Női mivoltomat a bringákkal kapcsolatban sem tudom levetkőzni (aki látta már a bicómat, az tudja miről beszélek :) ), ezért érthető módon mikor először megláttam ezt a gépet, első reakcióm az volt, hogy “hú de szép”. Fekete-fehér váz, némi szürkével, semmi felesleges csicsázás.
Első pillantásra legszembeötlőbb a széles kormány volt (típusa: Onoff XC Low Rise 31.8mm 630mm). Ezelőtt még sosem próbáltam ilyet, kíváncsi is voltam nagyon, hogy tetszeni fog-e. Első utam a csapat főhadiszállásáról haza vezetett, ami azt jelenti, hogy kb. 45 percet tekerek hegynek felfelé. Szenvedtem is mint disznó a jégen, mert bár spd cipőben voltam, pedált nem vittem magammal a bringaátvételre, ezért Bali egy hagyományos kis műanyag pedált tett fel nekem. Nem a legszerencsésebb párosítás. Azt viszont ezen körülmények között is tapasztaltam, hogy a széles kormány jó, olyan érzésem volt, mintha azáltal, hogy a két karom messzebb van egymástól, a tüdőmbe több levegő jutna. Lejtőzés közben – terepen és aszfalton egyaránt – is hasznosnak bizonyult ez a kormányhossz, egyfajta stabilitás-érzést adott.
Egyetlen egyszer fordult elő, hogy egy technikásabb erdei ösvényen a kormány miatt – hogy úgy mondjam – gellert kapott a bicikli. El nem estem, de a pulzusgörbémen kimutatható volt az incidens.
Másik sarkalatos pont a nyereg (Onoff XC Finalist custom design). Hát ez, az első két alkalommal maga volt a pokol. Bárhogy állítottam, bármilyen nadrággal vettem fel, tört, dörzsölt, kínzott. Harmadik alkalommal viszont már semmi probléma nem volt vele, összeszoktunk (ez kellemes meglepetésként ért, mert erre különösen kényes vagyok).
Feltétlenül ki szeretném emelni a váltókat (első váltó: Sram X5 Low Camp 10s, hátsó váltó: Sram X7 Medium Cage 10s, váltókar: Sram Trigger X5). Talán ezt volt a legnehezebb megszokni. Az eddigi bringáim mindegyikén Shimano váltó volt/van, ez volt az első találkozásom a Sram-technikával. Ugyanúgy nyúltam a váltókarokhoz, mint a jól megszokott XT-hez, és azt tapasztaltam, hogy a Sram váltókarokat sokkal határozottabban kell kezelni. Ez nem azt jelenti, hogy nehezebb vele váltani, hanem csak más. A második hétre már teljesen átszoktam erre a “stílusra”.
A fékek (Avid Elixir 1 160mm) tökéletesen működnek, rendben teszik a dolgukat. Nyilván nem csak típus, hanem beállítás kérdése is, hogy mennyire “harap” egy fék, ezen minden úgy volt hangolva, hogy nekem az használat közben tökéletes volt. Finoman adagolva szeretek fékezni, kerülöm az olyan beállítást és fék-típust, amihez ha éppen csak hozzáérek, máris blokkolja a kerekeket.
Utoljára hagytam a teleszkópot. Típusa: Rock Shox XC32 TK Coil 100mm. Na ez az, amivel sajnos nem voltam megelégedve. Bárhogy is állítgattuk, nem mozgott alattam rendesen. Ez némileg megnehezítette az igazán köves, rázós lejtőkön való tekergést. Ez az egyetlen alkatrésze a bringának, amit biztos kicserélnék, ha a sajátom lenne. Ez természetesen csak nálam, és hozzám hasonló testalkatúaknál okoz problémát, egy nálam tíz kilóval nehezebb (én 54-55 kg vagyok) bringás súlyát már simán kimozogja.
A kerékpár egyébként 12,3 kg, ami nem tudom, hogy nehéznek számít-e vagy sem, de ez mindenesetre grammra ugyanannyi mint a saját biciklimé.
Warning: No images in specified directory. Please check the directoy!
Debug: specified directory - https://mail.terepsport.hu/images/test/gal/mondrakerfinalistmarti2012
Ha csak az érzésre vagytok kíváncsiak, hogy milyen volt ezzel a montival tekerni három hétig, akkor úgy tudnám összefoglalni, hogy az első héten nem nagyon szívleltem (főleg a nyereg miatt), a második hétre már egész jól összecsiszolódtunk, a harmadik hétre pedig nagyon megszerttem a gépet, és még sajnáltam is hogy vissza kell adni!
Ez úton is köszönöm, hogy tesztpilóta lehettem, főleg, hogy gipsz nélkül megúsztam!
{jb_next}Mondraker weboldal, Finalist >>>{/jb_next}
