PCT 45 nap, 4274 kilométer, külön segítőcsapat nélkül – Nick Fowler átírta a FKT rekordot

Negyvenöt nap, tizenhét óra és negyvenhét perc. Közel 4274 kilométer a kanadai határtól Mexikóig, nagyjából 122 ezer méter összesített szintemelkedéssel – és mindez külön segítőcsapat nélkül. Nick Fowler 2026. augusztus 22-én nem egyszerűen megjavította saját Pacific Crest Trail-rekordját: self-supported teljesítésével gyorsabb lett a néhány héttel korábban felállított támogatott férfi FKT-nál is.

A számok első pillantásra szinte abszurdnak tűnnek, pedig éppen az a legérdekesebb bennük, hogy Fowler teljesítménye nem egyetlen heroikus napra, hanem negyvenhat egymást követő, rendkívül egyenletes munkanapra épült. Ez már kevésbé „őrült ultrázás”, sokkal inkább terhelésmenedzsment, logisztika, táplálkozás, felszerelés és mentális fegyelem egyetlen hosszú rendszerbe szervezve.

Vásárhelyi Máté neve régóta garancia a kiemelkedő teljesítményre a hazai terepfutó közösségben, idén azonban egy egészen új területen is megmutatta zsenialitását. Egy merész döntéssel a multisportolók felségterületére lépve, hatalmas csatában a legendás Mester Bálinttal maga mögé utasította a mezőnyt, és hódította el a magyar tereptriatlon bajnoki címet.

De hogyan lehet a kíméletlen terepkilométerek állóképességét ilyen szinten átültetni a kerékpáros és úszó szakaszba? Nagyinterjúnkban a sokoldalúság titkairól, a sárban kovácsolt mentális erőről és egy emlékezetes szezon kulisszatitkairól beszélgettünk a friss bajnokkal.

A lehetetlen egyszerűen nem Julien Veysseyre műfaja. Tizennyolc évesen egy munkahelyi baleset után amputálták a jobb lábát térd alatt; 2026 augusztusának utolsó vasárnapján pedig 44 óra 16 perc és 4 másodperc után befutott Chamonix-ba, és ő lett az első amputált sportoló, aki teljesítette az UTMB királytávját. Az idei, vihar miatt módosított útvonal 174 kilométert és mintegy 9700 méter szintemelkedést tartalmazott – vagyis azt a távot, amely két ép lábbal is igen gyorsan elintézi az ember összes nagy életfilozófiai kérdését. Julien azonban nem egyszerűen célba ért. Megmutatta, hogy a határ nem mindig ott van, ahol elsőre látjuk – és néha még ott sem, ahol másodszorra.

A Salomon Ultra-Trail Hungary 2026 eredménylistája mostanra már szépen kirajzolja a hétvége fő történetét: az UTH ismét "nagyot futott", hiszen a Pilis és a Visegrádi-hegység idén is tökéletes környezet volt a terepfutáshoz, a mezőny pedig lelkes és erős. Volt benne magyar ultra-győzelem, nemzetközi dobogó, női abszolút top 5-ös teljesítmény, szoros befutók, és néhány olyan időeredmény, amelynél néhányan biztosan megkérdezik: „biztos terepen mentek ezek?”

Van egy kis falu Baszkföldön, ahol az év 364 napján a csendet legfeljebb a tehénbőgés és az eső kopogása töri meg. Aztán eljön május közepe, és Zegama hirtelen átváltozik a világ leghangosabb, legőrültebb és legpárásabb sportbölcsőjévé. A Zegama-Aizkorri nem egy szimpla terepfutó verseny. Ez egy kollektív, önkéntes hallucináció, ahol 500 futó rohan fel a sziklákra, miközben harmincezer baszk üvölt az arcukba úgy, mintha az életük múlna rajta. Vagy legalábbis a baszk függetlenség.

A II. SzalamandRUN Futónap pontosan azt adta, amit egy jó terepfutó fesztiválnak adnia kell: családi hangulatot, erdei kalandot, komoly sportértéket, meredek emelkedőket, gyors lejtőket, és azt a célba érkezős mosolyt, amelyen egyszerre látszik a boldogság, a fáradtság és a belső monológ: „ezt jövőre is megcsinálom… csak előtte kicsit többet futok hegyre”. A versenyt 2026. május 9-én rendezték Solymáron, a Solymári Vár alatti területről indulva, a távok pedig a gyerekfutamoktól a terepmaratonig kínáltak kihívást.

Heather Jackson Cocodona 250 szereplése azért volt az idei verseny egyik legizgalmasabb mellékszála, mert ő nem klasszikus „200 mérföldes specialista”. Inkább az a sportoló, akinek a múltja úgy néz ki, mintha valaki túl sok sportágat tett volna egy shakerbe: jégkorong, triatlon, Ironman, országos pályakerékpáros dobogók, gravel, ultrafutás – majd a végén fejreállította, és kijött belőle a Cocodona 250 fantasztikus célbaérkezése.

Rachel Entrekin nem egyszerűen megnyerte a Cocodona 250-et. A 34 éves amerikai ultrafutó az arizonai sivatagból a hegyekig vezető, több mint 400 kilométeres pályán első nőként győzött összetettben, és közben megdöntötte a verseny abszolút pályacsúcsát is. A Cocodona eddig is az ultrafutás egyik legnagyobb, legporosabb, legálmatlanabb kalandja volt – most viszont kapott egy olyan történelmi fejezetet, amit még a frissítőpontokon is csak állva illik mesélni.

A hétvége megint nem hagyta pihenni az állóképességi sportok rajongóit: Lehmann Csongor a WTCS Samarkand dobogóját ostromolta, Kropkó Márton megmutatta, hogyan kell szétúszni egy világelit-mezőnyt, Hayden Wilde Szingapúrban T100-történelmet írt, az Everest útvonala újranyílt, Kaliforniában pedig a Canyons by UTMB 100K hozta az ultrafutó tűzijátékot.

Egyetlen hétbe belefért a teljes terepsport-univerzum: világszintű triatloncsaták, amerikai ultrafutó-parádé, katonai állóképességi őrület, magyar szabadtüdős világcsúcs és egy Everest-szezon, amelyet egy 30 méteres jégtorony állított meg.

Az elmúlt napokban a terepsport hírei megint bebizonyították, hogy az állóképességi sportokban nincs „normális hétvége”. Legfeljebb olyan, amikor az egyik ember 100 kilométert fut hegyen-völgyön, a másik 42 kilométert menetel hátizsákkal, a harmadik egy levegővel merül 105 méterre, a negyedik pedig az Everest alaptáborában nézi, hogy egy házméretű jégszörny mikor engedi tovább.

Ugyanaz a hétvége, de két teljesen különböző terep, Európa két szegletében - egy ikerpárnak ez még különlegesebb kihívás, mert a normál futó örül, ha sikerül időben megtalálnia a cipőjét, a kulacsát és a rajtszámát a Völgyi ikreknél viszont úgy tűnik, ez csak a kezdet. Ádám Dél-Európában állt rajthoz az XTERRA terepfutó Világbajokságon, Balázs pedig ugyanazon a hétvégén két hazai eseményen, a solymári SzalamandRUN-on és a pilisvörösvári UBM RedRun futóversenyen gyűjtötte a kilométereket, az élményeket és győzelmeket. Igaz, egy terepfutó hétvége sár nélkül olyan, mint hegy emelkedő nélkül: gyanús - de ezen a hétvégén mindkét fiatalember nélkülözte a sarat. 

Két testvér, három verseny, egy közös történet a terepfutásról, fejlődésről és arról, hogy a jó kaland több mint a kilométerek száma.

Tavaly több mint 300 indulóval mutatkozott be, idén pedig már szintet lép a solymári SzalamandRUN. A budai hegyvidék peremén rendezett futónap 2026. május 9-én tér vissza, változatos távokkal, családbarát hangulattal és komolyabb terepes kihívásokkal — azoknak is, akik most kezdenék, és azoknak is, akik már keresik az újabb kihívásokat.