Bejelentkezés  \/ 
x
vagy
 Use Facebook account  Use Google account
x
2024. március 28. Csütörtök  Ma Gedeon, Johanna és Hanna napja van.  

Kadlót Zoltán - a sport mindig segít

  • Állapot: Archív

Kadlot ZoltánErdős Bálint a szorospataki verseny után beszélgetett Kadlót Zoltánnal és mivel a közelmúltban készítettek egy teljes interjút vele, ezért annak részleteit tesszük közzé az engedélyével.

A teljes cikk a  [virtus.hu]-n olvasható.

Kadlót Zoltán, a Salgótarjáni Atlétikai Club hosszútávfutója december 13-án ünnepelte a 44. születésnapját, de még mindig ő Nógrád megye első számú atlétája. Ahhoz sem fér kétség, hogy ő a megye egyik legismertebb sportolója, és országszerte nagy tekintélynek örvend. Mostanság a Salgótarjáni Városi Sportcentrum gondnoka, edz és edzősködik.

27 febr. 2007 Hozzászólás: Hozzászólás
(0 szavazat)
 

Félmaratonon országos csúcstartó (62:22 perc, Belgrád, 1996), számtalan korosztályos és háromszoros felnőtt magyar bajnok, háromszor szerepelt mezei világbajnokságon csapatban és ő volt a legtöbbször győztes csapat tagja a Bécs-Budapest szupermaratonin. Tizenötször szerepelt a felnőtt- és több tucatszor a korosztályos magyar válogatottban. Vele beszélgettem.


- Mint a Petőfi Általános Iskolában majdnem mindenki, én is a sífutással kezdtem el sportolni - kezdte Kadlót Zoltán. - Emellé jött nyaranta a futás, amikésőbb megmaradt, mert itt is eredményes tudtam lenni. Mivel tanyán nevelkedtem, úgyis mindig szabadban voltam, és ha a buszhoz kellett menni, sokszor szaladtam a két kilométerre lévő megállóhoz. Amikor elkezdtem sportolni, előnyt jelentett, hogy sokkal jobb az állóképességem, mint a többieknek, és ennek fontosságát már gyerekfejjel is megértettem.

- Hogyan emlékszel vissza az első sikerekre?
- Szintén tanyasi nevelkedésem miatt nagyon csodálatos volt, hogy a sportnak köszönhetően eljuthattam Budapestre, vagy például a sízőkkel Csehszlovákiába. Fantasztikus volt, amikor 1976-ban serdülőként bejutottam a válogatottba, és szerelést kaptam. Nagy becsben tartottam, mindig is ereklye volt számomra, hiszen nem a boltban vásároltam meg, hanem kiérdemeltem. Kuriózumként éltem meg, hogy a hazámat képviselhettem, és ezt már gyerekként is átéreztem. Minden kis győzelem nagy hatással volt rám, és soha nem éreztem, hogy fárasztana a sport.

- Mi jelentette az első határkövet?
- Amikor 1983-ban Londonban az Európa-kupa 'A' döntőjében 5000 méteren a nyolcadik lettem. Nagyon nagy élmény volt, hiszen minden nemzet legjobb 'ötezrese' csapott össze, és igazán nagy nevekkel versenyezhettem. Az 1986-os lisszaboni mezei világbajnokságra is szívesen emlékszek vissza, mert az addigi legjobb magyar helyezést értem el, és bár ez a mezőny első harmadának végét jelentette, még így is világklasszisokkal harcoltam a helyezésekért.

...

- Azt nem bántad meg, hogy a sportnak éltél és nem tanultál meg inkább valamilyen szakmát?
- Bizonyos szinten igen. Azt sajnálom, hogy nem hangoltam jobban össze a tanulást a futással. Szabadon éltem, és senki nem volt mellettem, aki a tanulásra ösztönzött volna. Tarján-ban csak a PSZF volt, az meg nem érdekelt.

...

- Mi a véleményed a mai magyar atlétika helyzetéről? Miben változott az elmúlt évtizedekben?
- Sokkal rosszabb a mai helyzet. Akár a létesítményekről, akár a pénzről, akár az orvosokról legyen szó. Elanyagiasodott az atlétika is. Nem is csodálkozok, hogy ilyen környezetbe nem jönnek futni a gyerekek, és a tanulás miatt perifériára is került a sport.

Régen egy érettségivel el lehetett helyezkedni, ma többet kell hozzá tanulni. Több kedvezményben volt részünk, voltak sportállások, és még lakáshoz is könnyebben jutottunk. Ma a családnak kell fedeznie, ha a gyerekük sportolni szeretne, másképp szakmára van szükség a megélhetéshez. Nekünk még volt időnk mindkettőre. Emellett nagyon leszűkült az élmezőny. A maiak csak ámulhatnak a régiek eredményein. Az akkori ötvenedik eredménnyel ma simán az első hatban lehetne végezni. Sokkal kevesebben sportolnak. Rengeteg stadion szűnt meg. Salgótarjánban sincs egy se, pedig szerintem ez a 21. században nem egy nagy elvárás egy megyeszékhelyen.

Fiatalkoromban, amikor Németországban jártam, már a legkisebb faluban is rekortánpálya volt. Mostanra itt, Magyarországon is sok van, de elfogyott az élmezőny. A szabadidős versenyeken sokan indulnak, de közöttük kevés olyan van, aki rendszeresen fut.

...

- Mit jelent számodra a futás, a sport? Miért ajánlanád, hogy a fiatalok sportoljanak?
- A sport engem mindenen átsegített. Az anyukám a kezeim között halt meg, az egyik fiam, Dávid pedig nemrég súlyos balesetet szenvedett, ezeken a sport miatt tudtam továbblépni. Főleg az állóképességi futás jó gyógyír ezekre.

Ha jókedvem volt, azért futottam, ha ideges voltam, és fájt a fejem, 15 kilométer után teljesen helyrejöttem. Sokszor tudtam a futásba menekülni, és sokszor történt meg, hogy nagy döntéshelyzetekben máshogy láttam az adott témát, mint a futás előtt. Azt hiszem, máshogy tudunk gondolkodni. Keményebbé, kitartóbbá és erősebbé válhatunk a sportnak köszönhetően. A másik része az egészség megőrzése, a betegségek nagy részét ki lehet kerülni a sportolással.

- Kedvenc verseny, versenyhelyszín, példakép?
- A hollandiai Bredában például a tengerben kellett futni egy homoksávon, ahonnan ideiglenesen visszahúzódott a víz. A párizsi félmaratoni is nagy élmény volt, hiszen 25 ezren indultak rajta, de majdnem minden utcai versenyt nagyon szerettem. Szívesen futottam Svájcban, de nagy élmény volt Puerto Rico is, hiszen mielőtt kiutaztam volna, és amikor visszaértem, itt hatalmas hó volt, ott pedig 30 fokos kánikulában versenyeztünk.

Eléggé 'Tour de France' hangulat volt, mert rengetegen álltak az út mellett, és még a himnuszokat is  eljátszották. Fantasztikus érzés volt. Példaképem viszont sosem volt. Mindig volt előttem valaki, akire hasonlítani akartam, vagy megfogott az életfelfogása, de ez mindig csak ideig-óráig tartott. A focistákat viszont istenítettem. Mindig arról ábrándoztam, hogy engem ünnepelnek a góljaim után, és nem arról, hogy megnyerek egy futóversenyt.

- Milyen terveid vannak?
- Minél tovább szeretnék sportolni, és egészséges maradni, de ez a kettő úgyis együtt jár. Minél több versenyen elindulni. A sporton kívül is szeretném megtalálni az énemet, amit mellette is szeretnék csinálni, de a sportolást soha nem hagynám abba.

Bakos László

[virtus.hu

 

A www.terepsport.hu oldal főszerkesztője, koordinátora. A X2S TEAM edzője és versenyzője.

Bemutatkozás duplanyil

Webhely: www.triatlonedzo.hu/

Edzés, támogatás

A terepsport.hu a X2S TEAM multisport csapattal és edzőivel várja a felkészüléssel, edzéssekkel kapcsolatos kérdéseket. Csapat vagy személyi edzéseken is állunk az érdeklődök rendelkezésére.

Életmód tanácsok

Szakembereink a legtöbb életmód témában rövid időn belül választ tudnak adni. Elsősorban a természetgyógyászattal kapcsolatosan, de tagjaink között orvosok is várják a kérdéseket.

Táborok, csapat

A terepsportok legaktívabb és legeredményesebb magyar csapata a X2S TEAM. Tagjai közé várja azokat, akiknek a kalandok és a kihívások az élet mindennapos részei.

Kapcsolatok

Aktív kapcsolataink vannak a hazai és nemzetközi szervezetekkel, versenyrendezőkkel, így szinte bármilyen sporttal, versennyel kapcsolatos kérdésben nagy valószínűséggel tudunk segíteni.

Top Tweets

Maradjunk kapcsolatban!

Budapest, Solymár
T: +36 30 48 88 261
T: +36 70 70 84 474

X2S TEAM - terepsport felsőfokon

Magyarország legeredményesebb terepsport csapata a X2S TEAM

2005 óta 100+ bajnoki címet érdemeltek ki a sportolók, 2000+ eseményen vettek részt, a kiemelt médiamegjelenések száma 200+ (TV, magazinok, rádió interjúk) és a csapat 50+ rendezvényt szervezett.

Legyál Te is tagja ennek a közösségnek!

Amiért érdemes belépned a csapatba:

  • közös edzések, versenyek itthon és külföldön
  • egyedi megjelenés, csapatmez
  • váráslási kedvezmények
  • máshol nem megtalálható MULTISPORT érzés

Itt jelentkezhetsz, érdeklődhetsz duplanyil

Hivatalos

A www.terepsport.hu weboldal hivatalos tartalma.

 

Hivatalos

Oldaltérkép


 

Ars poetica

Rólunk