha az elért cél után ugyanúgy fekete lyuk tátong a lelkedben, mint előtte, akkor nem a jó célért harcoltál.

Van egy általános kozmikus szabály – amit leginkább az Ankh-Morpork-i sikátorok tapasztalt lakói és a kocsmai verekedések veteránjai ismernek –, miszerint ha egy emberről messziről ordít, hogy képes puszta kézzel csomót kötni a gerincedre, azt jobb elkerülni. Ha pedig ez az ember mellesleg Tom Hardy, akkor egy jiu-jitsu versenyen a győzelmi esélyeid drasztikusan lecsökkennek, még mielőtt a bíró egyáltalán elindítaná a menetet.

Ethan Suplee sokaknak Randy Hickey a My Name Is Earl-ből, másoknak Louie Lastik, a nagyszívű amerikaifutball-játékos a Remember the Titans-ből. Aztán egyszer csak megjelent szakállal, izommal, olyan vállal, mintha közben egy kisebb vidéki vasútállomást is hazacipelt volna. De nem az a lényeg, hogy „nézdmá', lefogyott a színész”, hanem az, hogy egy ember megunta, hogy a teste legyen a hedonista vezető, a múltja pedig az iránymutató.

Youri Keulen úgy érkezett az Ironman Brazil rajtjához, mint a középtáv egyik fiatal (Ironmanhoz fiatal, 1998-as születésű) és nagy ígérete. Úgy távozott, mint minden idők leggyorsabb teljes távú Ironman-debütánsa, Kona-kvalifikációval, 7:33:21-es idővel, és egy szemtelenül harsány üzenettel a mezőnynek, hogy a "fiatalság nem bolondság".

Tyler Andrews amerikai ultrafutó és magashegyi gyorsasági mászó új, oxigénnel támogatott Everest-csúcsidőt állított fel: az Everest-alaptábortól 9 óra 55 perc alatt érte el a 8848 méter fölötti csúcsot. Ez nem sima „gyors mászás”, nem is egy hosszú emelkedő a napsütötte Alpokban, ahol egyes csúcsokon még büfé is van. Ez a Khumbu-jégesés, a magashegyi táborok, a ritkuló levegő és az éjszakai Himalája világa — csak éppen döbbenetes tempóban.

Az 54-es kihívás nem egyszerű verseny. Inkább olyan, mintha egy teljesítménytúra, egy tájékozódási futás, egy katonai túlélőgyakorlat és ezer fifikás feladat, amit a különösen rosszindulatú Kapanyányimonyók gyúrt volna össze számunkra erre a hétvégére. Aztán a manó a végén még odafirkantotta: „Úszás felszerelésben kötelező. Kétszer.”.

Bakonyi éjszakák, katonai jellegű feladatok, tájékozódás, úszás felszereléssel, csalános átvágások és döntések, amelyek kilométerekben mérik a hibát. Az 54-es kihívás nemcsak verseny, hanem kaland: nagyon nehéz, de már megpróbálni is hatalmas élmény.

Maraton 8 óra alatt? Nem nagy szám. Hacsak... Van, aki frissítőpontnál banánt kér, van, aki gélt, Sam Flannery viszont benzinnel járt volna a legjobban, mert úgy döntött: neki a maratonhoz kell még egy 1300 kilós autó is. Nem, nem abban ülve tette meg a távot. A 19 éves ausztrál sportoló május 17-én, az ipswichi Willowbank Raceway pályáján teljesítette a 42,2 kilométeres távot autóhúzással, miközben a fiatalok mentális egészségéért gyűjtött adományt. A teljesítmény egyszerre volt rekordkísérlet, brutális állóképességi próba és jótékonysági üzenet: senki ne maradjon egyedül, amikor igazán nehéz a teher.

Terepsport megfogalmazásban: "Annak a terhét viszem, aki maga nem tudja cipelni."

Az elmúlt hét ismét megmutatta, hogy az állóképességi sport nem egyetlen műfaj: lehet 111 kilométer a Pilisben, kézzel megmászott Everest, sivatagi bikepacking, OCR Eb-előszél és féltávú triatlon a világ különböző pontjain. És persze ott van a hét negatív díszvendége is: az Enhanced Games, ahol a sport már nem hősies küzdelemnek, hanem kísérleti termékbemutatónak kezd látszani.

A Salomon Ultra-Trail Hungary 2026 eredménylistája mostanra már szépen kirajzolja a hétvége fő történetét: az UTH ismét "nagyot futott", hiszen a Pilis és a Visegrádi-hegység idén is tökéletes környezet volt a terepfutáshoz, a mezőny pedig lelkes és erős. Volt benne magyar ultra-győzelem, nemzetközi dobogó, női abszolút top 5-ös teljesítmény, szoros befutók, és néhány olyan időeredmény, amelynél néhányan biztosan megkérdezik: „biztos terepen mentek ezek?”

Május 22. a biológiai sokféleség világnapja. A 2026-os hivatalos mottó: „Acting locally for global impact”, vagyis nagyjából: helyben cselekedni, globálisan hatni. Magyarul: nem kell rögtön megváltani az esőerdőt, elég lehet először nem letaposni a saját ösvény melletti rétet, nem flexelni tarvágással a Pilis szélén, és nem úgy tekinteni a természetre, mint egy ingyenes kültéri fitneszteremre, amit takarítson el utánunk valaki más.

Rustam Nabiev, a két lábát elvesztő orosz hegymászó május 20-án, nepáli idő szerint 8:16-kor érte el a Mount Everest csúcsát – a beszámolók szerint protézis nélkül, a testét gyakorlatilag a karjaival húzva fel a világ tetejére. Ez nem egyszerű „inspiráló sztori”. Ez egy olyan magashegyi teljesítmény, amelyet tanítani fognak és nagyon sok embert fog inspirálni.

A hét legnagyobb terepsportos robbanása egyértelműen a Zegama-Aizkorri volt: a baszk hegyek ködben, sárban és szurkolói őrületben ismét világklasszis versenyt adtak. Közben Magyarország a jövő hétvégi Ultra-Trail Hungaryra készül, az OCR-esek pedig már Irun felé néznek, ahol május végén Európa-bajnokot avatnak.

Van egy kis falu Baszkföldön, ahol az év 364 napján a csendet legfeljebb a tehénbőgés és az eső kopogása töri meg. Aztán eljön május közepe, és Zegama hirtelen átváltozik a világ leghangosabb, legőrültebb és legpárásabb sportbölcsőjévé. A Zegama-Aizkorri nem egy szimpla terepfutó verseny. Ez egy kollektív, önkéntes hallucináció, ahol 500 futó rohan fel a sziklákra, miközben harmincezer baszk üvölt az arcukba úgy, mintha az életük múlna rajta. Vagy legalábbis a baszk függetlenség.