Tanácsot adni mindig könnyű és főleg olyantól nehéz tanácsot elfogadni, aki sosem volt még hasonló helyzetben. Bevallom, én pont ilyen cipőben „futok”. Amiót az eszemet tudom, sportolok, és mégis veszem a bátorságot, hogy az akaratgyengeség legyőzéséhez néhány tippet adjak.
Van egy nagyon jó ismerősöm, aki szereti a közmondásokat és a megfelelő helyzetekben mindig él is velük. Az elején mosolyogtam magamban, ahogy puffogtatta a közhely fegyvereit. De ahogy egyre többet beszélgettünk, elkezdtem figyelni rájuk és az általánosított felszín mögött a tartalmat keresni. Rá kellett jönnöm, hogy nem véletlenül váltak közhellyé.
Minden kezdet nehéz – ezt kell először elfogadni és merni kell ezzel szembesülni.
-
Rossz érzés lesz lemenni az edzőterembe úgy, hogy mindenki ismeri körülötted a gépek működését, de te szerencsétlenül téblábolsz közöttük.
-
Rossz lesz kimenni a Margitszigetre úgy, hogy nem bírod végigfutni az első kört, de még rendes futócipőd sincs, hogy legalább úgy nézz ki, mint aki futogat már egy ideje.
-
Rossz lesz elmenni jógára úgy, hogy a lábujjadat sem érinti meg a kacsód leghosszabb ujján a centis műköröm.
-
Rossz lesz úgy életmódot váltani, hogy a sikerélmény ólomlábakon járó fáziskésésben van.
Ezeknek tudatosulniuk kell és a testünk mellett bizony párhuzamosan a türelmünket is kell edzeni.
De fogd fel úgy, mint egy örömteli várakozást, mint amikor nekiállsz főzni valamit és alig várod, hogy a végső ízt elérd. Vagy mint amikor egy utazásra készülsz és azért bírod összeszorított foggal a hajtást a munkában, mert tudod, hogy megérdemeled majd a pihenést. Iszonyú erőt ad majd a rendszeres sport, ráadásul olyat, amit más nem vehet el tőled.
A futás késői szerelem az életemben. Az első babám születése után költöztünk ki Budapest egyik kertvárosi részébe. Belvárosi lányként hirtelen volt a környezetváltás. Gyalogszerrel alig volt elérhető bármi is és furcsa volt, hogy nem nő edzőterem minden sarkon. Valamit mozognom kellett, s bár sosem voltam oda a futásért, azt gondoltam, amíg valami jobbat ki nem találok és nem ismerem ki magam a környék sportéletében, lemegyek a közeli 800 m-es rétre kocogni. S bár nem rajongtam az ötletért, de butaságnak tartottam volna kihagyni azt, amit tálcán kínált a természet és a környék.
Először 30 percet bírtam, „fogalmamsincsmilyen” tempóban, a legvastagabb frottír tréningnadrágomban és az utcai dorkómban. Nem esett jól…átmeneti állapotnak fogtam fel, és egy csodás vonzalom lett belőle. Ez volt 8 éve. Mindezt azért írtam le, mert a szenvedély sokszor éppen az ellenérzésből, vagy a nemakarásból alakul ki – erről megannyi romantikus film is szól. Miért lehetne ez csak a férfiakkal való kapcsolatunkra igaz?
Nyilvánvalóan azonban az ellenérzést nem táplálni kell, érdemes inkább mérsékelni.
Keress olyan motivációt, ami tudod, hogy passzol a személyiségedhez:
-
Legyen a példaképed!
Könnyebb egy már létező mintát követni, mint saját várat építeni. A legózás is így kezdődik a gyerekeknél, de amikor már belejönnek az építésbe, félreteszik az összerakási útmutatót és a saját elképzeléseik segítségével építkeznek egyre bonyolultabb kreálmányokat.
Fontos azonban, hogy ne rajongj! A rajongás meddő dolog, valami elérhetetlent csodál. Hidd el, hogy te is képes vagy valami hasonlóra, ezért csak keresd, ismerd el és tiszteld a másik sikerének titkát!
-
Legyen egy reális, közép-, hosszútávon elérhető célod!
Ne a rövidtávú célokra koncentrálj, mert azok elérése után adják fel az emberek leghamarabb azt. Ilyen lehet pl:
-
le akarom futni a maratont két éven belül
-
szeretnék kockás hasat 1 éven belül
-
szeretnék 8 kg-tól megszabadulni fél év alatt.
Elérhetőbb, megfoghatóbb, ha nem csak azt határozod el, hogy mostantól heti kétszer lejársz az edzőterembe, mert ugyan ez is lehet egy általános cél, mégis a monotóniája hamar kedvedet szegheti. Jobb egy konkrét cél, amihez a rendszeresség és a monotónia vezet, mely csak eszköz a cél eléréséhez. Az pedig igazi szerencse és csak egy plusz, ha az eszközt időközben meg is szeretjük. Egyébként pedig hidd el, ez garantált: ha az ember jó valamiben, vagy felfedezi a jót valamiben, azt akaratlanul is szeretni kezdi.
-
Legyen egy általános, emberséges célod is!
Úgy vélem, hogy az ember - és elsősorban a nő - sokkal könnyebben viseli a viszontagságokat, ha azt pátosz, ünnep, magasztosság lengi körül. Ezt a sportba is be lehet építeni.
Ilyen lehet például:
-
szeretnék a gyerekemnek jó példát mutatni
-
szeretném, ha a szüleim, barátaim, férjem felnéznének rám
-
szeretnék más embereket motiválni.
-
Akarj túllépni a komfortzónádon!
Próbáld ki a megpróbáltatás érzését! Boldogságérzés követi, a felfedezés érzése és a saját határaink megismerése.
Az emberek hajlamosak más életét élni, másokat akarnak a legmélyebb szintekig megismerni, miközben a saját fizikai és pszichikai képességeiket alig ismerik. A sport erre tökéletes teret nyújt, ráadásul mi irányítjuk a saját játékterünket, a magunk urai vagyunk.
-
Vezess naplót, akár manuálisan kockásfüzetben, mint a régi nagyok - akár szuperkütyük és applikációk segítségével!
Nem vagyok egy nagy naplózó. Még az okosórák funkcióit sem használom ki igazán, de amikor fontos versenyre készülök, az edzőtervemben mindig vezetem, mikor mit teljesítettem. Ezért azt hiszem, a sportot kezdőknek is nagy segítség, ha írják a napi edzést. Jó visszanézni, erőt ad a következp napokra, és aki a statisztikák rabja, annak megelégedést nyújthat egy havi összesített szám a nullához képest.
-
Ne hangoztasd, hogy mit tervezel!
Akiket érint a változás, őket persze fel kell készíteni - gondolok itt elsősorban a párodra, a családra, de bárki másra, akire hatással lehet az időbeosztás megváltozása. De ne a világnak akarj bizonyítani mindenek előtt, arra ott vannak az élsportolók! Sokkal rokonszenvesebb, ha megvárod, hogy a világ legyen rád kíváncsi, miközben dudorászva a saját portálodat csinosítgatod a kerítés mögött.
-
Tervezd meg az időbeosztásodat!
Nem véletlenül hagytam a végére az egyik legfontosabb faktort: az időt.
Egy mai nő nem állhat hozzá semmilyen feladathoz - különösen egy jelentős életmódváltáshoz - anélkül, hogy ne tervezné meg az idejét. Nem lehet az éterbe céltalanul belekiabálni, hogy: „Holnaptól elkezdek sportolni! Időm az nincs persze, de valahogy megoldom!” Na ebből nem lesz soha semmi, mert eddig is a sport volt az, ami a mindennapokban a teendők legvégén kullogott, ezzel szemben élen járt a szokásos évkezdő fogadalomlisták elején.
A következő cikkben leírom egy napomat, megosztom azt, hogy a család, munka és szabadidő mellett hogy jut most már hovatovább heti 12-15 órám edzeni – hátha tudsz belőle ötletet és erőt meríteni.
Addig is találd meg a válaszaidat a kérdésre: Mi a fő célod a sporttal?
