Fárasztó örömök - baba, mama és a pihenés
Hajnali 1 óra 33 perc, és babócám mozgolódik. Nem sír fel egyből, csak halkan nyögdécsel, de én már erre felébredek. Gyorsan kiugrom az ágyból, hogy megelőzzem a hangos, és mérges éhes sírását.
Anya lettem
Anyuka lettem.
Olyan érdekes, furcsa, szokatlan de mégis mámoros érzés ezt leírni, kimondani, bele gondolni. A mai napig nem gondolom magamról, hogy készen állok az anyaságra, pedig itt alszik édesen mellettem ez a csöppség, akit 9 hónapig hordtam a szívem alatt.
Ennek ellenére, mégis ösztönösen jönnek a dolgok. A legtöbb esetben sejtem miért sír, és mire van szüksége. Egyszerűen csak jó érzés őt nézni, ahogy édesen és mélyen szunyókál. Az ÉN fiam.
Gyöngéd születés
"Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be!"
Nagyanyáink, dédanyáink korában teljesen természetes volt, hogy az asszonyok otthon, családi környezetben hozták világra újszülöttjeiket. Érezték és tudták, hogy képesek életet adni, mint ahogy abban is biztosak voltak, hogy táplálni, szoptatni is tudják majd gyermeküket. Meleg családi légkör, szerető, várakozó figyelem vette körül a vajúdó, szülő nőket és a babát is.
Hírlevelek feliratkozás
Automatikus értesítés új tartalomról
Látogatók
Oldalainkat 373 vendég és 0 tag böngészi