49 nap, 3,5 millió lépés és Az Út Magányos Farkasa: „A Kékkör nem a kilométerekről szól, hanem arról, ki maradsz a végén” – Interjú Jakab Győzővel

Negyvenkilenc nap. Ennyi idő alatt mások munkahelyre járnak, bevásárolnak, hétvégét szerveznek és néha még panaszkodni is marad energiájuk – Jakab Győző közben végigjárta a Kékkört. Napról napra, kilométerről kilométerre haladt tovább, miközben a fáradtság, a fájdalom, az időjárás és a saját határai újra meg újra megpróbálták eldönteni helyette, meddig lehet menni. De egy ilyen út végén nem egyszerűen egy rekordkísérlet ér célba: valami megváltozik abban is, aki végigment rajta.

Győzővel arról beszélgettünk, hogyan lehet 49 napon át működésben tartani testet és fejet, melyek voltak a legkeményebb pillanatok, mit tanított neki a természet, és hol húzódik a kitartás és a makacsság határa. És arról is, miért történhet meg, hogy az ember már rég hazaért – de éjszakánként még mindig az ösvényen jár.

Negyvenöt nap, tizenhét óra és negyvenhét perc. Közel 4274 kilométer a kanadai határtól Mexikóig, nagyjából 122 ezer méter összesített szintemelkedéssel – és mindez külön segítőcsapat nélkül. Nick Fowler 2026. augusztus 22-én nem egyszerűen megjavította saját Pacific Crest Trail-rekordját: self-supported teljesítésével gyorsabb lett a néhány héttel korábban felállított támogatott férfi FKT-nál is.

A számok első pillantásra szinte abszurdnak tűnnek, pedig éppen az a legérdekesebb bennük, hogy Fowler teljesítménye nem egyetlen heroikus napra, hanem negyvenhat egymást követő, rendkívül egyenletes munkanapra épült. Ez már kevésbé „őrült ultrázás”, sokkal inkább terhelésmenedzsment, logisztika, táplálkozás, felszerelés és mentális fegyelem egyetlen hosszú rendszerbe szervezve.

A 2026 évi 54-es kihívás győztes csapatának tagja volt Tőkés Imre hallgató főtörzsőrmester (a csapat másik tagja Suhaj Gábor, akivel 2025-ben készítettünk interjút), akik hihetetlen tempóban teljesítették a versenyt, nemcsak jól navigáltak és oldották meg a feladatokat. Fiatal kora ellenére hatalmas tereptapasztalattal rendelkezik, és egyik célja hogy még alaposabban elmélyüljön ezekben. Hogyan készült fel, hogyan látja a nehézségeket és a próbákat?

Nehéz körülmények közé, többnapos vadonjáráshoz, katonai feladatokhoz és azoknak, akik szerint a hátizsák ne csak tartson, hanem szolgáljon is.

A hátizsákok világában nagyjából két törzs él. Az egyik törzs grammokat számol, késsel levágja a fogkefe nyelét és még a maradékot is lereszeli, majd mélyen elgondolkodik azon, hogy a cipőfűző végeinek műanyag borítása vajon indokolható-e a modern ember erkölcsi fejlődése szempontjából. A másik törzs viszont abból indul ki, hogy ha a zsák nem bír ki egy esőt, egy bozótost, egy rossz döntést, egy szikláról lezuhanást és pár „csak még ezt is berakom” pillanatot, akkor az legfeljebb városi hátizsák, de nem társ.

A 5.11 RUSH 100 egyértelműen a második törzshöz tartozik. Nem olyan, mintha szégyenlősen kísérgetne téged az erdőben, sokkal inkább az a fajta, amelyik megáll az ajtóban, szúrósan néz, keresztbe fonja a karját, és megkérdezi: „Pakolj rendesen. Szeretnéd, hogy segítsek?”

 ENGLISH 

A walesi hercegné, Katalin teljesítette a brit National Three Peaks Challenge-et, vagyis Skócia, Anglia és Wales legmagasabb csúcsait mászta meg a Royal Marsden Cancer Charity támogatására. A kihívás egyszerre volt sportteljesítmény, személyes üzenet és jótékonysági akció: nagyjából 24 órába sűrített hegyi menet, hosszú autós transzferekkel, kevés alvással, sok szinttel – vagyis az a műfaj, ahol a protokollnál valamivel fontosabb a zokniválasztás.

A TOUGH RUCK nem egyszerű sportesemény a legendás Boston Maratonnal közösen, hanem maratoni távú terheléses emlékmenet: 42,2 km (26,2 mérföld), kötelező súly a háton, katonás fegyelem és egy ügy, amely túlmutat az eredménylistán. A 2026-os concordi eseményen 875 célba érő teljesítette a próbát, miközben a mezőny több mint 1,49 millió dollárt gyűjtött a Military Friends Foundation támogatására.

Második alkalommal mozdult meg az ország a Rejtett Kincsek Túrái program keretében. A számok egyértelműek: egyre nagyobb az igény a szervezett, közösségi természetjárásra. A rendezvénysorozatot a Szabadidősport-eseményszervezők Országos Szövetsége (SZEOSZ) az Aktív Magyarországért felelős Államtitkárság támogatásával szervezte meg.

Az ultrakönnyű túrafelszerelés világa az elmúlt években látványosan kettévált. Az egyik oldalon ott vannak azok, akik a grammra optimalizált, szinte aszketikus megoldásokat kedvelik, ahol minden felesleges varrás, zseb vagy erősítés gyanús többletsúlynak számít. A másikon pedig azok a túrázók, akik ugyan szeretnének könnyebben haladni, de nem akarnak minden bokornál megállni azért, mert félnek hozzáérni a felszerelésükhöz. A Warg Camino 55+5 L valahol ebben a törésvonalban helyezkedik el – és ez az, ami igazán érdekessé teszi. És persze ez még csak a túrázásnak a könnyített felszerelést kedvelő oldala...

 ENGLISH 

Csongor Balázzsal egy kalandtúrán ismerkedtem meg, már akkor örömmel készítettem volna vele interjút - de az élet úgy alakult, hogy nemsokkal később már mesélte, indul a Trans Balkan Race bikepacking versenyen. Így nehéz szívvel, de azért örömmel halasztottam el az interjút vele. Balázs nemcsak bicajozik, hanem túrázik, sziklát és hegyet is mászik. Ezekről is beszélgettem vele.

Egy közösségi oldalon olvastam Anna Bella inspiráló történetét a szóló túráról, amelyet a Dolomitokban teljesített - "2 hét egyedül, csak én, a hegyek és a mormoták". Végig sátorban, önellátóan. A nem mindennapi kalanddal kapcsolatban rögtön támadt jó pár kérdésem és Anna Bella megkeresésemre vállalta az interjút - ezt olvashatjátok most.

A Terepgyerek Program gyerekcsoportoknak szervezett többnapos kalandtúrája a "Kósza Túra". De kik is a kószák?

A kósza együtt lélegzik az erdővel. Hallja, mit suttog a szél, és minden állat a tenyeréből eszik. Megismeri a patak dallamát és a vihar szirmait hordja a szívében. Mert a kósza nem ellensége a természetnek, hanem a természet része. A természet, a föld védi őt és ő cserébe ámulattal vegyes tisztelettel tekint minden élőre, földanya minden kincsére és gyermekére, legyen az állat növény, kő vagy éppen egy manó vagy tündér. A kósza tudja, hogy nem tud semmit, de a minden része.

Aki rendszeresen jár túrázni, az egy idő után elkezdi keresni a jobb felszereléseket, keresi a minőséget. Aki az UL (ultrakönnyű) túrázás irányába megy, annak nagyon hamar szembe jön egy márka, amelynek neve: Khibu. Nemcsak kiemelkedően magas minőséget jelent, hanem egyedi és kreatív megoldásokat is. De az sokakat meglep elsőre, hogy egy magyar cégről van szó, sőt inkább vállalkozásról, amelyet pár ember visz. A márka megálmodójával, a cég egyik motorjával Csiszár Kornéllal beszélgettünk a természetjárásról, a kalandról és a felszerelésekről.