Az állati termékek fogyasztása, amely az Állategészségügyi
Világszervezet (ÁVSZ) előrejelzése szerint 2020-ig 50 százalékkal nő a
jelenlegi szinthez képest, komoly egészségügyi kockázatokkal jár és
veszélyezteti a környezetet. A húsfogyasztás növekedése elsősorban a feltörekvő gazdaságoknak, főleg Kínának és Indiának tulajdonítható, és az állati termékek mind tömegesebb szállításával jár. „Ez további egészségügyi kockázatokat támaszt, a termékek ugyanis rövidebb idő alatt jutnak el a célállomásra, mint a betegségek lappangási ideje" - mutatott rá Jean-Luc Angot, az ÁVSZ vezérigazgató-helyettese.
Abban, hogy új betegségek jelentkeznek vagy régiek terjednek ismét, közrejátszik az éghajlat felmelegedése, az ökorendszerek módosulása és az étkezési szokások változása. A szakember ezzel hozza összefüggésbe a szarvasmarhákat sújtó „kék nyelv kór" feltűnését olyan térségekben, ahol eddig ismeretlen volt: a tropikusnak tekintett betegség manapság Európa északibb részein is előfordul.
Az ökoszisztéma jelentős változása új kórokozóknak teszi ki az
embereket és az állatokat. A múlt század 90-es éveinek végén a
malajziai erdőirtás következtében az erdőkből szabad térségekre is
kijutottak a gyümölcsevő denevérek, és megbetegítették a sertéseket.
Ennek következtében kipusztult az ország sertésállománya és a
betegségnek 300 emberi áldozata is volt. Az olyan vérzékenységi
betegségek, mint az ebola, az ember és a majom közötti érintkezés miatt
terjednek - ezt az érintkezést pedig az erdőirtás növelte.
Az étkezési szokásokkal függhet össze az AIDS-vírus terjedése, amely egy komoly - bár tudományosan még nem bizonyított - feltevés szerint esetleg azért fertőzhette meg az embert, mert az majomhúst fogyasztott. A szárnyasok számának növekedése pedig fokozza azt a veszélyt, hogy a madárinfluenza vírusának egy napon olyan mutációja alakul ki, amely könnyen terjed át emberről emberre - szerencsére úgy tűnik, hogy a H5N1-törzsről ez egyelőre nem mondható el.
Általában véve „az ipari módszerekkel történő állattenyésztés Délkelet-Ázsiában, Kínában és Indiában, a városok kapujában, felveti az állati salakanyagok hiperkoncentrációjának és nem megfelelő kezelésének problémáját" - mutatott rá André Pflimlin, a párizsi állattenyésztési intézet kutatási- és fejlesztési illetékese.
2006 végén az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO egyik jelentésében kifejtette, hogy a szarvasmarhák által kibocsátott gázok nagyobb mértékben járulnak hozzá az üvegházhatáshoz, mint a gépkocsik által termelt szén-dioxid - az állatok által kilehelt metángáz és ürülékük bomlási termékei ugyanis sokkal inkább előmozdítják a felmelegedést, mint a CO2.
A metánkibocsátások csökkentésére kevés a lehetőség, de „ha minden állattartási módszer művelői optimális mértékűre szorítanák vissza a kibocsátásokat és a trágyahasználatot, anyagilag is jobban járnának és csökkentenék a víz és a levegő szennyezésének kockázatát" - fejtette ki Pflimlin.
A trópusi övezetekben a hústermelés csökkenti a „szénkutakat" is, azokat a térségeket, amelyek a növényzetben tárolják a szén-dioxidot. Brazíliában, Közép-Amerikában és Indonéziában gyakran az állattenyésztés céljából égetik fel az erdőket, vagy pedig, hogy megnöveljék a szójatermő területet, amit aztán sertések és szárnyasok táplálására szolgál.
