Győrffy Ákos a repülőgép indulása előtti órákban adott a terepsport.hu oldal számára egy interjút, ahol még nem beszélhetett erről az útról, hiszen azt csak másnap reggel, a gép indulása után jelentették be hivatalosan! A Kalifa 8000-es síexpedíciót támogató cég másnapi bejelentése után Ákosék hamar elérték az első táborukat.
2022 nyarán Győrffy Ákos feljutott a Pamír hegységben található Ibn Szína (korábban “Lenin-csúcs”) 7134 méteres csúcsára, majd lesíelt a hegyről. Ez az expedíció sem mindennapi teljesítmény, de az új út, a Manaszlu meghódítása “ákososan” még különlegesebb lesz. A kettő között a mászásról, a természetről, a felszerelésről, az edzésekről beszélgettünk.
Hogyan kezdődött? Mikor kapcsolódtál ilyen szorosan a természethez, a hegyekhez?
Talán 10 éves koromban kezdődött, amikor édesapámmal elindultunk az első komolyabb hegymászásunkra. Korábban is rendszeresen kirándultunk, túráztunk, síeltünk, de akkoriban még játék volt, szórakozás. 10 évesen már Erdélyben és Szlovákiában jártuk a hegyeket, 13 évesen a Grossglockneren is jártam, nemsokkal késöbb pedig a legendás Pitz Palüt is meghódítottuk. Egészen 19 éves koromig nagyon sokat túráztunk együtt, közben a siklóernyőzést is elkezdtem, ahol hamar oktatóvá és berepülővé váltam. Állandóan kint voltam a természetben, télen sí és jégmászás, nyáron hegy- és sziklamászás, siklóernyőzés. Ezt az egyetemen is folytattam.
Mikor kezdted el kombinálni a különböző sportokat, mikor lettél multisportoló?
Elég hamar (nevet). Eleinte a déli szomszédainknál másztam fel és síeltem le illetve másztam fel és lefelé már ernyővel jöttem. Koszovóban több nagyon szép kalandot éltem át így.
Mi volt az első komolyabb expedíciód?
2021-ben a Laila Peak a Karakorumban, ahol Lengyel Feri barátommal és Weiler Virággal (Virággal készült interjúnk itt olvasható) indultunk a csúcsra, de igazán kedvezőtlen volt az időjárás, az olvadás és a folyamatos eső miatt több lavinát is átéltünk, végül több nekirugaszkodás után vissza kellett fordulnunk. Sokat elmond a körülményekről, hogy a csúcsra reggel 6 óráig fel kellett volna érnünk, mert utána már a gyors felmelegedés és olvadás járhatatlanná és veszélyessé tette a mászást és az ereszkedést is. Nem éreztük kudarcnak, de azért nem volt jó érzés.
Következett az Ibn Szína út. Itt már síeléssel is összekötötted a mászást. Sível mentetek fel vagy “csak” vittétek a léceket?
Volt, hogy síeltünk felfelé is, de gyakran vittük a zsákunkon a léceket. A 2. táborból vezető út szerencsére elég sok helyen síelhető volt, igaz néha 45 fokos emelkedéssel. A 3-as táborból azonban megváltozott a helyzet, inkább vittük a léceket. Ezek speciális, középen nagyon keskeny - csak 65 mm - lécek, cserébe kb. 700 gramm súlyúak, kötéssel sem érik el a 800 grammot. De rosszul siklanak, nehezen irányíthatóak. Kompromisszum - mentálisan vagy fizikailag fáradsz ki.
Együtt vagy külön haladtatok?
A csúcstámadást leszámítva külön mozogtunk. Cameron Scott - akivel még az út elején ismerkedtem meg és később közösen haladtunk - egy amerikai csapattal akart menni, de a 3-as táborban kiderült, hogy az amerikaiak erőnléte jóval gyengébb, mint Cameron felkészültsége, így a közös folytatás mellett döntöttünk.
Milyen volt a síelés ebben a magasságban?
Képzeld el!
Milyen lehet 7200 m-ről lecsúszni egy 50 fokos jeges lejtőn 7000 m-re, ahol a szakadék szélén megállva lenézel még 2000 m mélységbe?
A jégen amúgy sem könnyű a síelés, ezek a lécek pedig normális körülmények között is lényegében arra mennek, amerre akarnak.
Hogyan érezted ezt a nem, mindennapi mászást és ereszkedést?
Félelemérzetem nem igazán van, inkább érzékeny vagyok a veszély közelségére. Folyamatosan figyelnem kell a környezetemre, a testemre, a technikámra, a mozgásra, de a legfontosabb, hogy mikor mit engedhetek meg magamnak. Nehéz volt a késélen egyensúlyozni, kis szünetekkel szinte a semmiből gyűjtöttem energiát a következő húsz méterre, a következő pár kanyarra. Összesen kilenc órát másztunk, négy órát síztünk, három óra alatt az egyes táborba jutottunk a gleccseren. Eddigi információim szerint idén még nem sízték meg az északi falat.
Most mire készülsz?
Részleteket ma még nem árulhatok el, hiszen csak holnap lesz a hivatalos bejelentés, de azt elmondhatom, hogy egy különleges és izgalmas kalandot terveztünk a Kalifa csapattal. (és tényleg nem árulta el, bár nem is erőltettem).
Milyen felszerelést viszel magaddal, mi az, amire igazán figyelni kell és mi az, ami kevésbé számít?
Van amit kapok, ez nagy segítség a Kalifától. A pehely overál nagyon egyedi darab, olyan bakancs, amely alkalmas a 8000 m feletti mászásra, műholdas telefon, amellyel tényleg lehet bárhonnan telefonálni. A többit megoldom én. Sátor, síléc, óra, kisebb holmik.
Az alapfelszerelésed milyen súlyú?
A Lenin csúcsra 35 kg holmival mentem. Ebben volt a ruházat, a mászófelszerelés, de egy kilós siklóernyő, 1 kilós sátor, síléc, 10 kg kaja, víz. Magam is meglepődtem, mit kellett cipelnem.
Hogyan válogatod össze, amit te veszel? Sokat kipróbálsz vagy a tesztek és találgatás alapján választasz?
Van amiből teljesen jó a hétköznapi holmi is, akár AliExpresszes pehelynadrág, vagy Decathlonos könnyű kabát. De a főzőm nagyon profi, ott hatalmas a különbség. Vannak kulcspontok, ahol nem érdemes spórolni, máshol töredék áron lehet vásárolni.
A zsákod milyen? Hiszen abban viszed az összes többit.
Egy egyszerűbb Millet zsák, ami nagyon jól bírta a gyűrődést, igaz volt, amikor fájt a hátam, sőt egy csigolyám is megnyomódott, de akkor szerintem rosszul pakoltam, nem figyeltem.
Ezzel mész a következőre is?
Most? Igen.
Említetted a magashegyi bakancsot. Ezen kívül milyen cipő lesz nálad?
Túracipő, magashegyi bakancs, síbakancs. Ez utóbbi alapvetően mindenre is jó lehetne, de mivel nem hajlik, ezért kényelmetlen menni benne. A magashegyi bakancs akkor kerül elő, amikor olyan a hó-jég helyzet, hogy nem lehet síléccel haladni.
Ezek magukban megtöltik a zsákot! Hogyan pakolsz?
Természetesen a cipőkben sok a hely, így azokat okosan kell megtölteni. Az évek alatt kialakul egy rutin, amivel gyorsan és hatékonyan lehet összecsomagolni. Igazából nem átláthatatlan a felszerelés, darabszámra az ételből van sok, de mindegy melyik esik kézre. A többit meg tudja az ember, hova teszi.
Milyen speciális felszerelésed van, ami egyedi, különleges?
Olyan síbot, amelyben egyben jégcsákány is. Kicsúszásnál nagyon fontos, hogy meg tudjad magad fogni, akasztani. Hágóvas a kicsúszás előtt segít, utána a csákány. Különben a bokád vagy a térded bánja. Megfelelő technikával bárhol meg lehet állni, akár fejjel lefelé csúszva, forogva is. Nem síelhetek egy bot egy csákány kombóval, mert kell az irányítás mindkét oldalon, erre kellett egy megoldás. Magam kovácsoltam olyan csákányfejet egy terepjáró alkatrészből, amit rögzítettem a síbot végére. A piacon egyetlen ilyen van, de az enyém szerintem jobb. Nekem bevált (nevet). Másik spéci felszerelésem egy saját gyártású kamásli a bakancs külső borítására.
Távlati terveid már vannak?
Egyelőre nem tervezek semmi konkrétat. Legyen meg a mostani út, aztán persze vannak ötleteim, de még egyik sem öltött formát. Az expedíciós kihívások vonzanak, vannak érdekes gerinctúrák, amelyeket még mindenképpen szeretnék végigjárni, pl. a Monte Rosa környékén.
Magányosan vagy kisebb csapattal tervezed az útjaidat?
Főleg egyedül. Van, hogy felmegyek szilveszterezni egy hegycsúcsra, ahol ások egy kis hóbarlangot éjszakára, majd reggel lesielek. Vagy leernyőzök (nevet).
Mit eszel, vannak-e kedvenceid?
Bármit.
Ha nem vársz el valamit, akkor nem ér csalódás.
A hegyen gyors levesek, szárított ételek. A hegyek környékén a helyiek gyakran kínálnak mindenfélével. Sós tea, zsíros tej, nagyjából bármi lehet érdekes és élvezetes.
Miben változtál az elmúlt kalandok, nehézségek hatására?
Sokat. Például a mászás után az első ernyőzés egészen más volt, mint korábban, másként találkoztam önmagammal és a világgal. Vannak tapasztalatok, órák, percek, amiket magaddal hozol és van a helyzet, amiben benne vagy. Nem mindegy, hogy mit tudsz ezzel kezdeni, hiszen vagy Te, a valós önmagad és ha alulmúlod magadat, akkor kevesebbet kapsz és adsz magadból, ha túljátszod a szerepedet, akkor bohóc vagy.
Az extrém sportok, a mászás, az ernyőzés segítenek abban, hogy közel kerülj ehhez a valódi önmagadhoz, amikor se több, se kevesebb nem vagy.
Van önmagadon túlmutató célod, szándékod azzal, amit csinálsz?
Igen. Számomra is nagy élmény, hogy osztoznak az emberek az én nehézségeimben, kalandjaimban és örömmel tölt el, hogy adhatok nekik valami, ami több, mint a hétköznapjaik. Legutóbb is a közösségi médiában rengeteg kérdés érkezett az úttal, a tapasztalatokkal kapcsolatban.
Mi a három legfontosabb dolog az életedben?
A mozgás szabadsága (nevet). Azt szoktam mondani, hogy az extrém sportokat lehet nagyon durván vagy nagyon kényelmesen is csinálni. Vannak 60 feletti ismerőseim, akik ernyőznek, másznak. Az adrenalinnak előbb-utóbb át kell alakulnia endorfinná, a flow az egésznek az egyik lényege, de a kapcsolódás valami nagyobbhoz legalább ennyire fontos. Jobban szeretem a mozgás kifejezést, mint a sportot, mert számomra a természetben a mozgás szabadsága, ami kifejezi az életem lényegét.
Hogyan látod most a világot?
Nyitva kell tartani a szemünket, látni azt, hogy hova kell betenni és honnan lehet elvenni anélkül, hogy felborítanánk az egyensúlyt. A világ változik és ez így van rendjén, de mi részei vagyunk ennek a változásnak. Rajtunk múlik, hogy tevékeny részei vagyunk vagy csak sodródunk az árral. Maradjunk nyitottak, figyeljünk a világra és a világban önmagunkra.
Köszönöm a beszélgetést!
KALIFA Facebook | Győrffy Ákos Facebook
