A kerékpáros pálya röpke 30km, és nem tévedés, 2000m szintkülönbséget tartogatott az indulok számára. Kettő, egy nagyobb, és egy kisebb körben kellett ezt teljesíteni, többször is áthaladva a városka történelmi falai, sikátorai között. A futópálya 450m szintkülönbsége pedig meglehetősen becsapós volt, ugyan is több négykézlábas mászást is tartalmazott, nem beszélve az óváros végeláthatatlan lépcsősorait.
Már csütörtökön volt alkalmunk megismerkedni a bringás pályával, ami első tekerésre sokkoló volt. Természetesen megálltunk nézelődni, fotókat készíteni, ámulni-bámulni a tájban, aminek köszönhetően 3 óra alatt értünk körbe a 30km-es körön. Az első több mint egy óra a mászásról szólt. A legkönnyebb áttételen forgattunk felfelé, az emelkedő első felében hihetetlen meredek egynyomos sziklás mászások voltak, míg a második felében a széles, kavicsos, de annál meredekebb kaptató következett.
Tengerszint felett 1700m-re másztunk fel, amit egy lassú, nagyon technikás, végig egynyomos lejtő következett, ami a több helyi downhill pálya egyike volt. A második kis körre a városon keresztül kellett száguldani, ahova a szervezők több nézői, amolyan buli pontot állítottak fel, szpíkerekkel, kivetítőkkel, DJ-kel! A kis kör már meg sem lepett minket, szintén kegyetlen meredek emelkedő, és egy szintén downhill pályát követően értünk vissza a rajt-cél területre.
A pénteki napunk már csak a regenerálódásról, versenyre hangolódásról szólt. Balázs kirándulni indult, bringával bejárta a környéket, addig én a PRO versenyzői kötelezettségeimnek tettem, illetve csak tettem volna eleget. Habár a verseny szervezése hibátlan volt, azonban az azt megelőző programok, amolyan olaszosan zajlottak. Kezdődött volna egy PRO versenyzői köszöntővel, ami pénteken délre volt kiírva. Nos, ez olyan mértékben csúszott, hogy a fél brigád már feladta a várakozást, és lemaradt róla... A következő program délután 5-re volt kiírva, ez a PRO Briefing lett volna, ami végül elmaradt... Ami a PRO sajtótájékoztatót illeti, már meg sem említem...
Egy dolog stimmelt, ez pedig a csütörtök esti kis összejövetel. Az egyik helyi hotelben vehettünk részt az összes PRO versenyzővel egy kis álló fogadáson, ami rövidre ugyan, de nagyon jó hangulatura sikeredett. Balázs, versenytársam, Carina Wasle apukájával hatalmasat mókázott ezen az olaszos mentalitáson, persze csak miután már eljutottak arra a pontra, hogy itt semmit sem szabad komolyan venni! Egész hétvégén ezen röhögtek...
Verseny napjára, csak hogy ne legyen „unalmas" a kerékpáros pálya, egész napos szakadó esőt jósoltak, ami sajnos be is jött. Már a rajt pillanatában is szemerkélt az eső, ami aztán később, irdatlan mód rázendített. A versenyt megelőző héten Balázzsal megegyeztünk, hogy bringát cserélünk, mert az enyémnek a kerekei meglehetősen kiszámíthatatlan állapotban vannak, nem mellékesen Balázs kerékpárja majd 2kg-al könnyebb is az enyémnél!
Az úszás a szokásos forgatókönyv szerint alakult, a német lány, Kathrin jött ki elsőként a vízből. Nekem sajnos a szokásos üldözőszerep jutott, és a második helyen léptem partra. Ismét nagyon együtt jöttünk ki a vízből, így hatalmas menés volt a bringás pálya elején.
Mindenki próbált elszakadni a másiktól, ami olyannyira nem sikerült, hogy 5-en szinte együtt értünk fel az egy órás mászás után a hegy tetejére. A lejtőt még a második helyen kezdtem meg, a rengeteg eső, az amúgy is nagyon nehéz lejtőt, gyakorlatilag járhatatlanná tette, és olyan érzésem volt, mintha lassabban érnék le, mint fel.
Az egyik nagyon meredek kanyarban sikerült elesnem, aminek következtében a láncom beszorult a váz és a lánctányér közé. Jó pár percig eltartott mire kiszabadítottam, ennek következtében visszacsúsztam az 5. helyre. A biztos célba érkezést szem előtt tartva, az esésem után jóval óvatosabbra vettem a tempót, ás egy esetleges sérülést sem szerettem volna kockáztatni, a VB előtt. A futáson már éreztem a fáradtságot, és fáztam is nagyon a folyamatos esőben.
Ugyan sikerült megközelítenem 1,5 percre az előttem futó Renata-t, de sajnos már nem tudtam utolérni, így az 5. pozícióban értem célba! Először kicsit csalódott voltam, ha nincs az esésem, ami miatt beszorul a láncom, akkor még a dobogó is meglehetett volna.
Bizakodó vagyok, úgy érzem kezd visszajönni az erőm, és a VB-ig talán sikerül visszahoznom a szardíniai EB-n hozott formám.
Legközelebb a hétvégi Bükk Maratonon találkozunk! Itt szigorúan csak, a felkészülés jegyében hajthatok!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
- Kattints a nagyításhoz! Kattints a nagyításhoz!
https://www.terepsport.hu/xterra-hirek/item/7767-xterra-italy-az-egyik-legnehezebb-tereptriatlon-verseny#sigProIde66fd5936d
Forrás: Poór Brigitta | X2S TEAM | Fotó: Franco Fasciolo / Balázs Karafa