Anya lettem

Anyuka lettem.

Olyan érdekes, furcsa, szokatlan de mégis mámoros érzés ezt leírni, kimondani, bele gondolni. A mai napig nem gondolom magamról, hogy készen állok az anyaságra, pedig itt alszik édesen mellettem ez a csöppség, akit 9 hónapig hordtam a szívem alatt.

Ennek ellenére, mégis ösztönösen jönnek a dolgok. A legtöbb esetben sejtem miért sír, és mire van szüksége.  Egyszerűen csak jó érzés őt nézni, ahogy édesen és mélyen szunyókál.  Az ÉN fiam.

A hétvégén került megrendezésre a Berlin és a Balti-tenger partján található Usedom városa közötti 234 kilométeres Baltic Run Nonstop ultramaratoni futóverseny. Békés megyét – egyedüli magyar indulóként – a békéscsabai Zahorán János képviselte. 

Jörg Stutzke (a verseny főrendezője, valamint a Német Ultrafutó Szövetség elnöke) neve garancia volt a gigászok küzdelmére – a viadalon a világ legjobb ultramaratonistái álltak rajthoz. Köztük a Spartathlon győztes Stu Thoms, a korábbi német bajnok Jan Prochaska, Stefan Daum (a 12 órás futás specialistája), valamint Michael Vanicek (a 24 órás futás korábbi világbajnoka, csapatban). 

Kétségtelen, hogy a nők számára az idő egy egészen más dimenziót jelent a mai világban. Az egyik legnagyobb érték számunkra, de mindig arra emlékezzünk, hogy az élet ebben az egy dologban nagyon is igazságos, hiszen egyenlő mértékkel adakozik belőle minden embernek. Nem kibúvó tehát, hogy „neki több az ideje” –igazából ugyanis nem több, csak ő jobban osztja be. Ez a kulcs.

Az időhiány a leggyakoribb magyarázat a sportnélküliségre a nők között. Én ezt úgy fogalmaznám, hogy ez nem más, mint gyenge logisztika. Ez már mindjárt egy sokkal kezelhetőbb probléma, ami akaraterőn, átszervezésen és persze némi lemondáson múlik.

Vanek Ákos 29. helyen ért célba a gold coasti WTS futamon. A vízből 30, helyen jött ki, majd kerékpározás után a 9. helyen vághatott neki a záró 10 kilométernek.

A lányoknál sajnos nem számolhatunk be túl jó hírekről. Vanek Margit rövid beszámolója szerint, ő maga kiváló úszás után-3. helyen jött ki a vízből- az első kerékpáros körben elszakadt a lánca, így a verseny feladására kényszerült. Kovács Zsófi rosszullétre panaszkodott és a kerékpározás harmadik köre után kiállt a versenyből.

Erdélyi Zsófia és Gyürkés Viktória gondolatai a terepfutásról, edzésről és a futóversenyek (terep, aszfalt, pálya) közötti különbségről. Mindketten ismert atléták, minden típusú versenyen van tapasztalatuk (az ultra futást leszámítva): 3000 akadályon, 1500, 5000, 10000 m-en valamint országúton maratonon és félmaratonon. A mezei és más terep szakágakba is ellátogattak (több dobogós helyezéssel), edzéseik egy részét terepen végzik.

Kiss-Polauf Marianna a sportorvoslás egyik speciális szakterületének elismert képviselője. A kineziotaping modern módszer, mégis sok száz év tapasztalatain alapul. Marianna elsősorban az magyar atléták orvosa, de szaktanácsai sokak számára lehetnek tanulságosak.

Mariannról

1981-ben születtem, 18 éves koromig Pakson éltem. Általános orvosi tanulmányaimat a budapesti Semmelweis Egyetemen töltöttem, 2005-ben diplomáztam. Ezt követően ortopéd-traumatológus rezidensként kezdtem dolgozni jelenlegi munkahelyemen, a budapesti Szent János Kórház Ortopédiai Osztályán. 2012-ben szereztem szakorvosi képesítést Ortopédia-Traumatológia szakmában.

6 éve élek Nagykovácsiban férjemmel, két gyermekünk van, 5 és 1 évesek.

Az 2013 IRONMAN világbajnok Frederik van Lierde csatlakozik az Ironman nagyköveteihez és segít még több embernek átélni azt a nagyszerű élményt, hogy vasember lehessen.

"Az Ironman cím megszerzése fantasztikus érzés, a világbajnoki cím elnyerése pedig különleges felelősséget jelent. Ezért is szeretném támogatni azt a kezdeményezést, hogy minél többen megismerhessék ezt az utat, támogassam őket abban, hogy felkészülhessenek erre. Minden egyes verseny után, amit sikeresen befejeztem, amikor azt hallottam a célvonalnál, hogy 'Te Ironman vagy' libabőrös lettem."

Papp Krisztina Portugáliában edzőtáborozott 5 és fél héten keresztül, ahol már főleg a maratoni munkára koncentrálodtak az edzései. A tábor végére, edzőjével Káldy Zolival a Roma-Ostia félmaratonira esett a választásuk, hogy a monoton, szinte egyhangú edzéseket megtörjék. Kriszta 72:36-os időeredménnyel a 9. helyen ért a célba. Élményeiről a következőképpen nyilatkozik.

Erdélyi Zsófia: Kezdeném a fél maratonoddal, amit Roma-Ostiaban futottál március 1-jén. Milyen eredményt értél el, és mennyire vagy elégedett vele? Esetleg volt kitűzött cél, amit előtte senkivel se mertél megosztani, de magadban ismételgetted, hogy “igen ennek az időnek, helyezésnek örülnél”?

Az előző cikkemet azzal zártam, hogy ébredjen fel minden nő és kezdjen el sportolni. Ez a bíztatás elsősorban azoknak a nőknek szólt, akik egyelőre csak gondolatban, vagy akár ezen az oldalon keresztül virtuálisan ismerkednek a mozgás ízével, ami nem is rossz kezdet.

Na de mégis hogyan kezdd el a valóvilágban? Honnan meríts olyan erőt, ami eddig nem volt benned? Hogyan ágyúzd szét azt a hatalmas lavinát, amit eddig magad előtt görgetettél? Hogyan térj vissza arra az útra, amitől egyre távolabb kerültél és már rég nem emlékszel, hol hagytad el?

Az újév, amit január elsején elkezdtünk, már lassan a régi lesz. Ennek sajátossága, az is, hogy az akkori fogadalmak már lassan kezdenek a feledés ködös, homályába veszni.

Most kell megrázni, megemberelni magát az embernek, ki fogadalmat tett magának, világnak és azt a lendületet tovább vinni. Kinek-kinek akaraterő függvényében új lendületet adni, van, akinek csak lendületben tartani, az Önmagában rejlő erőt, kitartást.

Most kell tenni azért, amit akkor azon a fátyolos éjszakán, vagy már azon a karcos reggelen tettünk.  Miszerint leadok a testtömegemből, felkapok egy kis izmot. Tónusosabbá teszem a sziluettemet, meg reformizálom az életmódomat, beiktatom a mozgás a mindennapjaimba… és így tovább a tovatűnő végtelen felé, az ígéretföldjére.

Előző cikkünkben áttekintettük a 2014-es év atlétikai újdonságait, főbb eredményeit. Most a kiemelkedően szereplő, egyéni csúcsot vagy idei legjobb eredményt elérő atléták részletesebb elemzése található. 

Pars Krisztián egyéni csúccsal, világ ranglistát vezető eredménnyel állhatott a dobogó legmagasabb fokára (82,69). Az olimpiai bajnokunktól szinte várható volt a kimagasló szereplés, az idény alatt mutatott erős állapotából kiindulva. A saját évét a következőképpen értékeli:

Nehéz az évet értékelni, amikor az ember tudja, hogy mennyit dolgoznak a főbb célért az atléták, és tudja, hogy a sportban nem mindig van úgy, ahogy mi szeretnénk.

Ha egy sportolónak valami nem úgy sikerül, ahogy tervezi, akkor nem telik el úgy nap, hogy ne gondolná át ezerszer, hogy mit rontott el, hol rontotta el, és miért történt úgy ahogy. A sportoló saját maga legnagyobb bírálója, mindig tudja, hogy mikor szerepelt rosszul, és ezért “bünteti” is magát.

Úgy gondolom, hogy az atlétika egy szép évet tudhat maga mögött, remek eredményekkel, szép helyezésekkel, és országos csúcsokkal.