Ildikó: Gratulálok életed első féltávú Ironmanjéhez. Micsoda eredmény! Rögtön egy első hely! Hogy érzed magad?
Ádám: Nagyon fáradt vagyok, de a bringa nagyon jól ment, azt hihetetlenül élveztem. A bringám fantasztikusan jól működött.
I: Új?
Á: Igen. Erre a versenyre választottuk Viktorral, az edzőmmel. Csak aztán a futásnál begörcsölt a hátsó combom.
Viktor: Nem tudtál rendesen frissíteni?
Ádám: Nem. Valahol a depózásnál kieshetett a futás előttre tervezett frissítőm, amikor némileg önkívületben pakoltam be a zsebeimet. Legközelebb előre bepakolok mindent.
I: Mióta készülsz?
Á: 2023 július vége óta. Kicsit több, mint egy éve.
I: Az edződ, Tóth Viktor terve alapján készültél. Teljesen betartottál mindent, amit írt, mondott?
Á: Igen. Havonta maximum két edzés maradt ki vagy változott.
I: Percre pontosan? Ha az volt az edzéstervben, hogy háromnegyed óra futás, akkor sem mentél többet, ha jól esett volna?
Á: Igen. Ha a falu végén lett vége a negyvenöt perc futásnak, akkor hazasétáltam.
I: Ez igen. Rólad fogok példát venni, hogy kell betartani az edzéstervet. Érezted, hogy ennek nagy jelentősége van?
Á: Ha ez a feladat, akkor ez a feladat.
I: Ezek szerint ez a stratégia bejött.
Á: Igen. És remélem még sokáig be fog jönni.
I: Milyen érzés volt az első versenyeden a dobogó tetején állni.
Á: Nagyon jó. Megkönnyebbültem, hiszen azzal a céllal mentem ki, hogy dobogós leszek, erre készültünk. Ha már van számomra egy külön korosztály, és ennyi munkát és energiát belefektettünk, akkor próbáljuk meg valahogy összehozni a dobogót.
I: Akkor nem is az első hely volt a cél?
Á: Nem. Csak a dobogó.
I: Tudtad közben, hogy első helyen vagy?
Á: Fogalmam sem volt. Próbáltam a bedepózásnál nézni, hogy vannak-e az én korosztályomban. Láttam is párat, de nem tudtam, hányan vagyunk. És mivel csak az elsőket hívták ki, a dobogón sem találkoztam velük. Az U23 korosztályban láttam, hogy nagyon sokan vannak, de a beérkezési listában ott is csak egy ember van, aki első lett.
I: Jövőre már te is U23 leszel, igaz?
Á: Igen.
I:Milyen idővel csináltad meg?
Á: 5 óra 57 perc.
I: Ez mennyire jó idő a számodra?
Á: Nem túl jó.
V: Nem. Valóban nem túl jó. Örültem, hogy sikeresen célbaért Ádám, de ameddig nem tudtam, hogy mi történt, addig nem is értettem ezt az időt, hiszen az úszás és a bringa részidők nagyon jók voltak, a futás pedig meglepően gyenge. De a már említett comb izom görcs megmagyarázza ezt az időt.
Á: Három kilométernél görcsölt be a lábam és onnantól kezdve gyakorlatilag végig így futottam. Nagyon hiányzott az a gél, amit elvesztettem. A frissítő állomásokon kaphattam volna, de a gyomrom nagyon érzékeny, és nem mertem megkockáztatni egy emésztési problémát verseny közben. Olyat akartam enni, amit ismer a szervezetem.
V: Ezzel mindenképpen jobban jártál, mint egy gyomorgörccsel, vagy még rosszabbal. Valószínűleg nem ez az egyetlen gél volt a kulcs, de első féltávú verseny esetén nagyon sok a bizonytalanság.
I: Egy tízes skálán milyen fokú volt ez a fájdalom a combodban?
Á: Volt, hogy orvosi segítséget is kellett kérnem, ha nem sikerült magamnak kihúznom. Mindkét lábam. Volt, hogy csak álltam, és azon gondolkodtam, hogy lépni nem tudok, nemhogy futni. Volt hogy jó kilences fájdalom volt.
I: Miért nem adtad fel?
Á: Többször megfordult a fejemben, hogy feladom, de megígértem magamnak, hogy soha nem adom fel.
I: Nagyon szép, hogy ilyen fájdalmak ellenére is betartod a magadnak tett ígéretedet. Ez komoly tisztelet és önbecsülés.
Á: Nyilván annak is örültem, hogy a családom örülni fog, de most még elsősorban magamért csinálom. Magam felé volt nagyon jó érzés, hogy ha most nem adtam fel, akkor később sem fogom, bármi jöjjön is. Akkor szinte bármi lehetséges. Az is jó érzés, hogy tudom, hogy még ilyen fájdalommal is első lettem, akkor jövőre még jobb lesz! És persze sokat tanultam az edzéseken és a versenyen. Legközelebb már jó előre és jobban átgondolva pakolom be a cuccaimat, hogy ne egy gél elvesztésén múljon egy verseny.
V: Sokat fog számítani, hogy jövőre már nem az első versenyed lesz, még egy év felkészülés lesz mögöttünk. Egészen más lesz a rutinod, hiszen addig lesznek edzőversenyek, hosszabb és nehezebb edzések is.
I: Miért pont ezt a versenyt választottad?
Á: Viktorral együtt választottunk és döntöttük el, hogy erre készülök.
I: Mesélj egy kicsit a múltadról, hogyan jutottál idáig!
Á: Viktorral évek óta dolgozom együtt, sokáig jártam az általános terepedzéseire, ott nagyon jó alapokat kaptam. Aztán elmentem atlétának pályaversenyezni. De az nem teljesen az én asztalom, ahhoz kicsit idős voltam már és azt mondták nem fogok tudni jó eredményeket elérni. Akkor láttam meg Viktor egyik facebookos bejegyzését, amiben azt írta, hogy készül visszatérni a triatlon versenyzéshez. Akkor azt gondoltam, én is ezt szeretném aszfalton és terepen is. Ezért szeretnék XTERRA versenyeken is indulni, hiszen Viktor is igazából ezen keresztül népszerűsíti a triatlont. A triatlonra való felkészülés előtt egy évem arra ment rá, hogy lefogyjak negyven kilót. A felkészülés közben még tovább fogytam pár kilót.
I: Viktor te melyik versenyt javaslod Ádámnak következőre?
V: Most gyorsítani kell, hiszen az alapokat lefektettük, majd újra a féltávú versenyt megcsinálni. Ez az első lényegében egy tapasztalatszerző verseny volt. Ádám így jövőre 4,5 órán belül lesz. Ehhez más lesz az edzéseinek az aránya. Eddig inkább az állóképességét növeltük, most sokkal több lesz az erő-állóképességi program és elkezdjük majd a gyorsasági edzéseket is. Jövőre célunk a féltávú triatlon világbajnokság novemberben. Eközben elkezdi – pontosabban folytatja a korábbi kezdő programot – a terepkerékpározást, amivel megalapozzuk a későbbi XTERRA versenyeket. 25 éves triatlon edzői és versenyzői tapasztalatom szerint a monti jó kiegészítő edzése az Ironmannek, ha jó programmal áll neki valaki.
I: Volt bármilyen sérülésed vagy baleseted a felkészülés alatt?
Á: Nem. De szinte csak a Margit-szigeten bicajoztam. Néha a hosszabbakat Szentendre felé. A hosszabb biciklis edzésekhez hétvégén f6 kor indultam és mentem hatvan-nyolcvan kilométert.
I: Az atléta edzővel is együtt készültél a triatlonra?
Á: Igen. Egy ideig még mindkét edzésre jártam. Az ikertesóm terepfutó világbajnoki versenye után kiléptem az atlétikai csapatból. Azóta csak Viktorral edzek triatlonra és terepre.
I: Mi változott leginkább az életedben, amióta ilyen sokat edzel?
Á. Teljesen átalakult az életem. Eddig gondolni sem tudtam volna rá, hogy egy edzés miatt felkeljek négykor. De most hajtott a magamnak tett ígéretem.
I: Honnan van ennyi erőd mindehhez?
Á: Nem tudom, de maradjon még :-)
I: Ez azért nem egy természetesen bárkinek meglévő képesség. Sőt, azt hiszem elég ritka. Sokan határoztuk már el sokszor hogy mától edzeni fogunk, hogy kevesebbet eszünk, hogy lefogyunk, aztán se ez, se az, … és minden kezdődik előröl. Érzékeled e hogy ez mekkora dolog? Én emlékszem rád, amikor még negyven kilóval több voltál, bármit megettél bármikor. Pedig akkor is le akartál fogyni, csak nem sikerült. Mi lett más? Hol van az a pont, amikortól működésbe lépett ez a képesség?
Á: Amikor még kövér voltam, akkor is arról álmodtam, hogy magyar színekben fogok versenyezni. Az atlétikánál megmondták, hogy ekkora túlsúlyból nem lehet nagy csodát varázsolni, de én meg akartam mutatni, hogy bármit meg lehet csinálni, ha az ember akarja. Már nem eszek meg bármikor bármit. Este nyolc után nem eszem. Inni csak vizet vagy izotóniás italt iszom. Ha egy nap három edzésem volt, akkor azért megengedek magamnak egy kakaós csigát. Eleinte sokáig nagyon éhes voltam, mert kevesebbet ettem. Több zöldség, sült krumpli helyett főtt vagy héjában sült. De kitartottam. Minden megváltozott. A sport gyógyította meg az életemet. És az bárkinek segíthet!
I: Ki áll mögötted mindebben, hiszen még gyerek- és a felnőttkor határán vagy?
Á: Édesanyám a legfőbb támogatóm. Heti háromszor hozta be a bringámat, hogy a Szigeten tudjak edzeni. Most is, amikor elhatároztam, hogy az esti suli mellett dolgozni fogok, azt mondta, hogy szó sem lehet róla. Tanuljak és eddzek, készüljek a versenyekre.
I: Viktor az edződ nyaranta „Terepgyerek” táborokat tart. Idén először te voltál az egyik segítője a táborban. Ez milyen élmény volt?
Á: Nagyon jó volt. Ebben a táborban nőttünk fel a tesómmal. Olyan kicsiként, hogy még épphogy megütöttük a korhatárt. Most a másik oldalról látom, milyen koordinálni az olyan kis csibészeket, mint amilyenek mi is voltunk. Ha azt mondják neki menjen balra, juszt is jobbra megy, én meg mehetek összeszedni. Esetleg ön vagy másra veszélyes dolgokat tesz, amiben meg kell akadályozni. De ettől függetlenül nagyon jó volt.
I: Ezek a táborok mennyit számítottak abban, hogy a tereptriatlon és általában a sport érdekelni kezdett?
Á: A biciklizés, és a természet szépsége teljesen magával ragadott. A táborok segítették ezt az utat a sporthoz. A biciklizéshez, a triatlonhoz, a terepfutáshoz.
I: Köszönöm nektek az interjút! További szép sikereket kívánok!
Edzések, edzéstervek: www.triatlonedzo.hu | Edzés cégeknek: www.cegedzes.hu