Erdélyi Zsófia
2010 óta vagyok az UTE sportolója, és a támogatásuknak köszönhetően azt csinálhatom amit szeretek.
Bizalmukat belém fektetve, lehetőséget látok arra, hogy a 2016-ban megrendezésre kerülő Olimpiai Játékokra a kvótát meg tudjam szerezni, már anyukaként.
Futok. Újra futok. Végre futok.
Ahogy betöltöttem a 6. hetet, én már rohantam a futó cipőm felé, hogy ha törik, ha szakad én most kilépek azon a bizonyos ajtón, és neki vágok egy jó futásnak. Na de természetesen, mielőtt neki álltam volna öltözködni, páromra tekintettem, hogy “na de biztos kimenjek”. Mire ő bátorító tekintettel, Levivel a kezében azt mondta, “persze menj, öltözz már”.
Hajnali 1 óra 33 perc, és babócám mozgolódik. Nem sír fel egyből, csak halkan nyögdécsel, de én már erre felébredek. Gyorsan kiugrom az ágyból, hogy megelőzzem a hangos, és mérges éhes sírását.
Mint ahogy a maratoni alatt is sokszor ütközhetünk abba a bizonyos falba, gondoltam, a gyerkőcöm falát is maratoni türelemmel tervezem meg, és ha törik ha szakad magam csinálom meg. Ütköztem problémákba, a tervezés, és az elképzelés folyamán, de mint egy maratoni futás alatt is, mindig mindenki legyőzi azt a bizonyos falat, én is legyőztem, és büszkén tekintek a csodás alkotásomra.
Az egész a Pinterest örületemmel kezdődött, amikor is, el kezdtem bújni, hogy remek ötleteket keressek a baba szoba díszítésére. A legjobban a pöttyös színes fal fogott meg, bár emellett rengeteg más pöttyös fal ötleteket is lehetett találni, de azok nem voltak olyan elragadóak. Szóval eldöntöttem az egyik fal pöttyös lesz, ha törik ha szakad.
Az elmúlt hónapokban a gyerekszoba berendezésén, díszítésén, és minden fajta gyerekszobához illő dolgokon agyaltam. Állandóan. Ha hiszitek, ha nem, talán most hétvégére kész is lesz a pici szobája.
A fészekrakás a terhesség utolsó szakaszában köszönt be, amikor is igyekszel mindent megteremteni az új jövevénynek. A szobát berendezed, a dolgokat megveszed, takarítasz, és még egyszer takarítasz. A mostani bejegyzésem az utolsó szakaszhoz vezető göröngyös útról szól.
Erdélyi Zsófia és Gyürkés Viktória gondolatai a terepfutásról, edzésről és a futóversenyek (terep, aszfalt, pálya) közötti különbségről. Mindketten ismert atléták, minden típusú versenyen van tapasztalatuk (az ultra futást leszámítva): 3000 akadályon, 1500, 5000, 10000 m-en valamint országúton maratonon és félmaratonon. A mezei és más terep szakágakba is ellátogattak (több dobogós helyezéssel), edzéseik egy részét terepen végzik.
Kismama vagyok. KISMAMA vagyok. KISMAMA VAGYOK!
Ismételgetem ezeket a szavakat, mint valami mantrát úgy hajtogatom magamban. Lassan, de biztosan eljut a tudatomig, hogy van egy új élet a pocakomban. Ahogy ezek a szavak szépen lecsengenek, ráeszmélek, hogy a sport mostantól más szerepet fog betölteni az életemben. Legalábbis 9 hónapig biztos.
Lassan jutottam el arra a szintre, hogy igenis elfogadjam, hogy nem edzhetek keményen, bármennyire is szeretnék. Borzasztó dolog rádöbbeni, hogy magát a futást, kocogást nem annyira kedvelem.
Papp Krisztina Portugáliában edzőtáborozott 5 és fél héten keresztül, ahol már főleg a maratoni munkára koncentrálodtak az edzései. A tábor végére, edzőjével Káldy Zolival a Roma-Ostia félmaratonira esett a választásuk, hogy a monoton, szinte egyhangú edzéseket megtörjék. Kriszta 72:36-os időeredménnyel a 9. helyen ért a célba. Élményeiről a következőképpen nyilatkozik.
Erdélyi Zsófia: Kezdeném a fél maratonoddal, amit Roma-Ostiaban futottál március 1-jén. Milyen eredményt értél el, és mennyire vagy elégedett vele? Esetleg volt kitűzött cél, amit előtte senkivel se mertél megosztani, de magadban ismételgetted, hogy “igen ennek az időnek, helyezésnek örülnél”?
Előző cikkünkben áttekintettük a 2014-es év atlétikai újdonságait, főbb eredményeit. Most a kiemelkedően szereplő, egyéni csúcsot vagy idei legjobb eredményt elérő atléták részletesebb elemzése található.
Pars Krisztián egyéni csúccsal, világ ranglistát vezető eredménnyel állhatott a dobogó legmagasabb fokára (82,69). Az olimpiai bajnokunktól szinte várható volt a kimagasló szereplés, az idény alatt mutatott erős állapotából kiindulva. A saját évét a következőképpen értékeli:
Nehéz az évet értékelni, amikor az ember tudja, hogy mennyit dolgoznak a főbb célért az atléták, és tudja, hogy a sportban nem mindig van úgy, ahogy mi szeretnénk.
Ha egy sportolónak valami nem úgy sikerül, ahogy tervezi, akkor nem telik el úgy nap, hogy ne gondolná át ezerszer, hogy mit rontott el, hol rontotta el, és miért történt úgy ahogy. A sportoló saját maga legnagyobb bírálója, mindig tudja, hogy mikor szerepelt rosszul, és ezért “bünteti” is magát.
Úgy gondolom, hogy az atlétika egy szép évet tudhat maga mögött, remek eredményekkel, szép helyezésekkel, és országos csúcsokkal.
Egy átlagos csütörtöki nap, amikor igazából semmi dolgom, a bevásárláson, ebéd elkészítésén, és edények elmosogatásán kívül.
Már lassan egy hónapja, hogy nem a futás tölti ki a napjaim. Nem kelek fel reggel, hogy elinduljak a reggeli futásomra, nem alszom ebéd után, hogy a délutáni edzésemre kipihent legyek, és nem dőlök az ágyba hulla fáradtan esténként, azzal a tudattal, hogy holnap egy új nap, aminek a folyamán újabb kilométereket szükséges gyűjtenem, hogy az álmaimat valósággá formáljam. Hát igen...ez most nincs.
Ami van, az egy kicsit más. Heti háromszor gyógytorna, és fizikoterápia ami több mint négy órát vesz igénybe, az úttal együtt, de ma még ez sincs, hisz csütörtök van.
