Tóth Viktor
A www.terepsport.hu oldal főszerkesztője, koordinátora. A X2S TEAM edzője és versenyzője.
1999 óta vegán sportoló, edző. Tereptriatlon korosztályos Európa-bajnoki dobogós, Európa-kupa ezüstérmes, többszörös országos bajnok.
2012 óta az OCR sport magyarországi bevezetésén dolgozik, többszörös Spartan dobogós. 2016-ban alapítója a Magyar OCR Szövetségnek (HOCRA), azóta is aktív szerepet játszik a sportág fejlődésében, a szövetségi munkában.
Két születésüktől vegán gyermek édesapja.
Webhely URL:: https://www.triatlonedzo.hu/
A Salomon Ultra-Trail Hungary 2026 eredménylistája mostanra már szépen kirajzolja a hétvége fő történetét: az UTH ismét "nagyot futott", hiszen a Pilis és a Visegrádi-hegység idén is tökéletes környezet volt a terepfutáshoz, a mezőny pedig lelkes és erős. Volt benne magyar ultra-győzelem, nemzetközi dobogó, női abszolút top 5-ös teljesítmény, szoros befutók, és néhány olyan időeredmény, amelynél néhányan biztosan megkérdezik: „biztos terepen mentek ezek?”
Május 22. a biológiai sokféleség világnapja. A 2026-os hivatalos mottó: „Acting locally for global impact”, vagyis nagyjából: helyben cselekedni, globálisan hatni. Magyarul: nem kell rögtön megváltani az esőerdőt, elég lehet először nem letaposni a saját ösvény melletti rétet, nem flexelni tarvágással a Pilis szélén, és nem úgy tekinteni a természetre, mint egy ingyenes kültéri fitneszteremre, amit takarítson el utánunk valaki más.
Rustam Nabiev, a két lábát elvesztő orosz hegymászó május 20-án, nepáli idő szerint 8:16-kor érte el a Mount Everest csúcsát – a beszámolók szerint protézis nélkül, a testét gyakorlatilag a karjaival húzva fel a világ tetejére. Ez nem egyszerű „inspiráló sztori”. Ez egy olyan magashegyi teljesítmény, amelyet tanítani fognak és nagyon sok embert fog inspirálni.
A hét legnagyobb terepsportos robbanása egyértelműen a Zegama-Aizkorri volt: a baszk hegyek ködben, sárban és szurkolói őrületben ismét világklasszis versenyt adtak. Közben Magyarország a jövő hétvégi Ultra-Trail Hungaryra készül, az OCR-esek pedig már Irun felé néznek, ahol május végén Európa-bajnokot avatnak.
Van egy kis falu Baszkföldön, ahol az év 364 napján a csendet legfeljebb a tehénbőgés és az eső kopogása töri meg. Aztán eljön május közepe, és Zegama hirtelen átváltozik a világ leghangosabb, legőrültebb és legpárásabb sportbölcsőjévé. A Zegama-Aizkorri nem egy szimpla terepfutó verseny. Ez egy kollektív, önkéntes hallucináció, ahol 500 futó rohan fel a sziklákra, miközben harmincezer baszk üvölt az arcukba úgy, mintha az életük múlna rajta. Vagy legalábbis a baszk függetlenség.
Kapcsolódó videók
Van az a futóverseny, ahol az ember már a rajt előtt érzi: itt nem csak stopper lesz, hanem napfény, család, tópart, gyerekzsivaj, néhány komoly tekintetű gyorslábú, és az a bizonyos cél utáni mondat, hogy: „jó volt, jövőre is jövünk… csak addig kicsit edzünk is, nehogy megint a combunk tárgyaljon helyettünk.”
A pilisvörösvári UBM RedRun pontosan ilyen futófesztivál. Nem akarja túlbonyolítani a dolgot: futni kell, örülni kell, tapsolni kell, a gyerekeket engedni kell száguldani, a profikat pedig megnézni, hogyan néz ki az, amikor valaki látszólag könnyedén fut olyan tempót, amit mi kerékpárral is csak akkor, ha lejt és hátszél van.
Rakonczay Gábor megnyerte a szófiai Sri Chinmoy 10 napos ultramaratont: 1217,535 kilométert teljesített tíz nap alatt, ezzel az erős nemzetközi férfi mezőny élén zárt. A magyar szereplés különösen emlékezetes lett: Fodor Szilárd 1001,660 kilométerrel a 6., Török Benjamin 907,460 kilométerrel a 11., Tajti Tomi 653,120 kilométerrel a 19. helyen végzett, a 6 napos női versenyben pedig Kis Lilien 603,665 kilométerrel győzött, Racsai Pati 428,610 kilométerrel második lett.
A II. SzalamandRUN Futónap pontosan azt adta, amit egy jó terepfutó fesztiválnak adnia kell: családi hangulatot, erdei kalandot, komoly sportértéket, meredek emelkedőket, gyors lejtőket, és azt a célba érkezős mosolyt, amelyen egyszerre látszik a boldogság, a fáradtság és a belső monológ: „ezt jövőre is megcsinálom… csak előtte kicsit többet futok hegyre”. A versenyt 2026. május 9-én rendezték Solymáron, a Solymári Vár alatti területről indulva, a távok pedig a gyerekfutamoktól a terepmaratonig kínáltak kihívást.
Heather Jackson Cocodona 250 szereplése azért volt az idei verseny egyik legizgalmasabb mellékszála, mert ő nem klasszikus „200 mérföldes specialista”. Inkább az a sportoló, akinek a múltja úgy néz ki, mintha valaki túl sok sportágat tett volna egy shakerbe: jégkorong, triatlon, Ironman, országos pályakerékpáros dobogók, gravel, ultrafutás – majd a végén fejreállította, és kijött belőle a Cocodona 250 fantasztikus célbaérkezése.
Rachel Entrekin nem egyszerűen megnyerte a Cocodona 250-et. A 34 éves amerikai ultrafutó az arizonai sivatagból a hegyekig vezető, több mint 400 kilométeres pályán első nőként győzött összetettben, és közben megdöntötte a verseny abszolút pályacsúcsát is. A Cocodona eddig is az ultrafutás egyik legnagyobb, legporosabb, legálmatlanabb kalandja volt – most viszont kapott egy olyan történelmi fejezetet, amit még a frissítőpontokon is csak állva illik mesélni.
Hírlevelek feliratkozás
