A komlói gyerekkor, a Mecsekben töltött idő nagy hatással van életemre. Mindig szerettem a természetben lenni, túrázni, táborozni. Egy dombtetőn laktunk, a suli a egy másikon volt. Oda-vissza gyalog már fiatalon megedzett. Majd néhány évig atletizáltam is, a hosszabb távok jobban mentek.
Talán 15 - 16 éves lehettem mikor Öcsémmel elbicikliztünk a Balaton mellett élő nagyszüleinkhez. A 120 km-es hazaútra nagyapám persze még dinnyét is csomagolt. A '90-es években még más volt közúton kerékpározni, de a kocsik közelségét már akkor is utáltam. Nem versenyszerűen, de mindig is kerékpároztam. Aztán jöttek a MTB-s évek, csak hogy közelebb legyek a természethez. Ez a kapcsolat azóta is tart.
Egyetem után Budapesten, majd Fehérváron éltem, végül itt alapítottam családot. Két fiam és egy kislányom született, mindhárman szeretik a természetben töltött időt, sportolást.
A 2011-ben kezdtem a falmászást, melyet a szikla és hegymászás követett a Székesfehérvári Hegymászó Sportklub kötelékében. A mászótársakkal télen - nyáron is rendszeresen járunk a közeli országok szikláira, hegyeibe. Itt is jelen vannak a gyerekkori élmények. A túrázás, táborozás, felfelé menetelés.
Trans Balkan Race TBR - milyen volt a verseny, milyen volt az élmény?
A Trans Balkan Race egy önellátó 1400 km-es terep bicikli verseny, 27.000 méter szintemelkedéssel a Balkán hegyvidékein. Szlovénia-Horvátország-Bosznia és Hercegovina - Montenegró.
80 %-ban terepen, sokszor nehéz terepen. Szintidő kb. 9 és 1/2 nap.
Az élmény röviden: brutál kemény volt. Ahhoz hogy teljesítsd, az elején napi 150 - 170 km-t kell menni, 3-4000 méter szintemelkedés mellett. Na arra készültem fejben, hogy ekkora távok teljesítéséhez a terep csak néha lesz nehéz.
Inkább murvás, vagy könnyebben tekerhető földes, füves utak várnak. Tévedtem. Nem voltak könnyű részek. Olyan érzés volt, hogy ez a verseny nem ereszt egy pillanatra se. 5-10-30 km-es felfelé tekerések egészen 1900 méterig. Sokszor köves, sziklás, meredek terepen. A downhill szintén kemény, koncentrálós, hosszú ereszkedések. A hegyek közötti átkötő szakaszok hepehupás földutak, derékig érő füves pusztaságok, aknamezők, ritkán aszfalt...
Jól mentek a mászások, az első 5-7 napban jó erőben éreztem magam. Igazán a köves, sziklás downhill szakaszok jelentettek komoly kihívást, azokat nehezebben vettem mint a körülöttem lévők. Ott szenvedtem. Sokat készültem a víz és kaja utánpótlásra. De még így is volt párszor amikor elfogyott a vizem. A délutáni 35 fokos melegben ez ritka kellemetlen érzés.
Mindig jó volt összefutni versenyzőkkel, társakkal. Jó volt néhány szót váltani, röhögni a kínjainkon, megosztani néhány élményt.
A természet, a hegyek csodálatosak. A hatalmas szlovén és horvát erdőségek, vágtázó vadlovak a füves és kopár karsztvidékeken, a bosnyák szurdokvölgyek és Montenegró óriás hegyei. Mindegyikből volt bőven. Talán 100 km-enként volt település... Az elején még többször látni lehetett az Adriát, a szigeteket. Majd a türkizkék folyókat, mély kanyonokat, végtelen fenyő erdőket.
9 nap után jó volt célba érni a Kotori öbölben. Napi néhány órás alvás után persze hulla fáradtan. Utáltam a délutáni tűző napot, hőséget, ólmos fáradtságot. Ekkor párom telefonon többször kisegített a mélypontról. Csak beszélgettünk az élményekről, történésekről. Átlendültem.
A korábbi MTB/GRAVEL túráktól, versenyekről, élményekről is mesélj kérlek!
A legelső ultra bringás túrám Zalában volt, a Dél Zala Dombjai 300 km-es (DZD 300) távját szerettem volna végig bicózni. 300 méter fölé alig megy a magasság, de meredek kaptatókból összejön 6000 méter szintemelkedés a kör során, mely első sorban teljesítmény túrázóknak, terepfutóknak kialakított útvonal, így bringázni sok helyen elég nehéz rajta. Érvénytelen kísérletemet (nem rögzítettem az útvonalat) következő évben javítottam érvényesre. Majd 2023-ban Szlovákiában a West Carpathian Challenge 600 km-es távján indultam. Ott kóstoltam bele ebbe a műfajba igazán. Láttam a folyamatosan haladó, keveset alvó, versenyző társakat. Megpróbáltam felvenni a ritmust.
2024 tavaszán a szlovén/horvát 850 km-es (15000 m szintemelkedés) Seven Serpents túrán vettem részt már jelentős nemzetközi mezőnyben majd az ősszel Csehországban a 800 km-es Bohemia Divide-on.
Mindenhol tanultam új dolgokat, nagyon hasznos lépések voltak ezek a fejlődésben. És megtapasztaltam, hogy ezeket a versenyeket sose tervezik könnyűre..:)
Hogyan jutottál el a bicajos túraversenyekig?
A hegymászásban az évek során törekedtem, illetve a mászótársaimmal törekedtünk az egyre színvonalasabb, igényesebb, nagyobb tudást és erőnlétet igénylő túrák, mászások teljesítésére, úgy ezek a kihívások egyre több fizikai felkészülést, állóképességet igényeltek. A hazai sziklákon és mászótermekben végzett munka mellett az állóképességemet hosszabb túrákkal és terepfutással igyekeztem fejleszteni.
Aztán 5-6 éve kezdődött, hogy egyre többet és hosszabban túráztam mountainbike-al a hazai hegyekben. Végül egy mászótárs javaslatára később vittem már magammal alvó cuccot és megkezdődtek a több napos bicós túrák. Közben felfigyeltem a "fészbookon" a bikepacking versenyekre. Beszámolókat, cikkeket, posztokat olvasgattam.
Szervezetten 600 km a szlovák hegyekben? Na ez kell nekem. És egyre több kerékpáros edzés, túra következett. Csiszolgattam a bringát, a felszerelést. Szoktattam magam az éjszakai tekeréshez, tervezgettem a szakaszokat. És 2022 nyarán eldördült a startpisztoly...
Miben más, több ez a bicajos erőpróba, mint a korábbi outdoor kalandok?
Bicajjal a természetben vagy akár csak egy alacsony forgalmú vidéken sokkal gyorsabban lehet haladni mint gyalogszerrel. Egy jó módja a felfedezésnek, nagyobb területek megismerésének. Ezek a bicajos túraversenyek hasonlítanak a hosszabb és nehezebb gyalogos teljesítmény túrákhoz. Van egy teljesítendő táv, legtöbbször fix útvonal, sok-sok szintemelkedés. Vannak ellenőrző pontok, szintidő.
Ami a különbség, hogy legtöbbször nincs semmilyen ellátás-frissítés, sőt sem a társaktól sem külső segítséget nem lehet igénybe venni. És jellemzően 3 -5 -7-10 vagy még több napig haladsz a cél felé... Ezalatt ott alszol ahol akarsz vagy tudsz. Ott eszel, iszol ahol tudsz. Regenerálódsz, ha tudsz. Küzdesz és elviseled a körülményeket. Javítod a technikát, töltöd a lámpát, telót, computert, és persze önállóan tájékozódsz. Az óra soha nem áll meg, a szintidő egyre csak fogy.
A végén van győztes, képzeletbeli dobogó, egy mini emléktárgy, néhány barát, és rengeteg élmény, kaland, melyek közül jópár egy életre szól. Közben az ember átmegy eufórikus pillanatokon, kerül nagyon-nagyon mély pontra. Eljutsz olyan helyekre, ahová sose mennél. Megismerhetsz távoli kultúrákat, embereket és persze saját magadat is.
Mik voltak a legnagyobb élményeid, eredményeid az elmúlt években?
Mindig vonzottak a nagyobb kihívások. Szeretek magamhoz mérten nagyokat teljesíteni. Ezek mindig hatalmas élmények, tele kalanddal, probléma megoldással. A teljesség igénye nélkül az elmúlt években a bicajozáson kívüliek:
- - Ausztria legmagasabb hegyének, a Grossglockner (3798 m) leghosszabb gerincének végigmászása
- - 2 napos, 85 km-es SUP túra a Ráckevei Dunán majd a Tassi zsilipen át a Dunán egészen Dunaújvárosig
- - tavalyi közös Mecsek keresztező 80 km-es gyalogtúra
- - Svájc, Weisshorn (4506 m) mászás a nehéz déli gerincen át
- - Budai Hegyek Távoli Csúcsai éjszakai teljesítménytúra januárban a fiaimmal
- - családi (5 fős) via ferrata túra Szlovákiában
- - téli és nyári mászások a Magas Tátrában (Tengerszem csúcs, Gerlachfalvi csúcs, stb)
- - jégmászás a Dolomitokban, a Magas Tátrában.
Hogyan készülsz, edzel, miben más (ha más) a bikepacking felkészülés?
Bikepacking versenyen ha a középmezőnyben szeretnél haladni, akkor max 4 óra alvásra van nagyjából lehetőség. A nap másik része a haladás, melyben benne vannak a kisebb/nagyobb megállók is (víz és étel beszerzés, kajálás, pakolás, technikai szünetek, stb.)
Ide állóképesség kell, kitartás, hosszú távú koncentráció, szervezettség és a monotonitás tűrése.
Ezek mindegyike fejleszthető. Az állóképesség és erőnlét különböző edzésekkel. A nehéz körülmények elviseléséhez pedig hozzá lehet szokni. Az edzés mellett fontos a nyújtás, masszázs, táplálkozás is.
Régebben hasonlóan készültél vagy van változás, fejlődés a váltás óta? Egyáltalán ez nevezhető-e váltásnak vagy inkább "szélesítés"?
Ide a Trans Balkan Race-re sokkal tudatosabban készültem, edzettem. Az járt a fejemben, hogy ha már eljutok erre a versenyre, akkor tudjam végig csinálni. Speciális súlyzós edzéseket, otthoni saját testsúlyos edzéseket és különböző funkciókat fejlesztő kerékpáros edzéseket is végeztem. Ezeket Dr Pance Lóránt kerékpáros edző, hegymászó társam dolgozta ki személyre szabottan.
Mik a kedvenc edzéseid? Mi hiányzik, mi az, amit meg be kellene illeszteni a fejlődéshez?
A téli edzéseket is a szabadban nyomtam le. Itt voltak nehéz pillanatok. Az otthoni görgőzést be kell iktatnom a következő télre, ez mindenképp nagy előre lépés lenne. Emellett a nyújtásra több hangsúlyt kéne fektetni. Sajnos nekem is 24 órából állnak a napjaim. Minden edzéssel töltött plusz időt máshonnan kell elvennem...
Hogyan választasz általában sportfelszerelést, mik a legfontosabb szempontjaid? Mit használtál versenyen, mi jött be és min változtatnál?
A bicaj adott volt, egy TREK Procaliber, megbízható alkatrészekkel. A hátsó felnit cseréltem egy masszív, szegecseltre a verseny előtt, mert az előzőn észrevettem egy kis repedést... Próbálom a bicajt a folyamatos használat mellett is a legjobb műszaki állapotra felkészíteni. Verseny előtt volt hátsó sor és lánc (Shimano XT 1x12 rendszer), illetve fékbetét csere. Ja meg külső gumi (Vittoria Barzo/Mezcal 2.25) persze tubeless szerelve. Ezeket évek óta használom, megbízom bennük. Jelentős technikai problémám még sose volt terepen. Persze volt már a Vértesben váltótörés, de az nem a váltó hibája... Meg a Transbalkanon akkora defekt a harmadik napon, hogy mire megálltam szétfröcsölt a sealant tej a gumiból és lefordult a felniről. Jó volt a sárban szerelni, belsőt betenni.
Az Ergon GP2 markolat is jó újítás lett a részemre. A tenyér támasz, és a mini szarv mind segítik a kormány fogást változatossá tenni, ezáltal javul a kényelem...
Ami viszont egy hatalmas melléfogásom volt, az egy merev csomagtartó felszerelése még tavaly ősszel. Nem vettem figyelembe hogy a Procaliber vázban van egy Isospeed nevű rugalmas pont a felső cső és a nyeregcső találkozásánál. Emiatt ez nem hardtail bringa, hanem softtail. Na a Transbalkan-on ez a merev csomagtartó a kb 8 kg-os csomaggal nem bírta a hosszú, nagyon rázós lejtőket ahol a váz az Isospeed ponton még minimálisat rugózik is. A harmadik napon eltörött a csomagtartó teljes felfüggesztése. Ott voltam az erdő közepén, 150 km-re a legközelebbi településtől egy a délszláv háborúban szétlőtt vidéken. Feladni se lett volna egyszerű ott a semmi közepén. De nem is ezért jöttem. Csomagtartó kuka, a táska rajta kuka.
Az "A" opció volt, hogy kidobom a hálózsákot is, és annak a helyére rakom a cuccokat ami befér. Helyette jött a "B" opció. A pehely kabátomból fabrikáltam egy hátizsákot. Az ujjai lettek a pántok, a zipzáron keresztül meg lehetett pakolni. Ide gyömöszöltem be a hálózsákot és a könnyű tartalék ruhákat. A nehezebb dolgokat pedig a kormánytáskába a hálózsák helyére.
Aztán folyt. köv. 150 km-et haladtam így, keresztül egy checkpointon is. Olyan volt mint egy hatalmas ejtőernyős zsák lenne a hátamon. Knin településre érve, a helyi sportboltban tudtam venni egy JAKO márkájú iskolatáska szerű hátizsákot, a maradék 800 km-t azzal teljesítettem.
A vége felé egy belga srác kérdezte is:
Balázs, neked miért van ez a szokatlan formájú, nem igazán biciklizésre való hátitáskád?
Táplálkozás, életmód? Hogyan hangoljátok össze a családi étkezést, főzést a Te néha extra igényeiddel?
Próbálok, próbálunk egészségesen, változatosan táplálkozni, melyben a család is szívesen együttműködik. Párom is nagyon figyel az egészségére így nincs nehéz dolgunk. Előfordul, hogy dupla adagot eszek, de ezt már megszoktuk.
A közeljövőben mik a terveid? Hova szeretnél eljutni, melyik versenyt szeretnéd teljesíteni?
Tervek, álmok vannak bőven. Vannak további nagy, egzotikus versenyek ahová szívesen elmennék egyszer az életben. Atlas Mountain Race - Marokkóban vagy a Silk Road Mountain Race - Kirgizisztánban. Ezek embert próbáló, nehéz kihívások. Sok idő és pénz a felkészülés, az utazás, és maga a rendezvény is. Ezek a távoli horizonton fent vannak, de nem a közeljövő részei. Tavaly ősszel voltam Csehországban a Bohemia Divide-on, ahol nagyon megfogott a természet illetve a verseny hangulata. Oda mindenképp szeretnék még elmenni az idén is.
A felfedezés, a kaland szeretete, az ismeretlen helyek megismerése indított el a bikepacking ösvényén. Ezt szem előtt tartva a közeli országok rövidebb/hosszabb távjai a cél és a hazai közel 1400 km hosszú Hungarian Divide.
A sportban miben szeretnél fejlődni és hogyan?
Szeretném fenntartani az állóképességemet, kondimat hosszabb távon is. Szeretném, hogy a rendszeres testmozgás továbbra is az életem része maradjon. Szeretném, hogy a családom is részese legyen a természetben szerzett élményeknek a közös túráinkon. Akár túrázás, akár hegymászás, kerékpározás, futás, kajakozás, SUP-ozás által.
Kik a példaképeid? Nemcsak sportoló lehet. De lehet több is...
Konkrét példaképem nincsen, de sok jó példát látok a környezetemben, a hegymászó klubban, biciklis társak között akik motiválnak, ötleteket adnak és jó társaságot jelentenek.
Mik az álmaid? Sportolóként és magánemberként?
Sokáig élvezni az egészséges, sportos életet, látni a gyerekeket felnőni.
Mik a tanácsaid azoknak akik bikepacking versenyre, TT-re készülnek? De általában minden outdoor, bicajos tanács jöhet!
A bikepacking egy összetett tevékenység. Kell a fizikai és mentális felkészültség. Kell a megfelelő technika (bicikli, alvó felszerelés, tájékozódás, stb). Kell a problémák megoldásához is tudás és tapasztalat. Na ezek így együtt nem jönnek azonnal. A fokozatosságot be kell tartani. Próbálgatni a felszerelést, a praktikákat, az egyénnek legjobb táplálkozást, alvást, stb.
Köszönöm a beszélgetést!
