Vas Kata Blanka cikkeink, interjúink.
Hogyan jött az ötlet, mik voltak az előzmények?
Előzmények: A csomagos túra ötlete még valamikor nyár elején pattant ki a fejemből, mégpedig oly módon, hogy nézegettem a FB-on a bikepacking típusú túrák képeit (amikor nincs csomagtartó, csak kisebb csomagokat helyezünk el a bringán, közvetlen a vázra erősítve) és nagyon megtetszett az egész setup – a képek alapján az egész olyan könnyednek, ‘légiesnek’ tűnt. Nincsenek nagy pakkok, könnyű a bringa, könnyű a tekerés.
Azért el kell mondanom, nem vagyok kezdő a csomagos túrázás terén, viszont én korábban vagy nagy oldaltáskákkal, komolyan megterhelt bringával túráztam, vagy a másik véglet felé mentem, amikor egy kis hátizsákba pakoltam egy váltócuccot és leszerveztem az éjszakai szállásokat előre, így 3-4 kilónál többet nem vittem a hátamon. Most is az utóbbit próbáltam megvalósítani, de nem akartam a hátamon cipelni a cuccom. Illetve szerettem volna kicsit független lenni a szálláshelyektől, sátrazni. Így azért már kb. 6-7 kiló volt a felszerelés, bár próbáltam ezt az abszolút minimumra szorítani (szuperkönnyű sátor, hálózsák, matrac, egy váltás ruha, minimális védelem eső, hideg ellen).
Több hosszú MTB versenyen is voltál, sőt átszelted korábban az Alpokat a TransAlp keretében. De ott mindig voltak versenytársak, szervezők. Ez a túra miben volt más, hogyan élted meg?
Megvolt az elhatározás, ehhez próbáltam egy megfelelően kemény célt kitűzni, így lett az Alpokátkelés és végső cél pedig Val di Sole, Olaszország a Mountain Bike Világbajnokság helyszíne, amin Blanka is résztvett.
7 nap, 800km, 16.000m szint, majdnem minden napra egy 2000-es hágó, lehetőleg minél több terep, minél kevesebb aszfalt. Indulás Szentgotthárdról, így szinte egyből a hegyekben voltam, alvás vízparton, lehetőleg kempingekben – ennyi luxust megengedtem magamnak.
A legrövidebb napom 6 órás volt, a leghosszabb 13 órás. Voltak alkalmak, amikor órákon keresztül alig volt tekerhető a terep, sziklákon kellett vonszolni a 17-18 kilós kerékpárt, volt amikor szinte egész nap aszfalt úton tekerhettem, persze szint ebben is volt bőven. Az idővel szerencsém volt, átlagos alpokbeli, augusztus végi idő. Megúsztam egy rövid jégesővel, egy részben esős nappal, a többi 5 nap, csodálatos napsütéssel. A tervezés tökéletes volt, megkaptam azt a terhelést, hogy kihívás volt teljesíteni az egyes etapokat, de nem vált túlélőtúrává a vállalkozás (ezt semmiképp nem akartam, mivel nem akartam úgy odaérni Val di Sole-ba, hogy megijedjenek tőlem a Magyar Válogatott versenyzői – emlékszem egy korábbi túrám után, mikor édasanyám meglátott sírvafakadt – hogy nézel ki kisfiam…)
Egy ilyen speciális túrához nyilván nem lehet egyszerű felszereléssel nekivágni. Illetve lehet, de nem érdemes. Te mit használtál, hogyan választottad ki a holmidat?
Említettem, hogy a lehető legkönnyebb felszerelést próbáltam magammal vinni, ebben a Sarkcsillag Sportbolt volt a segítségemre. A sátor, hálózsák, matrac a Vaude legkönnyebb termékei voltak, a táskák pedig az Ortlieb nyereg-,kormány és váztáskája. Nem csalódtam egyikben sem. A táskák nagyon durva terhelést kaptak a köves, meredek turistautakon, de köszönhetően a szuper rögzíthetőségnek, nem mozogtak, illetve nem szakadtak, nem áztak be.
A túráról külön nem mesélnék, beszéljenek a képek. Időben, terv szerint értem a VB helyszínére, ahol először fotózkodtunk egyet a Válogatottal (és persze Blankával) és pár perccel később befutott a család is (ők reggel indultak otthonról autóval). Innentől a túra átalakult családi nyaralássá, együtt szurkoltunk Blankának, illetve utána még egy hetet a Garda tónál bringáztunk (mert ugye abból sosem elég).
Mit emelnél ki az élmények közül, miért ajánlanád ezt a kalandot?
Mi a tanulság? Legyetek tisztában a saját határaitokkal. Én sokkal többet bírok, mint egy átlag bringás, de nem vagyok képes annyit tekerni, mint mondjuk egy spéci ‘Divide’ verseny győztese (ez az a műfaj, mikor külső segítség nélkül, éjjel nappal tekernek durva terepen több ezer kilométereket). Tehát próbálok a saját határaimon belüli célt kitűzni, úgy hogy azért feszegessem azokat egy kicsit. Ez nekem most sikerült. Induljatok el Ti is és élvezzétek az utazást. Ez teljesen más élmény mintha elmész túrázni, különleges dolog, veled marad az út után is nagyon sokáig, nagyon pozitív függőséget tud okozni, jobb mint a partidrogok.
Gondolatok az edzésről, a versenyzésről...
Lehetsz-e te is Blanka, ha sokat edzel? Igen, lehetsz! Persze elég sok alap adottság kell hozzá, de higgyétek el, ez sokatokban megvan. Lehet nem pontosan idézem Peter Sagant, de valami ilyesmit írt a könyvében: gyerekkorában rengeteget játszottak a szabadban, mindenféle sporteszközt kipróbáltak, rengeteget rosszalkodtak, de ez egyben verseny is volt közöttük. Aztán idővel ennek át kell alakulnia egyre komolyabb, tervezett edzésmunkává.
Ja, és a legnagyobb közhely igaz: minden fejben dől el.
Higgy magadban, ez a legfontosabb. Természetesen egy profi kerékpárversenyző rengeteget edz, de ez nem elég. Oda kell figyelni a táplálkozásra (ezen belül a minőségre és sajnos a mennyiségre is), a pihenésre, regenerálódásra (nyújtás, masszás, stb). Nagyon nehéz a rengeteg edzés mellett a lelki egyensúlyt fenntartani, de a siker kulcsa talán leginkább ez.
Ha fejben erős vagy, az fogja hozzáadni azt a pluszt a teljesítményedhez, amire a győzelemhez szükség van.
Nem okoskodom tovább, menjetek tekerni, az mindig bejön!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
-
Kattints a nagyításhoz!
Kattints a nagyításhoz!
https://mail.terepsport.hu/mtb-hirek/item/8724-vas-peter-vadregenyes-kerekparturaja-az-mtb-vilagbajnoksagra#sigProIdfd8944ac71
Fotók: Vas Péter fotó archívum
