Van, amikor egy 1475. helyezés nagyobb sporttörténeti pillanat, mint egy győzelem.
Julien Veysseyre vasárnap délután 44:16:04-es idővel ért célba Chamonix-ban a 2026-os HOKA UTMB Mont-Blanc-on. Az időjárás miatt módosított pálya 174 kilométer hosszú volt, körülbelül 9700 méter pozitív szintemelkedéssel.
A 39 éves francia sportoló ezzel az első amputált versenyző lett, aki teljesítette az UTMB főversenyét.
Nem rekordot futott. Nem állt dobogóra. Valami ennél ritkábbat tett: elsőként nyitott ki egy ajtót, amelyről addig senki sem tudta biztosan, hogy egyáltalán nyitható-e.
Tizennyolc évesen minden megváltozott
Veysseyre 18 éves volt, amikor egy nyári munka során targoncabalesetet szenvedett. A jobb bokája olyan súlyosan megsérült, hogy másfél hónapnyi kórházi kezelés és több mentési kísérlet után végül a térd alatti amputáció mellett kellett dönteni.
A történet innen akár szólhatna arról is, hogyan tanult meg együtt élni azzal, ami elveszett. Julien története azonban inkább arról szól, hogyan kezdett el újra keresni valamit, ami megmaradt.
Mozgott, alkalmazkodott, később a para-sport felé fordult, majd triatlonozni kezdett. 2023-ban Ibizán világbajnok lett para cross-triatlonban, PTS4 kategóriában. A terep, a kerékpár és a futás azonban idővel új irányba húzta. Egyre hosszabb utak következtek, és egyszer csak megjelent a horizonton az a három betű, amely ultrafutóknál különös mellékhatásokat okoz: UTMB.
MCC, CCC, aztán a nagy kör
A Mont Blanc körüli történet nem egyik napról a másikra született.
2024-ben teljesítette a 40 kilométeres, 2350 méter szintemelkedésű MCC-t 6:09:39 alatt. Egy évvel később jött a CCC: 101 kilométer, több mint 6000 méter szint, 21:55:47.
Nem diadalmenetek voltak a szó klasszikus értelmében. Inkább építkezés. Próba. Tanulás arról, hogyan viselkedik a test, a protézis és az emberi fej akkor, amikor a hegy már rég közölte, hogy neki teljesen mindegy, ki vagy.
2026-ra minden az UTMB köré rendeződött. Veysseyre tavasszal még a munkáját is otthagyta, hogy teljes erővel a felkészülésre és sportolói életére koncentráljon. Hetente akár 120 kilométert futott 6000 méter szintemelkedéssel, kerékpáros edzésekkel csökkentve az ütésterhelést. Két különböző protézist készített elő a különféle terepekre, öt segítő pedig váltásban kísérte és vitte a második eszközt.
Mert a nagy célokhoz néha nemcsak akaraterő kell. Hanem terv, csapat, türelem és nagyon sok unalmasan következetes munka.
Courmayeur: ahol majdnem véget ért
A futás egyáltalán nem volt könnyű és magától értetődő. Julien már a verseny elején "nehéz lábakról" beszélt. Később az ép bal lába komolyan fájni kezdett, a jobb oldalon pedig a protézis illeszkedése okozott problémát. Courmayeur környékén, nagyjából a 81. kilométernél fejben már azzal számolt, hogy talán vége.
Aztán mégsem lett vége, mert csapata módosított a protézis illesztésén, próbálták kezelni a fájdalmat, ott voltak a segítők, ott voltak a fiai, és valahol a következő kilométerek között az „abbahagyom” lassan visszaváltozott „megyek továbbá”.
Az ultrafutásban ez talán a legfontosabb mutató, bár egyetlen sportóra sem méri: hányszor tud az ember újra dönteni ugyanazon cél mellett.
Veysseyre később azt mondta, a negatív spirálból úgy próbált kitörni, hogy egyszerűen rákényszerítette magát egy mosolyra. Nem hangzik különösebben tudományosan. Negyven óra futás után viszont valószínűleg a tudomány is örömmel elfogad minden működő módszert.
44 óra 16 perc - valami egészen új dimenzió
Végül Julien Veysseyre 44 óra 16 perc 4 másodperc után futott át a célkapun, két fiával az oldalán. Öt segítője váltotta egymást a pályán. A mezőnyben a 1475. helyen zárt.
És ezúttal a helyezés volt a legkevésbé fontos szám. A lényeg az volt, hogy célbaért.
Emberfeletti teljesítmény? Bizonyos szemszögből igen. Ugyanakkor Julien teljesítménye nagyon is emberi: sérülés, félelem, alkalmazkodás, rengeteg munka, fájdalom, kétség, segítség, újrakezdés. Pontosan azokból az alapanyagokból épült, amelyekből a mi jóval kisebb hétköznapi küzdelmeink is.
Julien eredménye azt bizonyítja, hogy sokkal később érdemes kimondani azt, hogy „nem lehet” valamit elérni. Mert lehet, hogy a határ valóban ott van. De minden határ átléphető, kellő akarattal, elszántsággal és alázattal.
Rövid eredmény- és pályafutás lista
Julien Veysseyre – Franciaország, 39 éves
-
18 évesen munkahelyi baleset után jobb lábszár-amputáció
-
2023 – para cross-triatlon világbajnok, PTS4
-
2024 – MCC, 40 km / 2350 m D+: 6:09:39
-
2025 – CCC, 101 km / 6050 m D+: 21:55:47
-
2026 – UTMB, 174 km / 9700 m D+: 44:16:04
-
2026 UTMB: 1475. hely
-
történelmi eredmény: az első amputált sportoló, aki teljesítette az UTMB főversenyét
Forrás: https://julien-veysseyre.fr/
