Ennek megfelelően minden képzeletet felülmúló rendezvény kerekedett ki belőle. Kedden-szerdán, Ottóval, már túl voltunk a pálya begyakorlásával. Csodálatos időnk volt, így szinte teljesen száraz volt a pálya, aminek nagyon örültem, mert borzasztó sziklás, gyökeres szinte végig, ami esős időben nem lenne „egyszerű”.
Nagy bánatomra Balázs csak szerdán, késő délután érkezett a többi magyar résztvevővel, így nem volt alkalmunk együtt pályát járni, mivel ezek után nekem már csak a pihenésé, versenyre hangolódásé volt a főszerep. Megérkezésükkor mintha hozták volna magukkal a viharfelhőket is, mert rögtön elromlott az idő, hol szemerkélt az eső, hol kisütött a nap. Teljesen kiszámíthatatlan volt.
Pénteken még letudtam a kötelező köreim, átvettem az előkelő 7-es rajtszámom, részt vettem a PRO breefing-en, majd elérkezett a megnyitó ünnepség ideje, ahol minden nemzetet egyenként bemutattak, fantasztikus hangulat közepette.
Estétől aztán megjött az égi áldás, szűnni nem akaró, szakadó eső formájában. Sajnos az eső a verseny napjára is kitartott.
Az ELIT rajtokra kora délután került sor, 20 perc előnyt kaptunk a férfiakhoz képest, hogy az első férfi, és az első nő, nagyjából egyszerre érkezhessen célba. Fura érzésem volt a versenyt megelőzően, mostanában az úszástól tartok a legjobban. Sajnos az elmúlt egy hónapban nem igazán tudok értékelhető edzésmunkát végezni az uszodában. Ettől függetlenül óriási megtiszteltetés volt a legjobb 30 versenyző között ott állni a rajtvonalnál…
1500m úszás, 36km mountain bike (1380m szintkülönbség), végül 10km futás várt ránk. A startot követően, hiába rajtoltunk külön lányok, külön férfiak, óriási verekedés volt a jó pozíciókért.
A rossz érzésem beigazolódott, gyorsító edzés híján, csupán a 12. helyen tudtam bringára váltani.
De az igazi nehézségek csak itt kezdődtek. A délelőtt elrajtolt közel 800 amatőr, illetve junior versenyző, ormótlan módon szétjárták a pályát, gyakorlatilag teljesíthetetlenné téve számunkra.
Nyugodtan mondhatom, hogy ilyen nehéz körülmények között még nem volt alkalmam versenyezni. A kerékpáros szakasz első felében nagyon jól haladtam, sorra értem utol az ellenfeleim, és a pálya 2/3-ánál még a 6. pozícióban haladtam. Ez idáig hol leszakadt az ég, hol kisütött a nap, hol a jégeső vert el… Egészen hihetetlen volt.
Ekkor azonban elkezdtem rettenetesen fázni, ami miatt nem tudtam úgy koncentrálni, ahogy kellett volna, így hibáztam. A bringa végére a 9. helyig csúsztam vissza, amit a futáson sikerült megtartanom, így egy TOP10-es helyezést sikerült elérnem!
Célba érkezést követően azonban még nem ért véget számomra a megpróbáltatások sora. Doppingellenőrzésre voltam hivatalos…
Nincs semmi problémám ezzel, de annyi tolerancia lehetne bennük, hogy megvárják, míg összeszedem magam picit a verseny után. Millió kérdést követően, a mintavétel is megvolt, mikor jött a döbbenet, kérték a személyi igazolványom… Nem kicsit akadtam ki én is, és Balázs is. Mit képzelnek, hogy személyi igazolvánnyal a „zsebemben” versenyzem? Az egész tortúra majd 3 óráig tartott, étlen, szomjan, abban a versenymezben, amiben célba érkeztem. Éppen sikerült végezni az eredményhirdetésre.
Célba érkezésem után az első pillanatokban picit csalódott voltam, mert ha nem szúrom el a depózásaim, jah mert, hogy rossz sorba futottam be, és majdnem elvittem a férfiak között 7-es rajtszámú versenyző bringáját…, akkor egy 7., vagy akár egy 6. helyezés is sikerülhetett volna. De nem vagyok telhetetlen, versenyt megelőzően, a rajtlistát böngészgetve, már egy TOP20-as eredménnyel is megelégedtem volna, ehhez képest TOP10-ben végeztem a Világbajnokságon! Ez óriási!
Az eredményhirdetést követően, mikor visszaértünk a szállásunkra, óriási meglepetés várt minket. A házi bácsi, és házi néni, mindannyiunk bringáját lemosta. Nem győztünk hálálkodni nekik, szerencsénk volt velük nagyon, jövőre biztosan visszatérünk hozzájuk.
Visszatérve a versenyre, fantasztikus érzés volt ennyire a középpontban lenni. Minden rólunk, az Elit futamokról szólt. Nagyon jó volt látni, hogy az otthoni dolgokkal ellentétben, óriási médiafigyelem övezte a versenyt. Mindenütt kamerák, fotósok vették minden egyes megmozdulásunkat! És a nézők… A nézők…. A 36km-es kerékpáros szakaszon, szinte alig volt olyan pont, ahol ne lettek volna szurkolók! Fantasztikus volt! Már várom a következőt!
Ezúton ragadnám meg az alkalmat, és szeretnék gratulálni minden magyar résztvevőnek! Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette ezt a túlélőversenyt, hiszen mindenki, aki ezt a versenyt végigcsinálta, már győztesnek mondhatja magát!
Nagyon szépen köszönöm a segítséget Palánkai Gellértnek, hogy a csúcsszuper Jeep Grand Cherokee-val Balázs rendelkezésére állt, és furikázta őt a pályán, hogy minél jobb fotókat tudjon készíteni!
Szeretném megköszönni a csapatomnak, a Merida Maraton Team-CST-nek, a támogatóimnak, a Merida-nak, a Bikefun-nak, a Salomon-nak, a Suunto-nak, a High5-nak, a Rudy Project-nek, hiszen nélkülük nem jutottam volna el idáig!
Szeretném megköszönni a Magyar Triatlon Szövetségnek is a fantasztikus mezt, és a nevezést a VB-re!
Szeretném megköszönni a korábbi csapatomnak, az X2S Teamnek, hogy továbbra is mindenben a segítségemre állnak!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
https://mail.terepsport.hu/xterra-hirek/item/7794-itu-tereptriatlon-vilagbajnoksag-poor-brigitta-beszamoloja#sigProId78b6d7650b
Végül szeretném megköszönni Andrási Ferinek, Ottónak, hogy elviselt közel 1,5 hétig, hogy mindenben segített, és alkalmazkodott hozzám!
Miközben ezt a beszámolót írom, már épp úton vagyok Angliába. Mivel ez idáig sem sikerült anyagi jellegű támogatót, partnert találnom, így nagy bánatomra, az XTERRA Világbajnokság idén sem jön össze, így az XTERRA England Világkupa futammal zárom idénre a triatlon szezonom. Szurkoljatok!
Köszönöm!
Brigi
Fotó : Karafa Balázs, Sportograf
ITU Tereptriatlon Világbajnokság híre a terepsport.hu oldalon | RTL Klub híradó
