Trudy első átúszásáról film készült Daisy Ridley főszereplésével: Young Woman and the Sea (IMDB), videó bemutató a cikk végén látható.
Az apja nem hagyja úszni. De ő tudja – tűzön vízen át tudja – hogy az úszást neki teremtette a Jóisten. Te mi akartál lenni, mielőtt a szüleid kívánságára, vagy egy tanárod jó tanácsára egészen más lettél. Miféle sugallat mondja azt egy ifjú hölgynek, hogy ússza át a La Manche csatornát, ami addig mindössze két férfinek sikerült? És miféle emberek azok, akik mindent megtesznek azért, hogy ez ne sikerüljön?
De kezdjük rögtön a legfontosabb kérdéssel: Miért akar valaki valamiben legelső lenni a világon? És mivel jár mindez? Most képzeljük el azt a szitut, amikor a Wright fivérek elhatározzák, hogy az ember márpedig repülni fog. Neked vagy nekem, akik minden nap attól szenvedünk, hogy az eget elborították a repülők és folyton ezt a hangos zúgást kell hallgatni, egészen természetes, hogy ha holnapra Amerikába akarok érni, akkor repülök. Repülővel mész? Kérdezem. Mire te: Persze. De akkor, amikor két ember a fejébe vette, hogy repülőgépet fog tervezni és építeni, a fél világ bolondnak nézte őket ezért.
Mi tagadás, a világ mit sem változott: Ma is mindenkit bolondnak nézünk, aki valami újat hoz. És akkor még egészen jól járt, ha csak bolondnak nézik és nem egyenesen a keresztre küldik, vagy máglyára, attól függően, hogy a barbarizmusnak épp melyik szintjét képviselik.
Csoda. Mi az a csoda? És mikor fogom elhinni, hogy velem csoda történt? Ma éjjel azt álmodtam, hogy egyszer csak egy csizma termett a lábamon. Felébredve szomorúan konstatáltam, hogy nem vagyok olyan mélyen hívő, mint gondoltam. Tele vagyok kételyekkel. Álmomban azt kérdeztem magamtól: Vajon ez most egy csoda, vagy csak kiesett nekem pár óra az emlékezetemből, miközben betörtem valahová egy pár csizmáért. A rossz hír az, hogy ez minden csodára igaz. A hiszem, ha látom egész egyszerűen értelmezhetetlen a csodákkal kapcsolatban: Mindegy, mi az, amit látsz, ha gondolkodó vagy és értelemteremtő lény vagy akkor seperc alatt megmagyarázod magadnak, hogy miért nem csoda, amit láttál.
Trudy Ederle hitt a csodákban, de még ennél is keményebben hitt a saját sorsának hívó szavában. Nem tudhatjuk, mi hajtotta, amikor kiharcolta, hogy úszhasson, vagy amikor nyolc kilométer volt hátra a csatorna vizében és már sötétedett.
Medúzák, cápák és 13 fokos víz. Több, mint tíz órája a hideg vízben, Trudynak el kellett döntenie, hogy egyedül megteszi-e az utolsó és egyben legveszélyesebb szakaszt Angliáig.
Döntések. Milyen sok múlik rajtuk. Azt mondják, mindegy, mit döntesz, csak dönts. Ne maradj langyos. Hát nem tudom. Azért vannak olyan döntések, amik az életedet kérhetik. Persze a legkisebb döntés is lehet ilyen: elmegyek-e a boltba vagy nem? Kihajoljak-e az ablakon vagy nem? Felmásszak-e a fára vagy nem? Felüljek e a repülőre vagy ne? Az egyik eléri a gépet, a másik nem. A gép lezuhan. Mikor döntöttem úgy, hogy lekésem? Hogy inkább még élni akarok? Ki szövi ezeket a szálakat rajtam kívül?
Trudy döntött: nem jól vagy rosszul, csak döntött. A döntése következtében egyedül maradt a tengerben a teljes sötétségben a 13 fokos mélységes vízben a seholse közepén. Semmi esélye nem volt. De néhány száz ember megmozdult, tüzeket gyújtottak Dover szikláin és Trudy így az első nő lett, aki átúszta a csatornát. De előtte szenet hordott, hogy úszhasson, átvészelte a kanyarót, egy hülye edzőt, aki meg akarta mérgezni, hogy ne tudja megtenni azt, amit neki 21 szerre sem sikerült, meg kellett harcolnia a saját apjával, a társadalom előítéleteivel és gyűlölködőivel és a saját démonaival.
98 évig élt. Talán igaz a mondás: Ami nem öl meg, az megerősít. A Számolás joga című filmben egy nő hasonló kondíciókkal próbál érvényre jutni a NASA-nál. Elképesztő megaláztatásokkal és megszégyenítésekkel kell szembenéznie, de megteszi. Nem fut el. Ő is 100 éves koráig élt. Mert tényleg megerősít, ami nem öl meg. Kivéve a medvét, mert az megöl :-)
Dr. Susanna Soberg Úszás Hidegben című könyve ugyan nem ad választ arra, hogy mégis hogyan éli túl a lélek azt, hogy a semmi kellős közepén eltéved a 13 fokos vízben az életét fenyegető zátonyok és tengeráramlatok között, de arra igen, hogy ha ezt túléled, akkor miért élsz 98 évig egészségesen.
A hidegben úszás rajongótáborának első szabálya, hogy a 15 fok alatti víz hidegnek számít és figyelni kell a kihűlés fázisaira, nehogy a vége hipotermia legyen. A hipotermia röviden az, amit A Titanic című filmben látunk, amikor az utasok, akik a hajon voltak a vízbe esnek. A víz hőmérséklete mínusz 2 fokos volt. Az ilyen hideg vízben pár perc alatt lehűl a test annyira, hogy az visszafordíthatatlan sérüléseket okozza létfontosságú szervekben. És akkor itt jön képbe a medve. Trudy 12-13 fokos vízben úszott 14 és fél órát. Na jó! Ő be volt kenve vastagon fóka zsírral, amivel a Titanic utasai valószínűleg nem rendelkeztek. Rendelkeztek viszont olyan utastársakkal, akik nem vették fel a vízbe esetteket a csónakokba, saját életüket féltve. Ez a két tényező súlyosan rontotta a túlélési esélyeiket.
Erről eszembe jut Trudy első férfi edzője, aki mindent jobban szeretett volna, mint azt, hogy Trudy átússza azt a a csatornát, amit neki huszonegyszer nem sikerült. Elképesztő az ember! Ha te is szar vagy, akkor én sem látszom annyira szarnak, tehát legyél az te is. Ha te jobb vagy, mint én, akkor túl feltűnő az én alkalmatlanságom. Legtöbbször mindannyian ezt az elvet követjük, amikor bemószerolunk, megalázunk, megszidunk, megszégyenítünk másokat. Nem a másiknak akarunk rosszat valójában, hanem magunkat akarjuk jobb fényben feltüntetni.
Azt vettem észre egyébként, hogy akinek valódi célja és motivációja van, az soha nem azzal van elfoglalva, hogy bosszút álljon az őt akadályozó rosszindulatú embereken. Nincs ideje ilyen kicsinyes dolgokra. Neki célja van. Csak ez érdekli. Trudynak eszébe sem jutott hosszú vádaskodó levelet benyújtani a szövetséghez, amiért az edzője majdnem megölte féltékenységből. Csak örült, hogy megtudta, nem azért lett rosszul, mert túl gyorsan úszott, hanem azért, mert altatót kevert az edző a teájába, amit úszás közben megitatott vele. Bájos, nem?
Visszatérve a 13 fokos vízhez és a fóka zsírhoz. Szegény fókának is jól jött volna a saját zsírja, de Trudy idejében még nem volt neoprén ruha. A fókazsír persze azokon a férfiakon is rá volt kenve, akiket azután holtan húztak ki a csatorna vizéből, miután megpróbálták átúszni.
Vagyis ez még nem lett volna elég. Trudy nagyon gyorsan úszott, ezzel nyilván jócskán termelt energiát, ami fűtötte. De még jobban fűtötte az a gyerekkori vágya, hogy bebizonyítsa, a nőknek igenis joga van úszni, és tudnak is úszni. A 13 fokos víz elképesztő hatást tesz a szervezetre. Nem csak Trudyéra. A tiédre is.
A kemény hideg sokkot okoz és ez a sok csodás gyógyító folyamatokat indít be. A szervezet életben akar maradni és ez nagy hasznunkra van sok betegséggel szemben. Aktivizálódik az immunrendszer, növekszik az antioxidáns rendszer hatékonysága, gátlódik az öregedés, csökkennek a gyulladásos folyamatok, enyhíti az ízületi fájdalmakat, érelmeszesedést előzhetünk meg vele, fokozza a dopamin szintet, vagyis elégedettebbnek érezzük magunkat, fokozza az endorfin szintet (na, hát azért így már érthető, miért töltött Trudy szívesen órákat a jéghideg vízben), ami fájdalomcsillapító és boldogság növelő, ráadásul most figyeljetek: leolvasztja a zsírt!
Juhéj! Már megyek is. Ja, még nem megyek, mert odakint dúl a nyár, harminc fok van árnyékban és a kiszemelt tóban a dorogiban még legalább 25 fokos a víz. De egy-két hét és biztosan hűlni fog, én pedig lesben fogok állni :-).
Manapság sajnos nem csak én vagyok túlsúlyos, hanem rajtam kívül az európai lakosság 59 %-a. Ez azt jelenti, hogy ha kimegyek az utcára, akkor az északi tengerig és vissza minden második ember kövér. Ennek következtében egyre több a cukorbaj, a szívelégtelenség és még jó sok úgynevezett civilizációs betegség. A szokásaink többsége a kényelmünkön alapul. Mágikusan vonzanak bennünket a kényeztető dolgok, mint sör, fotel, tv, süti. Ráadásul nem könnyíti meg a dolgunkat, hogy burjánzóan önmegvalósító társadalmunkban a gyermekek egyre kevesebb minőségi figyelemhez jutottak az elmúlt harminc ötven év során. Volt olyan pár évtized, ahol még azt is elhitették az anyákkal, hogy vagy azért ne szoptassanak, mert úgysincs tejük, vagy azért, mert a tápszer alkalmasabb táplálék a gyermek számára, mint az anyatej.
CSAKHOGY mivel az anyatej és a szopizás építi fel a későbbiekben oly fontos bélflóránkat (mai nevén mikrobiomot) ezért sajnos erősen pórul járt ez a nemzedék. Ez a nemzedék mi vagyunk állítólagos szénanáthánkkal, glutén és tejérzékenységünkkel, mi, akik végigkönnyezzük a tavaszt és végigtüsszögjük az őszt, tisztelet a kivételnek. Mivel amúgy vadnövényekkel foglalkozom, nekem ebből jóval kevesebb jut. De porallergiám és penészallergiám azért van, biztos, ami biztos, az ember mégsem lóghat ki teljesen a sorból. Ide vezetett a sok-sok kényelem.
Nem mozgunk, felszínesen lélegzünk, 24 fokos túlfütött szobában isszuk az esti sört, és nézzük a meccset, mert ennyit legalább megérdemlünk, ha már nem azt a munkát végezzük, amiről álmodtunk annak idején. Senki nem tanítja meg, nem árulja el nekünk, hogy igenis van célja és feladata az életünknek, hogy van értelme ennek az egésznek, és nagy mértékben rajtunk múlik, hogy milyen életet élünk. Hogy nem vagyunk a sorsunk rabjai, és senki nem kényszeríthet arra, hogy valahogyan éljünk.
Ezekről mi döntünk akkor is, amikor nem döntünk. Olyankor azt döntjük, hogy döntsön helyettünk más.
Trudy Ederle nyolc kilométerre Anglia partjaitól minden épeszű megfontolással, és saját apjának határozott parancsával és könyörgésével szemben az volt a döntése, hogy szembenéz a saját sorsával. És neki volt igaza. Csak így lehet valaki első a világon valamiben, amiről mindenki más azt gondolja, hogy lehetetlen, vagy majdnem mindenki.
Ha Trudy belehal a tengerbe, az tönkretett volna egy családot, az anya valószínűleg belehal a bánatba, az apa utána hal, az öccsük alkoholista lesz és a nővére boldogtalanul él élete végéig. Ez egy másik forgatókönyv, ami megtörténhetett volna, ha Trudy nem látja meg az útjelzőnek szánt hatalmas máglyákat Anglia szikláin.
Az elsőnek járó tisztelet ezúttal egy kétmillió fős tömeg éljenzése volt, és egy igen hosszú, termékeny élet. Trudy rendkívül sok nőt inspirált önálló döntésekre és saját sorsuk megformálására. És azt gyanítom, hogy titkon nem kevés férfit is.
Trudy döntése örökre megváltoztatta a nők megítélését a sportokban, a kitartásban, a tűrőképességben. Megváltoztatta a nővérét, az anyukáját és nem utolsósorban kemény és tradíciókban megrögzött édesapját, aki a teljes tiltakozásból vált Trudy leghűségesebb rajongójává. És mint minden mesében: Boldogan éltek...
Gertrude Ederle
Ederle, Gertrude “Trudy” | Women of the Hall
Trudy Ederle overcame poison, jellyfish and six-foot swell to become first woman to swim Channel
Edzések, edzéstervek: www.triatlonedzo.hu | Edzés cégeknek: www.cegedzes.hu
