Dr. Maklári-Papp Judit vagyok, végzettségemet tekintve jogász. Egyetem után több, mint egy évtizedet nyomtam le egy nagy nemzetközi multinál ügyvédként, mielőtt családot alapítottam volna és elmentem volna gyereket szülni. Gyerekből lett 3 is, mára már van itthon egy 16 éves kamasz fiú, és egy 12 éves lány ikerpár. A gyerekek után a munkát már nem a korábbi nemzetközi ügyvédi porondon folytattam (ami nagyjából gyerekek mellett lehetetlen is lett volna), hanem először saját ügyvédi irodát üzemeltettem, majd egy magyar cégnél vállaltam el „compliance officer” és adatvédelmi tisztviselő pozíciót. Hobbijaim a sport, utazás és a színház.
Középiskolás koromban aktívan sportoltam, heti 6 atlétika edzés, hétvégén verseny. Rövidtávfutó voltam, fő számom a 200 m volt, de számos versenyen indultam 100 m-en és távolugrásban is. Legjobb helyezésem anno egy korosztályos országos 8. helyezés volt 200 m-en. Aztán jött egy betegség, az egyetem, a munka, a családalapítás, amikor is a sport aktívan nem tudott része lenni az életemnek – persze mindig volt valami: síelés, futás, zumba, aerobic, stb. Aztán eljött a pont, amikor a lányok születése után egy évvel ott álltam 18 kg plusszal, masszív alváshiánnyal küzdve, de mégis belátva azt: ez így nem mehet tovább.
Volt egy anno abbamaradt, úgy éreztem, hogy „befejezetlen” sportkarrierem, ami miatt hiányérzet is volt bennem, és – gyerekszülés ide vagy oda – úgy éreztem, vissza kell térni a régi, sportos, aktív önmagamhoz, mert ez most nem én vagyok. Így szép lassan elkezdtem (már 40+-osan) - először az ovis anyukákkal közösen - funkcionális edzésre járni, míg a gyerekek a terem sarkában játszottak. Elindultak lefelé a kilók, és egyre jobban ment az edzés is – éreztem, hogy a test emlékszik a mozgásra, akármilyen régen is volt az. 2014. nyarán szembejött velem egy hirdetés: Brutálfutás a Népstadionban, néhány km futás plusz akadályok. Gondoltam, ez nekem való lehet, és kipróbáltam. Mindig is versenyző típus voltam, meg persze maximalista is. Imádtam. Teljesen más volt, mint amit eddig bármikor csináltam. A futás alapra épülő erőnléti feladatok meg-megszakították a monoton futást (amit rövidtávfutó révén amúgy sem szerettem), futás közben már alig vártam, hogy jöjjön egy újabb akadály. Szerettem a vizet, a sarat is, egyáltalán nem zavart, hogy ezzel ki kell lépnem a komfortzónámból, sőt! Azt éreztem, hogy újra élek!
A legtöbben – köztük én is – az OCR miatt ismernek, amit elég korán elkezdtél. Ez az első lépés volt az OCR-hez vezető úton?
Igen, ezt követően már tudatosan kerestem a hasonló versenyeket, és gyorsan jött a 2014-es mogyoródi Spartan sprint. A következő 3 évben számtalan versenyen voltam, ekkor még elsősorban Spartan race-eken. Teljesen beszippantott az akadályfutás világa, úgy éreztem, pont ez az, amit kerestem, ami eddig hiányzott. Az edzéseket is elkezdtem még komolyabban venni, belépett az életembe a crossfit, ami a mai napig töretlen szerelem. Ezzel a felsőtest erősítés is megkezdődött, ami a korábbi futómúltamra épülve viszonylag gyorsan sikeres szerepléseket eredményezett a versenyeken.
Közel száz Spartan race-n vettem részt az ezt követő években, köztük Európa-bajnokságok, Világbajnokságok.
2017-től 2021-ig Spartan nagykövet voltam, sőt 2020-ban Spartan Pro atléta is. Amire a Spartan kapcsán a legbüszkébb vagyok, az a 2019-es Spartan Trifecta VB-n Görögországban korosztályos 3. helyezés, valamint a legemlékezetesebb a 2018-as Lake Tahoe-i (USA) világbajnokság, ahol úgy sikerült átlépnem a határaimat, mint előtte még (és talán azóta se) soha.
Mivel a felsőtest az edzések kapcsán szépen erősödött, érdeklődni kezdtem a nehezebb OCR versenyek iránt is. 2018-tól kezdve már a Magyarországi OCR Sport Szövetség (HOCRA) által felügyelt, tagegyesületei által szervezett versenyeken is részt vettem, mint például Running Warriors, Extreme Trail, Vulcan Run, Pannonhajsza, Military Survival Run. Külföldi versenyekre is eljutottam: Strong Viking, Celtic Warrior, Cseh OCR Bajnokság. Közben újra nekiálltam a futóedzéseknek is, csak az íze kedvéért futottam pár félmaratont, Kékes-csúcsfutást vagy Ultrabalatont csapatban. És – ha már az erősítő edzés a crossfit – néhány crossfit és funkcionális versenyen is részt vettem, mint például Lupalooza vagy Crossmajális, valamint a Scitec Powerchallenge több fordulóján.
OCR-esként csatlakoztam az akkori OCR GaborTeam budapesti egyesülethez, és heti szinten jártam gyakorolni a SzigetGrund OCR akadálypályára. Ekkor már a gyerekeim is néha elkísértek: gyakorlatilag ők OCR-akadálypályákon, edzőtermekben és futópályákon nőttek fel.
Az látszik, hogy erősen versenyző típus vagy, hogyan fér meg a crossfit és az OCR versenyzés egymás mellett?
Ebben az időszakban a magyar keményebb OCR versenyek közül, aminek az eredményére a legbüszkébb vagyok, az a 2019-es Military Survival Run katonai változata, amelyen abszolút női 1. helyezést értem el. Az esélytelenek nyugalmával mentem a versenyre, mindenféle tét és elvárás nélkül, talán ezért is sikerült várakozáson felül a verseny.
Minden hazai és számos nemzetközi OCR versenyen ott voltam, a legtöbb esetben korosztályos dobogón – hozzá kell tennem, hogy ebben a női korosztályban azért nem vagyunk sokan. De egyidejűleg azt is hozzá kell tennem, hogy aki viszont ott van, az komolyan gondolja és keményen edz a céljaiért.
Crossfitben is indulok néha versenyen, itt a Lupaloozán csapatban elért korosztályos 1. és 2. helyek a legjobb eredményeim. 2024-ben kikacsintottam az egyre népszerűbb Hyrox felé is, ami egy igazán kemény állóképességi verseny. Ennek keretén belül az első teljesített Hyrox versenyem korosztályos 2. helyezésével kvalifikáltam magam a 2024-es Hyrox világbajnokságra Nizzába, ahol volt szerencsém PRO kategóriában részt venni és – úgy érzem – derekasan helytállni.
Jogászként és aktív versenyzőként gondolom hamar bekerültél a magyar szövetség ügyintézésébe. Hogyan lett ebből hivatalos státusz?
2018-ban a HOCRA csatlakozott a FISO-hoz, az OCR nemzetközi szervezetéhez, és mivel addigra már eléggé bedolgoztam magam ebbe a közegbe, úgy alakult, hogy 2019-től a HOCRA Versenyzői bizottságába is bekerültem, a bizottság elnöke lettem. Ekkor elkezdtem az OCR-t a másik oldalról is látni – szervezői, szövetségi háttérrel.
2022-ben a HOCRA elnökségi tagjává választottak, továbbá ugyanebben az évben a FISO európai szövetségének (EOSF) a főtitkára is lettem.
A 2023. évben megkaptuk a FISO-tól és az EOSF-től az OCR Európabajnokság szervezési jogát, amely egy nagy falat volt. Egy évig szerveztük az eseményt Tatán, az Olimpiai Edzőtáborban, ami – versenyzői és egyéb nemzetközi visszajelzések alapján – az egyik eddigi legjobb OCR EB volt. Az eseménynek egyik versenyigazgatója voltam – itt sajnos versenyezni nem volt módom, gyakorlatilag a verseny napjai alatt a fesztiválterületről kimenni sem tudtam.
Munka, család, szakma, sport – még most is folyamatosan fejleszted magadat?
Egy pár évet visszalépve hozzá kell, hogy tegyem azt is, hogy a covid beköszöntével 2020-ban a versenyzési lehetőségeink beszűkültek, így úgy éreztem, maradt némi szabadidőm olyan dolgok elvégzésére, amik már egy ideje foglalkoztatnak. Így először elvégeztem egy fitness-instruktor, majd ezt követően rögtön egy személyi edző OKJ-s képzést. Ezzel nemcsak a magam edzéseit vagyok képes tudatosabban csinálni, hanem a gyerekeim edzéseit is jobban átlátom. Ha egyszer sok időm felszabadul, talán még OCR vagy egyéb edzéseket is fogok tartani, ki tudja…
Ha ez nem lenne elég, nagyot robbant a hír 2024-ben, hogy a FISO mellett alakult egy új nemzetközi OCR Szövetség, a WOCR. Ennek mi a története?
2024-ben megalakult egy új, regisztrált nemzetközi sportszövetség OCR terén, amelynek magyar kötődései vannak (World OCR). Az OCR önálló sportágként történő elismertetése kapcsán a FISO oldaláról felmerült némi bizonytalanság, az új nemzetközi sportszövetség, a World OCR pedig ezt tűzte ki célul.
A FISO lépései kapcsán egyre inkább úgy tűnt, hogy az általa felügyelt „obstacle” terület az öttusa égisze alá kerül, ahol is a fókusz elsősorban az öttusa által használt 70 m-es pályára fog koncentrálódni, míg a többi OCR-táv figyelmet kevéssé kap. Így az EOSF főtitkári pozíciómról 2024. őszén lemondtam, mert a szabadidős versenyzés mellett a másik oldalon nekem elsősorban az OCR sportág önálló elismertetése és fennmaradása lenne a cél.
A World OCR ezt követően megkeresett, hogy elvállalom-e 2025-től a World OCR főtitkári pozícióját, amelyre igent mondtam. Ezzel párhuzamosan megalakult egy másik magyar szövetség is, a Magyarországi Akadályfutó Szövetség (MAFUSZ), amely a World OCR magyarországi tagszövetsége lett, amelynek az alapító tagegyesületek az elnökévé választottak.
Mondtad, hogy továbbra is aktív versenyző maradtál. Hogyan szervezed az edzéseidet?
Edzéstervemben van egy ideális heti terv, amelyről mondhatom, hogy a lehető legkevesebbszer sikerül. Inkább ez egy iránymutatás, amelyhez próbálok ragaszkodni, az aktuális heti és napi elfoglaltságoknak megfelelően. Nekem az alap erő-állóképességi edzés továbbra is a crossfit, ideálisan heti 3 alkalommal. Ezt a Mayfly Fitness-ben csinálom év közben Budapesten, és a Rock Star Gym-ben nyáron Siófokon. Imádom mindkettőt, igazi meghalós edzés valamennyi. Ezen túlmenően van OCR-típusú, technikai akadályedzésem is, ezt Szarka Ákos Workout felügyeli a Thor Gym-ben, és ha eljutok, van futóedzésem is a TFSE keretein belül. És mivel a tavalyi évben a Hyrox-ot is kipróbáltam, ha van időm, általában hétvégén, a Viggo Gym-ben részt veszek Hyrox típusú edzésen is.
Biztosan jó lenne még több futást, vagy akár falmászást is beépíteni az edzésbe, de ezekre a meglévő feladataim mellett egyszerűen nincs már több időm. Ezekhez van, amit el kellene engedni – de mindegyiket szeretem, amit csinálok, melyiket engedjem el? Szóval egyelőre marad ez a menetrend, és ha majd az élet úgy hozza, hogy változtatni kell rajta, akkor majd a körülményekhez igazodva változtatok.
Hogyan pihensz, mi a kikapcsolódásod?
Ennyi edzés mellett kell a regeneráció és a rehabilitáció is, amikor szükséges akkor időszakosan manuálterapeutához járok, a masszőr viszont rendszeresen bele van építve az életembe. Ebben a korban már egyre fontosabb a rendes nyújtás is, így ez egyre inkább fókuszba kerül a mozgékonyság megőrzése és a sérülések elkerülése érdekében.
A táplálkozásra nagyon nem fókuszálok – azzal, hogy persze próbálok egészséges ételeket enni, sokat inni, a szükséges vitaminokat nem elfelejteni bevenni -, de hál isten ennyi mozgás mellett azért nagyjából azt ehetek, amit szeretnék (a csokoládéról például nem tudnék lemondani). Néha mozog 2-3-4 kiló rajtam, akkor egy kicsit megfogom az étkezést, de eddig még mindig sikerült magam visszadolgozni a kényelmes testsúlyra.
Ami nagyon fontos, az a normális mennyiségű alvás (a gyerekek születése miatt anno nagyjából 4 évet nem aludtam, így tudom, milyen anélkül), ezért a normális időben való fekvés és kelés kiemelt fontosságú. Egy-egy hajnalig tartó bulit is nagyon meggondolok már – tényleg csak akkor megyek, ha - mondjuk a társaság miatt - nagyon jónak ígérkezik.
Az eddigiekből úgy tűnik, annak ellenére, hogy egyre több az elfoglaltságod, mégis rendszerezettebb az életed. Mik a terveid?
A versenyzést korosztályos kategóriámban továbbra is tervezem – amíg bírom. Óriási élmény nemcsak maga az edzés (amelyet tudatosan építek be a napirendembe), hanem a versenyek is. Az elmúlt években barátságok, ismeretségek szövődtek a sport köré, kinyílt a világ minden téren. Sok esetben együtt szervezzük a külföldi utazásokat, edzéseket, kirándulásokat. Mondhatom, hogy az életemet változtatta meg az akadályfutás / OCR, aminek nagyon örülök, mert sokkal szegényebb lennék nélküle.
A jövőben elsősorban a kevesebb futást igénylő, rövidebb, de nehezebb OCR-versenyeket szeretném előtérbe helyezni, plusz esetleg a crossfit típusú funkcionális versenyeket amatőr kategóriában. A hosszú futós OCR-ekhez, valamint a sima terep- vagy aszfaltfutó versenyekhez máshogy kellene edzeni, így azok most nincsenek fókuszban. Mellékszálként valószínűleg pár Hyrox versenyt is fogok teljesíteni az idén is, a hazai rendezésű Spartan versenyekre pedig már csak nosztalgiából is elmegyek. Konkrét verseny-tervem 2025-re jelenleg még nincs, figyelem a versenynaptárt és alkalmazkodom az adódó lehetőségekhez.
Ha ennyi idősen tudok még fejlődni, akkor célul tűzöm ki egyrészt a jelenlegi erő-állóképesség megtartását, valamint néhány olyan technikai elem elsajátítását, amellyel könnyíteni vagy gyorsítani tudok a meglévő OCR-technikáimon.
Ki az, aki motivál, ki az aki számodra példakép lehet?
Konkrét példaképem nincs, több ember élete és munkássága, karrierje is inspirál. Szeretném megőrizni a frissességemet, energiámat, sportos létemet a lehető legtovább – remélem, én leszek az egyik, aki 70+-osan is ott fogja nyomni az edzőteremben az edzéseket heti rendszerességgel, és ha tehetem, még a nekem való versenyeken is el akarok majd indulni. Lehet, ez akkor már nem OCR lesz, hanem inkább funkcionális vagy futóverseny, de végül is ez mindegy is: a lényeg, hogy mozgásban maradjak amíg lehet.
Szeretnék szellemileg és fizikálisan is aktív maradni, és tulajdonképpen „jól érezni magam a bőrömben”.
Említetted, hogy a gyermekeid is sportolnak. Hogyan tudod őket motiválni, segíteni? Esetleg ők segítenek neked néha?
A gyerekeim – akik kénytelenek voltak részesei lenni a sportomnak -, ők maguk is imádnak sportolni, versenyezni. A szülő nem a magyarázatával, hanem a példájával nevel. Nálunk teljesen természetes volt, hogy anya sportol, edzésre jár, ez a mindennapi élet része. Náluk is természetes lett, és meg is szerették, nekik is hiányzik, ha valamiért nem tudnak edzésre menni. A lányokat érdekli az OCR, ők a korosztályba belenőve versenyeznek is már, a fiam a sarat nem bírja, így ő marad inkább a crossfit-funkcionális edzés vonalon.
Mennyire vagy érzékeny a sportfelszerelésre, a választásnál mik a legfontosabb szempontjaid?
Szerintem az OCR versenyeknél a legfontosabb kérdés a cipő. Ezen túlmenően gyakorlatilag majdnem mindegy, hogy miben vagy. Nekem az inov-8 terepfutó cipők jöttek be, egy évtizede ezekben versenyzek. Mivel OCR-versenyeken általában egyesületi mezben kell lenni (ami nekem jelenleg RW Akadálysport SE), így az a fontos, hogy könnyű, jól szellőző, hamar száradó anyagból legyen.
A kesztyű-kérdés is mindig feljön – van vagy 10 pár kesztyűm, de még nem találtam olyat, ami jobb lett volna, mint puszta kézzel a fogás. Esetleg a sáros, vizes köteles akadályoknál jelenthet némi előnyt, de egyébként szerintem egyetlen más esetben sem.
Mit tanácsolnál azoknak, akik az OCR sportban szeretnék magukat kipróbálni? Vagy már régi motorosok, de szívesen tanulnak újat...
Akik OCR, Spartan, akadályfutó versenyekre készülnek, azoknak elsősorban az a tanácsom, hogy eddzenek (fussanak, erősítsenek, gyakoroljanak akadályt) rendesen. Ez a nulladik lépés. Ha Spartan a fő cél, akkor legyen valamivel hangsúlyosabb a futás az edzéstervben, ha OCR, akkor arányában többet kell koncentrálni a felsőtest- és a fogáserőre. De azért szép ez a komplex sport, mert kiegyensúlyozottan kell mindent is csinálni, kell fókusz az állóképességre, az erőre, a technikára, a robbanékonyságra, gyorsaságra.
De sokszor ez önmagában még nem elég. Nagyon fontos, hogy az ember egy akadály előtt mondjuk elhiggye, hogy sikerülni fog. Ha saját maga sem hiszi el, nem látja magát amint teljesíti az akadályt és megüti a csengőt, akkor hogy lenne elvárható, hogy ténylegesen ez meg is történjen?
Egy akadály előtt végig kell gondolni, hogyan fogom megcsinálni, majd ha ez már megy, hogyan fogom egyre gyorsabban és gyorsabban, ügyesebben, kevesebb erőkifejtéssel, könnyedebben megcsinálni. Az is nehéz, hogy futásból, magas pulzussal érkezve kell szinte azonnal nekiállni egy akadálynak. Sokszor láttam olyat versenyzőtársaknál és persze magamnál is, hogy azt az akadályt, amit egyébként nyugodt körülmények között simán abszolválja az ember, a futásból érkező magas pulzussal pedig nem tudja megcsinálni. Szóval ezt is gyakorolni kell, valamint okosan és taktikusan kell versenyezni, mind a tempó és a technika megválasztása, az erő beosztása, mind pedig a frissítés terén.
De ami biztos – akinek ez fekszik, menni kell és csinálni kell, egyre több tapasztalatot és gyakorlatot szerezve egyre jobban fog menni, érezhető lesz a fejlődés! És a sikerélmény is! Olyan adrenalint ad egy-egy sikeresen befejezett verseny, hogy nagyjából a verseny befejezését követő pár óra múlva az ember már azt keresi, mikor élheti ezt át még egyszer.
A végére még egy rövid helyzetértékelést szeretnék „hivatalosan” kérni tőled. Milyen a World OCR és a FISO, a HOCRA és a magyar akadálysport jelenlegi helyzete és a jövője?
A szabadidős OCR-t a 2025. évtől továbbra is a HOCRA felügyeli. A HOCRA jogosult a továbbiakban is arra, hogy tagegyesületi versenyeket FISO-kvalifikációs versennyé minősítsen, a kvalifikációs listákat vezesse és a FISO-val és a többi FISO-országgal kapcsolatot tartson.
A versenysport OCR-t a 2025. évtől a MAFUSZ felügyeli, aki – mint korábban is említettem – a World OCR magyar tagszervezete. Kiemelt figyelmet fog fordítani az utánpótlás nevelésére, valamint az OCR sport önálló sportágként történő elismertetésére. Nyilván, a 2025-ös év még egy induló, átmeneti év lesz, igazán nagy áttörés a későbbiekben várható.
A HOCRA és a MAFUSZ között sem tagegyesületi, sem versenyzői, sem pedig tisztviselői szinten nincs összeférhetetlenség. Azaz, egy adott versenyző probléma nélkül tud versenyezni egyszerre HOCRA (FISO) és MAFUSZ (World OCR) versenyeken is. A versenysportban nem példa nélküli az az eset, hogy több szövetség van akár nemzetközi vagy nemzeti szinten, elég csak a judo vagy küzdősport szövetségekre gondolni.
Ha egy versenyző valamely egyesületben tag, majd kiváltja a HOCRÁ-nál a regisztrációs lapot, ezzel tud a FISO EB-n és VB-n indulni (ha kvalifikációval is rendelkezik vagy azt még 2025-ben megszerzi). A World OCR nemzetközi versenyengedélyeket fog kiadni, a MAFUSZ is ezeket fogja használni – ezekkel a World OCR égisze alatt lévő versenyeken lehet részt venni és nemzetközi rangsorba kerülni a jövőben.
Versenyezni eddig is lehetett, ezután is lehet, versenyek voltak, vannak és lesznek – ki-ki ízlése szerint tud válogatni a versenyek közül. A magyar OCR iránt elkötelezett tagegyesületek fognak 2025-ben is versenyt szervezni Magyarországon, akár a HOCRA, akár a MAFUSZ égisze alatt. Külföldi gyakorló versenyek a továbbiakban is szép számmal vannak (a közelben Csehországban és Lengyelországban magas színvonalon), és Spartan versenyekkel is tele a naptár – lehet válogatni.
A következő években ki fog tisztulni a jelenleg zavarosnak tűnő helyzet, lesz átmeneti időszak, aminek az eseményeit, történéseit mindenkinek fel kell dolgozni, nekünk is. Lehettek volna a jelenleginél jobb szcenáriók is, de ezeken már kár merengeni, előre kell nézni és haladni, ahogy lehet.
Mivel nekem pillanatnyilag mind a HOCRÁ-ban, mind pedig a MAFUSZ-ban, sőt a World OCR-ben is van tisztségem, így jelenleg sok aspektusára rálátok az OCR-nek magyar és nemzetközi színtéren is. A nemzetközi kapcsolatok, ismeretségek megvannak, a közeljövő kérdése, hogy hogyan tudjuk ezeket elsősorban az OCR-sport fennmaradása és fejlődése érdekében a javunkra fordítani.
Köszönöm a beszélgetést!
