Nyílt vízi úszás - látás és figyelem fejlesztés

A triatlonisták órákat gyakorolnak a medencében, hogy kifejlesszék a tökéletes karcsapást, de a versenyek során ugyanilyen fontos, hogy követni tudjuk a bólyákat és tartsuk az irányt. A látás egy olyan képesség, amit gyakorolni és tökéletesíteni kell a verseny előtt. Kövesd a következő tanácsokat a nyílt vízi úszásra való felkészülésnél.

Lazuljunk egy kicsit, hiszen a konditerem vicces hely tud lenni.

Valójában ez egy önálló ökoszisztéma, egy betondzsungel, ha úgy jobban tetszik, amelyhez hozzá kell szokni. És ezen az ökoszisztémán belül sokféle állat él együtt (többnyire) békésen.

Igen, mindenféle embertípust meg fogsz itt találni, és sokan közülük nagyszerű alapanyagot szolgáltatnak a szórakozásra.

Végigvesszük a leggyakoribb típusokat, akik megfordulnak az edzőtermekben.

Ugorjunk hát be, és vessünk egy pillantást a fura, méltóségteljes teremtményekre, akik jelenlétükkel emelik szeretett edzőtermünk fényét.

Mi is az alapozás? Nos, felkészítés, mind fizikálisan, mind mentálisan.

Ez lehet hosszabb és rövidebb időszak is, függően attól, hogy ki, milyen erőpróbára készül. Van, aki már októberben elkezdi a felkészülést a következő szezonra, van, aki csak decemberben.

Kiss-Polauf Marianna a sportorvoslás egyik speciális szakterületének elismert képviselője. A kineziotaping modern módszer, mégis sok száz év tapasztalatain alapul. Marianna elsősorban az magyar atléták orvosa, de szaktanácsai sokak számára lehetnek tanulságosak.

Mariannról

1981-ben születtem, 18 éves koromig Pakson éltem. Általános orvosi tanulmányaimat a budapesti Semmelweis Egyetemen töltöttem, 2005-ben diplomáztam. Ezt követően ortopéd-traumatológus rezidensként kezdtem dolgozni jelenlegi munkahelyemen, a budapesti Szent János Kórház Ortopédiai Osztályán. 2012-ben szereztem szakorvosi képesítést Ortopédia-Traumatológia szakmában.

6 éve élek Nagykovácsiban férjemmel, két gyermekünk van, 5 és 1 évesek.

Kérdések és válaszok a triatlonról, az úszásról - tempó kérdések, a nyílt víz pronlémáiés és sok minden más…

Kérdésed van az úszásról? Szakértőink, triatlonisták és úszóedzők válaszolnak rájuk! Az év első két hónapjának kérdései követleznek.

Kérdés: Mi a megfelelő tempó az induláshoz a rajtnál, ne legyen se túl gyors, se túl lassú. Hogyan lehet jól, jobban rajtolni?

Kismama vagyok. KISMAMA vagyok. KISMAMA VAGYOK!

Ismételgetem ezeket a szavakat, mint valami mantrát úgy hajtogatom magamban. Lassan, de biztosan eljut a tudatomig, hogy van egy új élet a pocakomban. Ahogy ezek a szavak szépen lecsengenek, ráeszmélek, hogy a sport mostantól más szerepet fog betölteni az életemben. Legalábbis 9 hónapig biztos.

Lassan jutottam el arra a szintre, hogy igenis elfogadjam, hogy nem edzhetek keményen, bármennyire is szeretnék. Borzasztó dolog rádöbbeni, hogy magát a futást, kocogást nem annyira kedvelem.

Papp Krisztina Portugáliában edzőtáborozott 5 és fél héten keresztül, ahol már főleg a maratoni munkára koncentrálodtak az edzései. A tábor végére, edzőjével Káldy Zolival a Roma-Ostia félmaratonira esett a választásuk, hogy a monoton, szinte egyhangú edzéseket megtörjék. Kriszta 72:36-os időeredménnyel a 9. helyen ért a célba. Élményeiről a következőképpen nyilatkozik.

Erdélyi Zsófia: Kezdeném a fél maratonoddal, amit Roma-Ostiaban futottál március 1-jén. Milyen eredményt értél el, és mennyire vagy elégedett vele? Esetleg volt kitűzött cél, amit előtte senkivel se mertél megosztani, de magadban ismételgetted, hogy “igen ennek az időnek, helyezésnek örülnél”?

Az előző cikkemet azzal zártam, hogy ébredjen fel minden nő és kezdjen el sportolni. Ez a bíztatás elsősorban azoknak a nőknek szólt, akik egyelőre csak gondolatban, vagy akár ezen az oldalon keresztül virtuálisan ismerkednek a mozgás ízével, ami nem is rossz kezdet.

Na de mégis hogyan kezdd el a valóvilágban? Honnan meríts olyan erőt, ami eddig nem volt benned? Hogyan ágyúzd szét azt a hatalmas lavinát, amit eddig magad előtt görgetettél? Hogyan térj vissza arra az útra, amitől egyre távolabb kerültél és már rég nem emlékszel, hol hagytad el?

Az újév, amit január elsején elkezdtünk, már lassan a régi lesz. Ennek sajátossága, az is, hogy az akkori fogadalmak már lassan kezdenek a feledés ködös, homályába veszni.

Most kell megrázni, megemberelni magát az embernek, ki fogadalmat tett magának, világnak és azt a lendületet tovább vinni. Kinek-kinek akaraterő függvényében új lendületet adni, van, akinek csak lendületben tartani, az Önmagában rejlő erőt, kitartást.

Most kell tenni azért, amit akkor azon a fátyolos éjszakán, vagy már azon a karcos reggelen tettünk.  Miszerint leadok a testtömegemből, felkapok egy kis izmot. Tónusosabbá teszem a sziluettemet, meg reformizálom az életmódomat, beiktatom a mozgás a mindennapjaimba… és így tovább a tovatűnő végtelen felé, az ígéretföldjére.

Előző cikkünkben áttekintettük a 2014-es év atlétikai újdonságait, főbb eredményeit. Most a kiemelkedően szereplő, egyéni csúcsot vagy idei legjobb eredményt elérő atléták részletesebb elemzése található. 

Pars Krisztián egyéni csúccsal, világ ranglistát vezető eredménnyel állhatott a dobogó legmagasabb fokára (82,69). Az olimpiai bajnokunktól szinte várható volt a kimagasló szereplés, az idény alatt mutatott erős állapotából kiindulva. A saját évét a következőképpen értékeli:

Nehéz az évet értékelni, amikor az ember tudja, hogy mennyit dolgoznak a főbb célért az atléták, és tudja, hogy a sportban nem mindig van úgy, ahogy mi szeretnénk.

Ha egy sportolónak valami nem úgy sikerül, ahogy tervezi, akkor nem telik el úgy nap, hogy ne gondolná át ezerszer, hogy mit rontott el, hol rontotta el, és miért történt úgy ahogy. A sportoló saját maga legnagyobb bírálója, mindig tudja, hogy mikor szerepelt rosszul, és ezért “bünteti” is magát.

Úgy gondolom, hogy az atlétika egy szép évet tudhat maga mögött, remek eredményekkel, szép helyezésekkel, és országos csúcsokkal.

A cikk első részében az általánosabb hibákat néztük át, a második részben a speciálisabb problémákat elemezzük.

Nincs kétség: a sérülések frusztrálóak, fájdalmasak – és túl gyakoriak. Egy brit tanulmányban, ami triatlonosok egy kis csoportját vizsgálta öt éven át, a 72% szenvedett valamilyen sérülést, és a mutatók ugyanazok voltak, függetlenül attól, hogy olimpiai vagy ironman – triatlonista felkészülésen vettek részt.