A Paris–Roubaix idén is megmutatta, miért hívják az Észak Poklának: a női mezőny 143,1 kilométeren és 20 macskaköves szektoron, a férfiak 258,3 kilométeren és 30 köves szakaszon küzdöttek meg egymással – és a pályával. A hétvége különlegessége az volt, hogy mindkét elitversenyt április 12-én rendezték meg, és mindkettő emlékezetes finálét hozott.
A női verseny egyik legszebb pillanata Vas Kata Blankáé volt. A magyar kerékpáros Pauline Ferrand-Prévot, Marianne Vos és Franziska Koch társaságában bekerült a döntő négyfős elmenésbe, vagyis ott volt a győzelemért zajló legfontosabb akcióban. Végül nagyjából 25 kilométerrel a cél előtt szakadt le az élről (a megnemerősített, de hivatalos információk szerint a csapat rendelte vissza, mert látták, hogy többet tud tenni a csapattársait segítve, mint az elmenésből leszakadva – állítólag túl fáradt volt már... sokan, akik látték a közvetítést, nem tartják meggyőzőnek ezt a magyarázatot), és a hivatalos eredménylistán a 17. helyen zárt, 2:20 perces hátránnyal. A futamot Franziska Koch nyerte meg Marianne Vos előtt, Pauline Ferrand-Prévot lett a harmadik.
Ez így is komoly üzenet: Vas Blanka nem egyszerűen túlélte a roubaix-i káoszt, hanem ott volt a legnagyobbak között a döntő pillanatokban. És ez magyar versenyzőként különösen nagy eredmény (tekintve a magyar kerékpársport szélsőségesen hullámzó helyzetét és a versenyzők fejlődését).
Az M4 Sportnak a verseny után úgy értékelt, hogy csalódott, mert győzni jöttek, de a teljesítménye így is azt mutatja, hogy a női klasszikusok élmezőnyében van a helye. Roubaix-ban már az is sokat mond, ha valaki nem a kövekkel és a pályával küzd, hanem a dobogó közelében harcol.
A férfiaknál aztán megérkezett az a csata, amelyre a kerékpáros világ várt. Wout van Aert és Tadej Pogačar 53 kilométerrel a cél előtt, az Auchy-lez-Orchies–Bersée szektorban lépett el, és innentől ketten írták a verseny forgatókönyvét. Mindketten defektekkel is megküzdöttek, miközben Mathieu van der Poel mechanikai gondok miatt ezúttal nem tudott beleszólni a győzelemért folyó párharcba.
A velodromban végül Van Aert volt a gyorsabb, így megszerezte pályafutása első Paris–Roubaix-győzelmét. A hivatalos eredmény szerint a belga és Pogačar azonos idővel érkezett, Jasper Stuyven lett a harmadik 13 másodperc hátránnyal, Van der Poel pedig negyedikként zárt. Ráadásul ez lett a verseny történetének leggyorsabb Roubaix-ja, 48,91 km/órás átlaggal – vagyis a szenvedés ezúttal is nagy volt, csak éppen ijesztően gyors tempóban.
Összességében a 2026-os Paris–Roubaix hétvégéje magyar szempontból reményteli, nemzetközi szempontból pedig klasszikus volt a szó legnemesebb értelmében. Vas Kata Blanka megmutatta, hogy helye van a legnagyobbak között, Van Aert pedig végre megnyerte azt a versenyt, amelyért évek óta küzdött. Az ilyen hétvégék után az országúti kerékpár megint ugyanazt üzeni: a szenvedés sokféle lehet, a kockakövek nem szeretnek senkit, a kitartás és az állhatatosság azonban mindig beíródik a történelemkönyvekbe.
Forrás: cyclingnews.com
