A „sosem késő elkezdeni” szállóigénél, szerintem a "minél hamarabb érdemesebb elkezdeni" strófa a hasznosabb. A későn érőknek, akik sokat nélkülöztek a mozgás frontján, már azokat a mozgásfajtákat érdemes alkalmazni, ami nem jár akkora keringési terheléssel és nem jelent túlzó ízületi terheléssel. Kerülni kell a hirtelen irányváltoztatással járó játékokat és azokat a csapatsportokat, ahol nagy az ütközés veszélye. Szalagok, inak sérülése már sokkal hosszabb rehabilitációval kezelhető, mint fiatalabb korban. Ezért is előnyösebbek a statikus és ciklikus mozgásfajták, mint a jóga és kerékpározás.
A legfontosabb tényező az izomtömeg megőrzése, a testzsír tömegének csökkentése mellett. Az erős csontok is csak akkor tudnak megmaradni, ha a gravitációval ellenható elmozdulás történik. Kell, hogy rázkódjon, puha erőhatások érjék a csontszöveteket, ahhoz, hogy fejlődni kényszerüljenek. Az úszás bármennyire is pompás mozgásforma, azonban a csontsűrűséget nem növeli, ellenben a túrázás, Nordic Walking növeli. Ha valaki a keringését kemény úszással szeretné fenntartani, annak szüksége lesz mellette dinamikus sétával is megterhelnie.
Akinek egész életét elkíséri a mozgás, az minden korszakához hozzá tudja igazítani, az adott időszakot kitöltő mozgásfajtát. Ezzel elkerülhető az egyoldalú terhelés miatti sérülések, elváltozások is, másrészt egyiket sem fogja megunni és mindegyikben felfedezhet valami csodát. Azon kívül pedig a tapasztaltabb korosztály sokkal, nagyobb mintaértékkel bír, mint fiatalabb pályatársai. A tapasztalatot pedig csak az évek és a gyakorlat adhatják, ezért minél nagyobb tapasztalata van valakinek, annál hasznosabbnak érzi magát.
A mentális képességekre is jótékonyan hat az állandó cselekvés. Aki sokat cselekszik, az sokszor kerül döntéshelyzetbe. Aki kombinál, az gondolkodik, aki gondolkodik az edzi az agyát. Mindkét agyféltekét dolgoztatja, erősíti. A jóga például azért is hasznos, mert a testérzetet is tanítja. Melyik testrész hol van, azok hogyan dolgoznak, miközben figyelni kell a tartásra, a medence helyzetére és a gyakorlat kivitelezésre is, ez már nem is olyan egyszerű. Ezek az apróságok viszont hatalmas előnyt adnak a kortalanság érzés megéléséhez.
Amit még nem szabad elfogadni, az a mozgáshatár beszűkülése. Ha elkezd fájni és elkezdik kímélni, akkor az már csak egyre szűkebb és szűkebb lesz. Tornáztatni, terhelni, gyógytornáztatni kell! A rozsdás részek tornáztatása, idővel, sokkal szélesebb mozgástartományt fog megengedni, mint terhelés előtt. Szépen türelmesen körözni, nyújtani, erősíteni kell ezeket az ízületeket és ezerszer hatásosabb lesz, mint a fájdalomcsillapító gyógyszerek szedése. Csak akut esetben szabad passzívan pihentetni. Aki megkíméli magát a kényelmetlenségektől, az megkíméli magát az élettől, az egészségtől is.
Teljes életet csak teljes erőbedobással lehet élni és, mint a labdarúgásban is, csak az juthat hosszabbításhoz, ha előtte legalább annyira küzdött, mint azok, akik le akarták győzni.
Szeretnék egy kiváló emberi példát bemutatni számodra, Szebeni Endre sporttársam személyében, aki olyan alázattal és szeretettel tud sportolni, hogy az ember rögtön kedvet kap ahhoz, hogy utána csinálja. Ő, huszonhétszeres Ironman! Pimaszul fiatal, hisz hetvenkedik.
Mottója is megér egy misét, „Van még hová az úton"
Hajrá Bandibácsi és Hajrá Neked is!
Vasakaratú Vasemberről, Bandibáról itt olvashatsz.
Edzések, edzéstervek: www.triatlonedzo.hu | Edzés cégeknek: www.cegedzes.hu
